Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 3. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: Közművelődés - értelmiség: Eger

Az úgynevezett északi ipartelep. Mert most már ilyen is van. A felszabadulás előtt számottevő ipari és műszaki értelmiség nélkül „készült” a holnapra a város. Az új ipartelepek, a szocialista iparosítás nyomán kialakult a város munkásosztálya és egy nagy létszámú fiatal műszaki értelmiségi gárda is.

mozgékonyabb, legérzékenyebb, a társadalom valamennyi tudati szférájában objektíve is meghatározó, indikátor szerepet betöltő csoport.

Helyesebbnek és ésszerűbbnek tűnik, ha önmaga lehetőségeivel és a társadalom szükségleteivel vetjük össze Eger műszaki értelmiségének kapcsolatát a többi társadalmi réteggel, illetőleg a művelődés önmagára is visszaható és a környezetét is formáló kívánalmaival.

E tanulmányhoz szükséges tények gyűjtése során beszélgetéseket folytattunk a város üzemeiben dolgozó műszakiakkal, egyrészt társadalmi közérzetüket, szerepük önmegítélését tudakolandón, másrészt kérdéseinkben azt is kutatva, mennyi idő és energia jut önművelésükre, illetőleg a közművelődés feladataira. A széles körű beszélgetésekből most a témához kapcsolódóan felidézünk néhányat:

T. V. gyáregységvezető, ötvenéves, tanácstag.

— Több a munka, kevesebb az idő. Annak idején, talán, mert fiatalabbak is voltunk, jól tudtuk ötvözni a munka, az üzemszervezés, a termelés közvetlen feladatait, a társadalmi munka gyáron belüli és kívüli tennivalóival. Igaz, abban az időben, úgy éreztük, hogy igen megbecsült ember a műszaki értelmiség. Ma azt kell mondanom, hogy meghökkentő kettősség tapasztalható ezen a téren a gazdasági életben. Az egyik oldalon, teljes joggal és okkal hangsúlyozzák a korszerű termelés feltételei megteremtésének szükségességét, a tudomány, a technika vívmányainak ésszerű és okszerű alkalmazását, egyszóval az ipargazdaság alapvető fontosságát. Másfelől azonban érezhetően csökkent a műszaki értelmiség megbecsülése. És ezt a megállapítást nemcsak arra alapozom, hogy az anyagi körülményei is alapvetően megváltoztak és nem a kedvező irányba, de arra is, hogy kevesebbeket vonnak most be belőlünk a döntések előkészítésébe, a tervek, elképzelések kidolgozásába ... A fiatalság rendkívül jó szeizmográf ezen a téren ... Tessék csak megnézni, milyen a felvételi lehetőség a miskolci nehézipari egyetemen .. . Aki oda jelentkezik, és nem teljesen tö'kkelütött, az szinte biztos lehet benne, hogy fel is veszik ... Nem olyan vonzó ma már a műszaki pálya, különösen nem, ha közvetlenül a termelés mindennapjával van kapcsolatban . . .

F. J. beosztott mérnök, 35 éves.

— Először a lakás. És ez az először nálam tíz évig tartott. A feleségem is műszaki, ráadásul a városból valók vagyunk, hát szóba sem jöhettem a lakásnál. Az apósom munkás, mondta is, hogy minek kellett olyan sokat tanulnunk, diploma nélkül már a zsebünkben lenne a kiutalás, hiszen gyerek is van, kettő. Tegye a szívére a kezét az, akinek napi gondja az egzisztenciája alapjának, a lakásnak a megteremtése, és amellett még buzgón jár társadalmi munkára is. Én például a műszak után tavasztól őszig az apósom kis kertjébe járok kapálni, hogy ezzel is pénzt takarítsak meg a konyhára ... Másik kollégám meg például fúróval járja a várost, fregolikat szerel szabad idejében ... Igen, tudom, azelőtt sem várta lakás a fiatal értelmiségit, de akkor az volt a természetes. Most meg nem az. Most azt látom, hogy neki van, nekem nincs lakásom. Hogy legyen, ez a legfontosabb. Albérletben még művelődni sem lehet.

A. T. üzemvezető, 52 éves.

— ... vannak olyanok, akiknek, ha a paradicsomot hoznák le a földre, akkor sem érdeklődnének a mások sorsa, dolga iránt. És vannak olyanok, akik korgó gyomorral is odaadják a fele kenyerüket. A közösség iránti érzés nem a műszaki értelmiség problémája, ez általános emberi probléma. Az azonban biztos, hogy egyre nagyobb nyomás nehezedik a műszaki értelmiségre, egyre nagyobbak a követelmények, különösen, mert kivétel nélkül, éppen diplomájük miatt, valamilyen formában vezető beosztásúak is egyben. Vezetők, de kellő hatalmi eszköz nem áll rendelkezésükre, hogy a saját, illetőleg a magasabb döntéseket mindig és kellő szinten végrehajtatni is tudják. És ez nem valami belső vagy egyéni ügy. Egész sor tennivaló halmozódik fel, melyet jól kellene megcsinálni, de gyengén is alig sikerül. Erre kell az erő, a gond és a kedv, nem holmi népművelésre. Jómagam járok moziba, színházba, könyv, újság nem vendég nálam, de ez talán adottság kérdése is .. . Sokat ismerek olyat, aki mióta elvégezte az egyetemet, jószerint még egy szakkönyvet sem vett a kezébe ... Ez persze a másik véglet. És közöttük azok, akiknek egyszerűen nincs idejük vagy készségük, hogy időt szakítsanak a köznek, a művelődésnek. — egyszóval a városnak. És még egyet. Eger műszaki értelmisége lényegében még első generációs, s ez a generáció kívülről jött, más vidékről jött gyáralapítónak, iparteremtőnek. Arra volt ereje, kedve és tudása.. . Most a második generáción van már a sor ...

K. I. gyárigazgató, 52 éves.

— Kiszámoltam, hogy naponta huszonöt órát dolgozom, ami persze képtelenség. Az is. De ha összeadom mindazt, amit a gyáron belül kell tennem, azzal, amit mint pártmunkásnak is, hát akkor lehet, hogy a huszonöt óra is kevés. Nemcsak hívnak és várnak, de el is várnak, s nemcsak azért, mert egy gyár igazgatója vagyok, hanem elsősorban azért, mert régi pártmunkásként tartanak rám számot. Az igaz, hogy olvasni, moziba, színházba járni csak szűkösen telik az időmből, de azért annyi képem van e tekintetben is a világról, hogy tudjam, hol tartunk és hol kellene tartanunk ...

B. I. gépészmérnök.

— ... most szereztem meg a második diplomámat, nem

31