Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: "Világnézeti" harc az egri strand körül 1933-ban
derül, hogy az aranyos diákélet voltaképpen szegény fiúknál már ugyanolyan erős életharc, mint a felnőtteké. Egyszerre három urat szolgálni, az iskolát, az életet és a saját belső, öntudatlan fejlődését — az ritkán egyeztethető össze”. Én már akkor elhatároztam, hogy pedagógus leszek, ezért érthető, hogy nagyon odafigyeltem ezekre a mondatokra is. A diákköri ifjú évek sora elhatároló értékű: „ez a jellem kialakulásának kora, és a lelki erők ébredésének, s a szellemiség megnyilatkozásának ideje”. Saját életútját állította elénk példának: „Amit azóta, mint író csináltam, annak gyökerei innen indultak el. Itt tanultam a történelmet oly végtelen nagyra becsülni”. S végül idézem azokat a sorokat kéziratának lapjairól, amelyek érctáblára véshető tömörséggel vallanak Móricz írói, művészi hitvallásáról: „Itt tanultam meg, amit azóta vallók, hogy az élet és az írás ugyan„Világnézeti” harc az egri Ma hazánk és Európa minden részéből Egerbe érkező sok-sók ezer vendég élvezi az egri strand vizét, de senki sem, vagy csak az öregebb egri fürdőzők tudják már, hogy közel fél évszázada, pontosan 46 esztendeje, a fürdők történetében példa nélkül álló világnézeti harc dühöngött az egri strand körül. A küzdelem elindítója a Városi Fürdő Részvénytársaság 1933. április 18-á közgyűlése volt, mely a hatalmas költséggel, a legnemesebb célok érdekében elkészült női uszodának korszerűbb és alkalmasabb felhasználását tárgyalta. Meg kell itt említenünk, hogy a női uszoda tulajdonképpen a fürdőház mellett elterült, meleg vizű tónak, két ütemben modern uszodamedencévé való kiépítése során született, s napjainkban a híres egri strand legkedveltebb, leglátogatottabb, legkellemesebb vizű medencéje. Vize egyébként gyógyvíz! A RÉSZVÉNYTÁRSASÁGI KÖZGYŰLÉS Ügy látta a Városi Fürdő Részvénytársaság közgyűlése, hogy az új és nagy kiterjedésű uszodának kizárólag nők által való használata mindenképpen gazdaságtalan, és a férfiak kirekesztése a korszerű gyógymedencében való szabadtéri fürdőzésből, semmivel sem indokolható. Ekkor és itt öltött testet a később megvalósított gondolat, hogy az új, modern uszodát férfiak és nők közös strandfürdőjeként kívánja üzemeltetni a társaság. A fennmaradt és csak különleges engedéllyel kutatható iratok arról vallanak, hogy a strand ekkori kiépítése 28 627 pengőbe került, ami abban az időben igen tekintélyes summa pénz volt. A cég közgyűlése arra az elhatározásra jutott, hogy az év elején elhunyt Bárány Géza igazgató helyére állított Frank Tivadar városi tanácsos részére teljhatalmú felhatalmazást ad arra nézve, hogy „a fürdő helyzetének szanálása érdekében az uszoda használatát illetőleg a legjobb belátása szerint intézkedjék, mely felhatalmazás teljes körű, tehát magába foglalja a közös strandfürdő megnyitására vonatkozó felhatalmazást is”. Amikor a határozat megszületett, még senki se gondolta, hogy milyen „forradalmi lépést” tett, s hogy miaz és egy. És hogy számomra mindenesetre az élet: az írás.” A Híd folyóirat hasábjain (1941. 42. sz.) újraeleveníti ennek a pataki látogatásának emlékeit is, s arról vall, hogy neki is sokat jelentett ez a találkozás: „Sárospatakon jártam, s megfürödtem elfeledett emlékezésekben. Mert aki pataki diák volt, annak a múltja más, mint az emberiség többi részének. Annak valóban örökké tartó diákélete van, melyből kigázolni nem is lehet”. Az egykori diákéletben vállalt szerepet végig kell játszani azokban a kötelességekben is, amelyeket az élet osztogat ki számunkra. Ezért szerencsések azok az ifjak, akik ennek tudatában vagy megsejtésében jól sáfárkodnak az ifjúi iskolásévekkel. Ezek a gondolatok is megfogalmazódtak bennem ott Patakon, Móricz felolvasásának hatására. Bakos József strand körül 1933-ban nő országra szóló „botrányt” robbant majd ki az egri városi részvénytársasági közgyűlés egyhangú állásfoglalása, mely félre nem érthetően azt jelentette, hogy városszerte köztiszteletben álló, s a fürdők fejlesztése körül nagy lelkesedéssel, odaadással, s nem kisebb elszántsággal szorgoskodó, bábáskodó Frank Tivadar városi tanácsos magára vállalta a város megcsontosodottan konzervatív katolikus hangadó és befolyásos személyiségei által emelt világnézeti fal ellen a faltörő kos szerepét. 1933 elején — közvetlenül a kirobbant nagy egri strand- harcot megelőzően — így beszélt a városi közgyűlésen az elfogultsággal éppenséggel nem illethető dr. Petró Kálmán ügyvéd, országgyűlési képviselő: „Nem győzöm eléggé szerte az országban kürtölni, hogy ennél nincs még egy szerencsétlenebb város! Azt hiszik egyesek, hogy itt főpapok vannak, érsek, főkáptalan, s azért itt minden jól megy! Sokan még azt is gondolják, hogy itt a Kánaán, pedig ez nagy tévedés, hisz ennek a városnak 60%-a gazdaságilag leromlott, végképp elesett nyomorultakból áll, kik két kezük munkájával keresik kenyerüket, amelyért sokat verejtékeznek! Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy itt a nyomor!...” Az első világháborút követő nagy gazdasági válság közepette megépített modern fürdő célszerű és gazdaságos felhasználása kapcsán vették fel tehát a korszerű fürdőfejlesztés hívei a kemény harcot és küzdelmet a maradiság, az átkos konzervativizmus nem lekicsinyelhető erőivel és hatalmasságaival szemben. A STRANDPART A „strandpárt”, ahogyan abban az időben a városi képviselőtestületben a Trak Géza polgármester és Frank Tivadar tanácsos körül csoportosulókat emlegették, 1933 áprilisában elérkezettnek látta az időt az egri klérussal és feltétel nélküli kiszolgálóival szemben a kenyértörésre. A strand felállításának a gondolata és híre felkavarta a kisváros közvéleményét. A strandot ellenző klerikális párt fő hangadója és szócsöve kezdetben az Éger című lap volt. 43
