Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - Kiss Gyula: Térdszéli Katica (Mesejáték részlet)
IMRE: Csak nem akarsz a záptojások után most békát etetni velem? ORVOS: A békát megetetni felségeddel? Isten ments! 0, a szegény kis állatot. Kár lenne érte. (Észreveszi, elszólta magát, a király gyógyulása fölé értékelve a béka életét, hogy elterelje a figyelmét, gyors, s nagyképű magyarázatba fog): A tudomány haszna a békában azért vagyon, mert deleje — a bőrön járva, hús, csont, belső részek fölött — kiszippantja a betegséget. Mint a mágnes a vasat. (A királyhoz lép.) IMRE (rémülten összehúzódik ágyában. Orvos a takarót s a hálóruhát lefejti róla, a békát ráteszi a király jobb hasfali részére, ahol az anatómia szerint az epehólyag van. A békát ott próbálja járatni. Békabáb hiányában, megint csak manipuláció kérdése, hogy a néző úgy vélje, a béka valóban a király testén van.) ORVOS (egyik kezével a békát irányítaná, a másikkal bűvköröket ír ő is a levegőbe, s eközben ezt mondja: Az epe, ím, itt van, Ráül a békuska, Rajta ül, majd körbemászik, Csúnya kórral így csatázik, Hogyha egyet kuruttyolna, őfelsége meggyógyulna. IMRE (az undortól veríték üt ki rajta, a béka azonban csak nem akar kuruttyolni). ORVOS (egy gyolcsdarabbal a király arcáról, homlokáról a verejtéket törölgeti. A béka, elvétve az egyensúlyt, leesik a király hasáról). IMRE (fogvaoogva): Beesett a lábam közé, fogd meg, te kuruzsló népség! JAVASASSZONY (előjön a sarokból, s az orvossal nagy nehezen megfogják a rémült békát és a dobozba teszik). KATICA (az általános riadalom közepette belép. Orvosnak öltözve, nagy, bő köpenyben, a tudósak hosszú süvegével, arcát szemüveggel álcázva, rém komoly tudós benyomását kelti. Életkorát meghazudtolandó: festékkel ráncokat húzott fiatal arcára, öltözetén a tudomány eszközeinek rajza, s az égbolt csillagképei láthatók). IMRE (rápillant Katicára; külleme megnyugtatja, fájdalmai ellenére is érdeklődéssel szemléli a lányt): Hát te, mivel akarsz megkínozni? KATICA: Messze földön híre jár, Hogy beteg a jó király. Eljutott hozzám is a hír, S az is, hogy gyógyulni vágyik. IMRE (a fal felé fordítja fejét): Mind ezt mondja. A beszédből elég volt már, hozzátok hát a gyógyulást! KATICA: Idegen országokból érkeztem, de ha nem bízik bennem, felség, jelenlétem mibe se veszi, máris távozhatom. IMRE (most már félreérthetetlen, s határozott érdék- lődéssel néz Katicára): Cselekedj, s ha gyógyulok, jutalmad egy véka arany! KATICA: Minden igyékvésem, hogy méltó legyek felséged hálájára gyógyításomért. De előbb lássuk a bajt, s annak okát. Bízom, hogy segíthetek. ORVOS: Mi tán nem tettünk meg mindent? KATICA: Egy szóval sem tagadom, De tán más a gyógymódom. ORVOS (sértődötten hátrább húzódik). KATICA (a királyhoz): Felséges uram, a nyelvét, Szemét és az ütőerét Kell, hogy megnézzem elébfo, S aztán jön a segítség. (Megvizsgálja.) IMRE: Tövis ment bele — nézd a fenekem, Hordó nyomta meg a lábfejem. KATICA (ezeket is megvizsgálja): Epe bántja felségedet, Ez iránt nincsen kétségem. ORVOS: KATICA: Semmi újat ezzel nem mond. ORVOS: Ez nem, de majd a gyógymódom! Kíváncsivá tesz bennünket, S ha tanulhatok, lekötelez. KATICA: Jó kollégám, tudományom Nem adom én semmi áron. őfelségét meggyógyítom, De hogy hogyan, az én titkom. Orvosságom drága áru, összehordta tucat falu, Itt van nálam, jól elrejtve, Királyunknák jobblétére. IMRE (hirtelen fölkiáltva): Csak az új orvos maradjon, A többi menten tirhuljon! ORVOS, JAVASASSZONY (ki). KATICA: Na, nézzük csak még egyszer. (Vizsgálja a királyt.) Hm. Biz ez nem lesz könnyű dolog. (Kis szünet után.) Hogy meggyógyítsam őfelségét, ez minden vágyam. S mihamarább, hogy menyegzőjét akár még ma megülhesse. Vagy holnap. Igen, legkésőbb holnap. (Megkezdi az orvoslást). Hadd vizsgáljam csak még egyszer az epéjét. Az idegen orvos előtt ezt se akartam „igazándiból” csinálni. Nehogy ellesse! Forduljon most szépen hasra, A fenekét jól feltartsa! A bokáját feszítse meg! Epéje fölött az inget... ... És persze a gatyáját is Tűrje feljebb, ezt meg lejjebb. Lön a gyógyulás teljesebb, Hogyha mindent jól láthatok S tudom majd az orvosságot. (Segédletével ezenközben a vizsgálat is végbemegy.) Az orvosláshoz kellene Még egy vágott ökör bőre. IMRE: Mi sem könnyebb — szólj ki S már hozza valaki. KATICA (kinyitja az ajtót s kiszól): Egy vágott ökörnek a bőrét, de gyorsan, a fenséges úr gyógyítására! (Kint gyors mozgás jelzi a parancs azonnali teljesítésének kezdetét). IMRE (a bizalom, hogy meggyógyul, máris türelmesebbé tette, s csak ritkán jajdul föl). KATICA (visszajön az ágyhoz, s elgyönyörködik a királyban; félre): Hűj de fáin, szép formájú ifiú ember! (Kedvtelve mosolyog. Teheti, mert a király hason fekszik, s így az arcát nem láthatja.) Itt vannak a szerek. Az ám, az ökörbőr! IMRE: Majd csak hozzák már. KATICA: Mi azalatt megkezdhetjük. 18
