Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - Kiss Gyula: Térdszéli Katica (Mesejáték részlet)
IMRE: Neved imákban említjük. KATICA (készíti elő „gyógyeszközeit”, egyelőre úgy, hogy azok sem a nézők, sem Imre felől nem láthatok.) JAVASASSZONY (benyitja az ajtót, vizslaként tekintget széjjel): Itt van a kívánt ökörbőr. KATICA (az ajtóhoz megy, átveszi az ökörbőrt): Elmehetsz. Elmehettek. Tirátok itt máma már nem lesz szükség. IMRE: Menjetek csak isten hírivei! JAVASASSZONY (arcán látszik a kétkedés, gyanakvás, de mit tehet? Becsukja az ajtót.) KATICA (jókora rongydarabot vesz elő, vízbe mártja, s ezzel dörzsöli a király testét.) IMRE (előbb sziszeg, s rövid szünetekkel háromszor is megkérdi): Gyógyulök-e már? KATICA (dörzsölés közben): Ha felséged is akarja, gyorsabban megy, mintha csak magam. (Két dobozt és egy papírzacskót szed elő cókmókjából. A fölírások a dobozok nézőtér felé fordított oldalán jól láthatók. Az egyiken SÓ, a másikon PAPRIKA olvasható. A lány előbb a sós, majd a paprikás dobozból kivesz egy-egy marékkai, s behinti vele a király testét, ráolvasó szavak kíséretében): Így ni, jó bőven, Használjon íziben! Hókusz-pókusz csalamádé, Tökmag, repoe, görhe, máié. IMRE: Gyógyulok-e már? KATICA: Bizony, türelem kell még kicsinyég, mert a fájdalomtól való szabadulás egy, még nagyobb fájdalom árán lehetséges. Ezt kell még elviselni és akkor kész ... Ilyen már a mi tudományunk. (A papírzacskóból fokhagymát halász elő, s annak egy héjától megfosztott gerezdjével szintén végigkeni a király testét. A fokhagymát is fölmutatja a nézők felé, inkább nekik mondja): Tudom, istenem, a hatás nem marad el. Ezek majd lehúzzák az epét. És a lépet, meg a májat is megnyugtatják. Jót tesz majd mindüknek. És most fölvesszük szépen a kabátot. (Az ökörbőrbe nagy óvatosan betekeri a királyt.) IMRE: Még most se gyógyulok? (Kis szünet után.) Hisz tán jobban fáj, mint azelőtt. KATICA: Akkor leszen foganatja, Ha türelem támogatja. No, úgy látom, kész is vagyunk. IMRE: Kész?? Jaj! KATICA: De most már magára hagyom, Fogadja végső tanácsom: A gyógyulás nem lesz könnyű ... És ha két szemében könny ül A fájástól, csak szenvedje, Senkit ne avasson bele. Éppen ezért a szolgahad Táguljon minél távolabb: Nehogy kiáltását hallván, A gyógyulástól megfosszák. Nem tagadom, megfosztanák, Ha e bőrből kibontanák.... 19
