Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Numan István versei
mint a tej. A szelídséget sakan az önfegyelem gazdag eredményeként szerzik meg, s türelem a neve. Az ő szelídségének illata volt, magától áradó, mindig megújuló, mint a virágoké. Ügy volt, hogy azt mondja édesanyám: Eredj csak, kisfiam, szaladj át Juli nénihez levesbe való zöldségért. Édesanyám ezt azért mondja, mert Juli néni a mi éléskamránk. Csodálatos, hogy mit tudtak kitermelni abból az alig másfél hold szőlőből, ami két darabban húzódott meg a határban, egyik a Pajdoson, másik az Agárdin, köztesen krumpli, bab, az aljban zöldség. Egyszer, amint általszaladok, megakad a szemem egy cédulán, ami a kapun inneni ablakban fehérük. Az mi lehet? Olvasom: Malacnak való krupli eladó Fordulok be a kapun, kiáltok mindjárt: Baj van, Juli néni. — Baj? — riad fel Juli néni. — Mi a baj, hol a baj? — Hiányzik az m-betű. — Honnan? — Hát az ablakból. A céduláról. Az van ott, hogy krupli. Hiányzik az m betű. Fut Juli néni, nézi. — Ej, no, ej, no, de restellem ... Juli néni elvörösödött szégyenletében. Olyan nagyon elszégyell'te magát, hogy én még jobban elszégyelltem magam. Mert, ugye, Juli néni keze nem szokott az íráshoz, utoljára talán az urának írt levelet, tábori posta száz- huszonöt, vagy mennyi, az első háborúban. Talán a pé betű volt az oka ennek a hibának, mindig baj van a bé, meg a dé, meg a pé betűvel, az egyiknek jobbról van a szára, a másiknak balról a meredskje, a harmadiknak lefelé szalad a fölfeléje, azt igydkezett pontosan megrajzolni, arra volt minden figyelme, ilyen ez a pé betű, azért feledkezett meg az m betűről. Igazán kár volt szólni ennek a kedves öregasszonynak. Az ember néha pillanatok alatt többet tanul, mint hosszú évek során. Én akkor, tíz- vagy tizenkét éves koromban, ott és akkor és tőle, az ő szégyenétől tanultam meg, hogy az igazság — igazság ugyan, de kimondásához néha sokféle figyelem szükséges, hogy megértés és tapintat is van a világon, talán éppen ezek tartják össze a világot, hogy békességben éljen. Aztán eltelt egy kis idő, és édesanyám megint mondta: Eredj át, kisfiam Juli nénihez, hozz egy kis babot. Ö majd megméri, tudja már, hogy mennyi kell, csak any- nyit mondj, hogy együtt vagyunk valamennyien. Ez azt jelentette, hogy tizenegy, két szülő, meg a küenc gyerek. S illő, hogy a legkisebb teljesítsen futárszolgálatot a hazai közélelmezésben. Kapkodtam a lábam a szomszéd utcába. Rá nem néztem volna a cédulára, pedig a szemem sarkából láttam, hogy ott fehérük. Hanem Juli néni üdvözült mosollyal fogadott: — Ott van ám a mö betű! — Hol? — kérdeztem, mint aki semmiről se tud semmit. — Hát ott az írásban. Az ablakban. Hát már elfelejtette? — Ugyan, Juli néni, az olyan kis hiba volt, hogy ki sem kellett volna javítani. De Juli néni most kemény volt: — Ami igaz, az igaz, ami nem jó, azt meg kell javítani. Elköszöntem illedelmesen, kifordultam a kapun, s megálltam a cédula előtt. Csakugyan meg volt igazítva. Katonásan. Az volt ráírva: Malacnak való krumli eladó. Dehogy mentem vissza. Hét világért sem szóltam volna, hogy most meg a pé betű maradt ki a gondosan megírt szövegből. Drága Juli néni, nyugodjék békében haló porában a Kisasszonyról nevezett temető hantjai alatt. Ilyen szép nevű temetőt úgysem találna szerte az egész világon. Kapor Elemér NUMAN ISTVÁN VERSEI Áldás No. 1. hangod = kéklő erőm magja tested = csermely istenfényű mosolygásod = nap harangja Áldás No. 2. őszi szélben: Fényes-Arcú. Könny telen-Mosolygó. Kín-Laokoon: én. Véd, hit, tűz; Sárkány ölő-Szent-Szűz. Húsvéti lányszépség dicsérete hajkeretben: virágarc lobog fehér bűntelenségfreskó illatkardokkal: csörömpölnek ünnepek az örök sebzett arcból mosolygás vérzik Mondóka áj-csicsijja csöpp vitéz madárárnyként száll a kéz áj-csicsijja, szárnyhalom nem kés ám az oltalom áj-csicsijja kis karok asszonykézért nyúljatok áj-csicsijja szállj fiú innen indulj erre hullj 12
