Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 3. szám - Kiss Gyula: Térdszéli Katica (Mesejáték részlet)

ifjúnál. (A bábjához ismét) Bizony. Meddig babusgatja még Katica élete utolsó óráinak kis társát, aki árván marad itt, ha anyját kardjával megöli a király, őt meg aztán azon íziben tűzbe dobjaik. (Kinn kulcsot dugnak a zárba, s nyitják az ajtót.) Szép világ, isten veled!

FOGLÁR (oldalán csörömpölő kulcscsomóval belép. Kezében egy csupor, odanyújtja Katicának): Te kis szerencsétlen! Nesze, itt van egy kis méz, jó lesz felej- tetőnek a halál keserű íze ellen. (Szemét törölgetve kimegy, a zárat kulccsal kétszer is ráfordítja.)

KATICA (megízleli a mézet; földerülő ábrázatáról leolvasható: hirtelenében valami ötlete támadhatott): Drága csillag, ott az égen, ott, az az egy, ki enyém, csak az enyém voltál mindig, jószerencsém csillaga, kit most nem láthatok. Börtönöm falának minden éjnél nagyobb sötétje takar el tőlem és nem láthatlak. De te azért csak ragyogsz most is, ugye, ott, az ég boltozatján? És nekem ragyogsz. És nekem segítesz. Most is. (Bábuját a rozzant ágyra, saját helyére fekteti.) Te leszel Térdszéli Katica. Jó? (A bábu hasát, mellét nyakig teletömi mézzel. Réklijét gyorsan leveti, s a játékbabára húzza. így fekszik a baba, pontosan az ő helyén. Katica a mécset a színpad másik sarkában levő rossz székre teszi, s jószerivel az ágyon csak körvonalak láthatók a kékes derengésben. Künn a toronyóra ütni kezdi az éjfélt.) Én meg idebújok, s szívszorongva hallgatok. (Bebújik az ágy alá.)

IMRE (épp, hogy elveri a toronyóra a tizenkettőt — miután a foglár kulccsal kinyitotta — belöki az ajtót, s belép. Hüvelyéből előhúzza kardját.): Vedd hát el méltó büntetésedet! (Kardját a Katicának vélt bábu mellébe szúrja. A hirtelen döféstől a méz a király szájába fröccsen. Bűnbánóan.) Ó, ha tudtam volna, hogy ilyen édes a véred, dehogy öltelek volna meg! Kár volt, mégis kár! Miért is cselekedtem olyan elhirtelenke- dett gyorsan? S minek ítéltem oly keményen? Próbatételeivel végül is az én akaratomat teljesítette. Szegény Térdszéli Katica, fondorlatos kis eszedért túl nagy árat fizettél. (Kardját visszadugja hüvelyébe.) Bizony méltó lett volna rá, hogy hitvesem legyen, amilyen talpraesett kis fehércseléd volt. (Rövid szünet után.) Trónom támaszt, kedvem vigaszt, életem holtig tartó boldogságot nyert volna benne. Ahogy Imre király a nevem, úgy igaz: ha élne, feleségül venném.

KATICA (hallva a király szavait, az ágy alól előbújiik).

IMRE (a meglepetéstől az ajtóig hátrál).

KATICA:

Itt vagyok, már itt vagyok,

Rajtad megint kifogok,

Megkérted a kezemet,

Itt van, légy boldog velem!

(A szín fokozatosan kivilágosodik.)

IMRE (még mindig nem ocsúdott föl teljesen, s csak ennyit tud kinyöszörögni): Varázslat ez vagy álom?

KATICA: Ne keresd azt, királyom.

IMRE (fölocsúdva):

Huncutoknak huncuta,

Huncutnál is huncutabb.

(Megfogja a lány kezét.)

Nagy kópé vagy, most már látom,

Légy a sírig édes párom!

(Átöleli Katicát.)

KATICA: Szívesen. Ásó, kapa, nagyharang ...

— Gyors függöny —

7. kép

(A játékeleji kisbíró ezúttal vőfélynek öltözve, kezében vőfélybottal a függöny előtt.)

Imre király udvarába’

A nagy eset megesett,

A kis Térdszéli Katica Királyunk hitvese lett.

Az én tisztem most már az itt:

A lagziba meghívni Mindenkit, ki végignézte Katica történetit.

Ez lesz itt ám az igazi Fejedelmi lagzi,

Hetedhétországra szóló S nem amolyan talmi.

Banda húzza világos Virradatig s mindaz,

Aki mulatni vágyik,

Tartson velünk váltig.

Hogyha éhes, a palánk,

Az is eledel lesz,

Kolbászból van biz fonva,

Bor foly’ a patakba’.

Táncba lengve és forogva Legyen most mindenki víg, örüljünk egymás kedvinek,

Mint örül e szép pár itt.

(Vőfélybottal, vagy hívogatópálcával háromszor megüti a padlót, a függöny szétnyílik. Rázendít a banda, s már folyik a tánc, nyilvánvalóan csárdás. A szín egyébként a palota előtti tér, ahol Imre király három megpróbáltatása végbement.

Az összes szereplő táncol. Akinek nem jut nem szerinti pár, az vele egyneművel. Ha a szereplőkből futja, a mesejátékban nem látott „udvari népség” is táncolhat. A vőfélyt a táncosok „elnyelik”, de hamarosan a színpad valamelyik sarkába előtáncol. Ha a nézőtérre lépcsős lejárat van, idetáncol, s a felső grádicsra lépve):

KISBÍRÓ: Nemcsak a boldog pár és az udvar népe, e hetedhét országra szóló lakodalomban táncol mindenki, Imre király, s ifjú, szép hitvese, Térdszéli Katica birodalmában. Ropja azt fiatalja, öregje. De táncolnak a halálos betegek, a ma született gyerekek is. Ügy ám!

(Visszatáncol ő is a színpadra, s lassan lemegy a

.

— Függöny —

Kiss Gyula

22