Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kávássy Sándor: A magyar honismertető és statisztikai irodalomról

azok a munkák jöttek divatba, amelyek a kisebb egy­ségek, városok, falvak, várak stb. bemutatását tekintet­ték elsődleges feladatuknak, s amelyek modern fogal­mak szerint, lényegében véve, már inkább betűrendes honismereti lexikonokként tarthatók számon. Ezek közül Martin Zeiller Neue Beschreibung des Königreichs Un­garn und darzu gehöriger Landen (A Magyar Királyság és a hozzá tartozó országok új leírása) c., 1646-ban ki­adott kötetét emelhetjük ki. Az országról adott rövid tájékoztató után betűrendben a nevezetesebb helységek ismertetését adja. 1664-ből a mű javított és bővített kiadása áll rendelkezésre. Hasonló jellegű Johann Chris­toph Wagner Eine grundrichtige Beschreibung des gan­zen Aufgangs, sonderlich aber des hochlöblichen König­reichs Ungarns und der ganzen Türkei (A teljes Nap­kelet, különösen pedig a nagytekintetű Magyar Király­ság és az egész Törökország kifogástalan leírása) Augs- burgban, 1685-ben megjelent munkája. Az ilyen, illetve hasonló elvek szerint szerkesztett, XVII. századi művek köréből az erdélyi Georg Krekwitz Richtige Beschrei­bung des ganzen Königreichs Ungarn (Az egész Magyar Királyság pontos leírása) (Frankfurt und Nürnberg, 1686. ), Theodor Tscherning Das von den Türken lang­gequälte durch die Christen neu beseelte Königreich Ungarn (A törököktől soká gyötört és a keresztények ál­tal újra megelevenített Magyar Királyság) (Nürnberg, 1687. ) c. munkája érdemel beható figyelmet. A későbbi szerzők közül ebbe a sorba kívánkozik még Szerdahelyi Gábor Celebrium Hungáriáé urbium et op- pidorum chorographia (Magyarország híres városainak és mezővárosainak összefoglaló ismertetése) c., Kassán, 1770-ben kiadott kötete, mely a római kori városokat, va­lamint a korabeli Magyarország nevezetes szabad királyi városait és mezővárosait ismerteti. Lényegesen gazdagabb anyagot ölel fel ennél Johann Mathias Korabinszky Ge­ographisch-historisches und Produkten-Lexikon von Un­garn (Magyarország földrajzi, történelmi és termóklexi- kona) Pozsonyban, 1786-ban megjelent munkája, mely betűrendben hozza az ország helységeit, rövid leírást ad róluik, felsorolja a birtokosokat, a történelmi emlékeket, valamint az ott előállított termékeket. Az első magyar nyelvű betűrendes honismereti lexikont három kötetben Magyarország leírása (Buda, 1796—1799.) címmel Vályi András pesti egyetemi tanár írta. Művében, mint a munka alcímében maga mondja, „minden hazánk'beli vármegyék, városok, faluk, puszták, uradalmak, fábrikák huták, há­morok, savanyú és orvosló vizek, fürdőházak, nevezete­sebb hegyek, barlangok, folyóvizek, tavak, szigetek, er­dők” ismertetését és azok történetét adja. Hasonló mun­kát a Habsburg-birodalom egészéről Geographisch-sta­tistisches Wörterbuch des österreichischen Kaiserstaates (Az osztrák császárság földrajzi-statisztikai szótára) cím­mel Bécsben, 1809-ben Karl Georg Rumi tett közzé. A munka alfabetikus sorrendben mutatja be a Habsburg- birodalom tartományait, városait, falvait, várait, he­gyeit, folyóit, tavait stb., köztük természetesen a magyar- országiakat is. Sorzáróként említhetjük végül Fényes Elek négyrészes Magyarország geographiai szótára, mely­ben minden város, falu és puszta betűrendben körülmé­nyesen leíratik (Pest, 1851.) c. érdemes művét. Az egyes helységekről szólva nemcsak azok fekvését ismerteti, ha­nem részletesen szól a határról is, a határ művelési ágak szerinti megoszlásáról, a telkek számáról, a birto­kosokról, a lakosság vallási, nemzetiségi megoszlásáról, az azon a vidéken található vadállományról, a közinté- zetékröl stb. A f elsorolt „lexikonok”, illetve lexikonszerű művek mel­lett természetesen az országot egységben ismertető mun­kák kiadása sem szünetelt. Ezek sorában első helyen Szentiványi Márton Dissertatio paralipomenonica rerun memorabilium Hungáriáé (Megkésett értekezés Magyar- ország emlékezetre méltó dolgairól) Nagyszombaton (Tyr- navia) 1699-ben megjelent dolgozatáról szólhatunk. A szerző a munkát egyéb művei kiegészítésére írta. Szól a Magyar Szent Korona országairól, majd nagyobb táj­egységenként haladva, bár röviden, az egyes megyéket ismerteti. Külön érdeme, hogy a kisebb tájegységeket (Szamosköz, Szilágyság, Nyénköz stb.) is leírja. Kimu­tatást közöl a szabad királyi és egyéb, fontosabb váro­sokról, valamint a folyókról. Viszonylag sokat ír az or­szág érdekességeiről, püspök.ségéiről, apátságairól és szer­zetesrendjeiről. De más fontos adaitökat is közöl, ismer­teti kora állami méltóságait, hivatalait, a főispánokat, a hármán cadhely éket, a posta útvonalát stb. A következő érdemes munka a Becsben, 1718-ban meg­jelent Topographia Magni Regni Hungáriáé (Nagy-Ma- gyarország helyrajza). A kötet előbb a „vetus Hungaria”- ról, vagyis a régi Magyarországról szól. A Kárpát-me­dence honfoglalás előtti viszonyait, a magyarok eredetét ismerteti. Ezután a „Hungária moderna”, azaz a korabeli Magyarország vármegyéit írja le. Majd a magyar ko­rona kapcsolt országairól (Dalmácia, Horvátország, Szla­vónia stb.) és a magyar korona tartományairól (Erdély és a román fejedelemségék) szól. Elsőrendű érdeme, hogy viszonylag részletesen ír az egyes megyékről. Azelőtt legfeljebb felsorolták a megyéket és az egyéb közigaz­gatási egységeket, ebben a műben viszont mindezek ösz- szefoglaló leírását kapjuk. A megyék ismertetésére szintén gondot fordító mun­ka Timon Sámuel Imago novae Hungáriáé (Az új Ma­gyarország képe) Kassán, 1734-ben megjelent kötete. A XVIII. századi honismertető irodalom kétségkívül legnagyobb alakja Bél Mátyás (1684—1749). A korabeli Magyarország leírását hatalmas műben tervezte. Fiaiból, tanítványaiból kutatógárdát hozva létre, gyűjtötte a föld­rajzi, történelmi, nyelvi és egyéb adatokat. A négy rész­re tervezett hatalmas műből Notitia Hungáriáé novae historico geographica (Az új Magyarország történelmi, földrajzi ismertetése) címmel, Mifcoviny Sámuel képei­vel csák az első rész négy kötete (Bécs, 1735—1742) és a második rész első kötete jelent meg. Az első részhez tartozó köteték a Dunán innen (Cisdanubium) megyéit (Pozsony, Turóc, Zólyom, Liptó, Pest-Pilis-Solt, Nógrád, Bars, Nyitra és Hont megyéket) tartalmazzák. A máso­dik rész a Dunántúl (Transdanubium) vármegyéit is­mertette volna. Ebből azonban csak a Moson megyéről szóló kötet jelent meg. A mű további részei kéziratban maradtak, a kéziratot az esztergomi főszékesegyházi könyvtár őrzi. Egyes részeket azóta adtak ki belőle, a kézirat nagyobb fele azonban még kiadásra vár. Említést érdemel továbbá Bél Mátyás posztumusz, sok kiadást megért, a Notitia kiadatlan kéziratának felhasználásával készült, Compedium Hungáriáé geographicum (Magyar- ország földrajzának kézikönyve) c. munkája. A mű előbb az ország egészéről ad általános leírást, majd az ország akkor divatos felosztását követve, a megyéket ismerte­ti. E felosztás szerint Magyarország alapvetően két nagy részre oszlott: Alsó-Magyarorszásra (Hungária .Inferior) és Felső-Magyarországra (Hungária Superior). Alsó-Ma- gyarország — a Dráván túli részek nélkül — a Duna, Felső-Magyarország pedig a Tisza vízgyűjtő területét je­lentette. Alsó-Magyarország területén két részt külön­böztettek meg: a Dunán innent (Cisdanubium) és a Du­nántúlt (Transdanubium). A Dunán innenhez a fent era­59

Next

/
Thumbnails
Contents