Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Mészáros György: Erdélyi oláh cigány népdalok

Erdélyi oláh cigány népdalok

(Varga György dalai)

A cigányok Erdélyben 1416-ban jelentek meg. Kezdetben nagy számban vándoroltak át a román fejedelemségek területéről, ahol rabszolgaként éltek. A török hűbéres Oláhország a janicsár katonai iskolákba adóként előírt évi 500 gyereket cigánygyerekekből teljesítette. A román görögkeleti egyház és a bojárok földjein végzendő paraszti munka nem ízlett nekik. Akadt közöttük aranymosó, medvetáncoltató, fémműves, teknővájó, hóhér, kuruzsló és zenész. Mátyás király felesége, Beatrix, Kolozsvárott cigány lantosokat (citerásokat) tartott. Szolgáltak a töröknek, Zápolya Jánosnak. Az Arany János megénekelte nagyidai történetük is Zápolya szolgálatában történt. Életük a folytonos függés és kiszolgáltatottság jegyében telt el Erdélyben is. Ma már általában letelepedtek, régi foglalkozásaikat a fa- és fémművesség kivételével — nem gyakorolják. A hajdan jómódú lová- rik (lócsiszárok), aranymosók egy része gyárakban és üzemekben dolgozik és csak kisebb részük vándorol még, fa- és fémműves termékeit árulni, faluról falura, turista- szezonban a nagyobb városok piaoaira.

Erdély a múlt században a cigány kultúra bölcsője volt. A magyarországi oláh cigányság is abból a népdalanyagból táplálkozott. A népköltészet remekeiből egész sor tanulmány és gyűjtés jelent meg. Csak néhány jelentősebbet: Erdély népköltészetéből, Cigány népdalok (Brassó, 1888); Kalotaszegi cigány népdalok (Kalotaszeg, 1890., I., 2., 3., 4., 15., és II., 3., 29., 33. szám); Erdélyi cigány népdalok (Egyetemes philológiai közlöny, 1890); Wlislocki H. Erdélyi cigány kurucdalok (Kolozsvár, 1880); Erdélyi cigány népköltészet (Olcsó Könyvtár, Budapest, 1884) és Bácska, (1890 évf.); Herrmann Antal: Original Volksweisen der Transsylvanischen Zeltzigeuner (Etnologische Mitteilungen aus Ungarn I., 1887). Gyűjtött Erdélyben Bartók Béla és Kodály Zoltán is. (Ezekből publikált Víg

Rudolf a Népzene és Zenetörténetben II., 1974. Budapest, 149—200 old.). Újabban Lajtha László, Sárosi Bálint és Csenki Imre, azonban csak néhány erdélyi cigány népdalt publikáltaik.

Az itt közölt anyag ízelítőt ad a mai erdélyi oláh cigány népköltészetből.

A témával nem foglalkozó olvasó számára is szembetűnő — a nálunk eddig publikált hazai cigány népköltészettel való összehasonlítás alapján —, hogy az erdélyi oláh cigány népdalok formailag és tartalmilag egységesebbek, gazdagabbak, mint a magyarországi oláh cigányoké. Ennek alapvető oka, hogy az erdélyiek hagyományőrző képessége erősebb. Nálunk az elmúlt két-há- rom évtizedben rendkívül erős szövegromlás következett be. A cigány nyelv fokozatos felejtése a közösségek számára lehetetlenné tette a cigány szellemi múlt tartósítását és továbbépítkezését. Az egyébként is „improvizált” népköltészet, amely eltűrte, sőt kínálta az éneklő számára a variációkat, csak szilárd nyelvi bázissal és hagyományápolással képes fennmaradni. Erdélyben ma még erőteljes törés nem figyelhető meg, bár a század eleji (Wlislocki és Hermann gyűjtéseiből ismert vagy hasonló) gyönyörű cigány balladákból már ott sem hallani. A rendesen szöveg nélküli táncnótáik ritmusa páratlanul virtuóz. A vezérdallamot gajdoló énekest ott is szájbőgőzéssel, fém- és faütőkkel kísérik. Lassú nótáik, a kesergők és a siratok ma is eleven szépségűek, költői képekben gazdagok. Siratóikban az emberi sors végső kimenetele, a sors elleni tehetetlenség felismerése dominál. Megszoktuk, hogy a cigány siratókban nemcsak az elhunyt, hanem az éneklő egyéni fájdalmának elsiratását is halljuk (Vö. 1. sz. dal). Éppen ezért szokatlan a következő sirató, amelyben kizárólag az elhunyt érdemeit méltatják.

Rostás György elsiratása (Adatközlő: Varga György, Nagyvárad)

Télé pélasz andár o cséri Jek sukár báró cserhaj.

Múlasz le romengo báró raj Roven le váragyáke roma. Gogyáver manus szar szász vo Maskar le rom o angluno Szász lesz vi láso jilo Nasz vo manus phutyárdó. Szityárlasz le csőrre romén Szár te trajin, szó te kéren Le romén vo patyivilasz Andar o jílo kamelasz.

Khonyik esi phenlasz ke rom szász Szar jek báró raj szikavlasz Kaj jek meszeli beselasz Le máj báré manusenca.

Leszko khér puterdo szász Anglal le csőrre roma Csőrre manus leszte zsanasz Voj pe lende azsutilasz.

T ável jertime dévlesztár Vi le láse manusendar Leszke bezacha-jertime t avel Vi kathar o szunto del.

Leesett az égről Egy szép, nagy csillag.

Meghalt a cigányok ura Siratják Váradon.

Eszes ember volt ő Cigányok között első Jó szív benne dobbant Nem volt nála igazabb.

Oktatta a sok szegény cigányt Hogyan éljen, tegyen-vegyen Hozzájuk a hűség vitte Őket szívből szerette.

Hogy cigány, senki nem mondhatta Mint úr, magát úgy mutatta Egy asztalnál ült azokkal A legnagyobbakkal.

Háza mindig nyitva állt A csorro cigány előtt Hozzá jártak a szegények Rajtuk mindig segített.

Bocsásson meg neki Isten Akár csak a jó emberek Bűnbocsánatot is nyerjen A szent Istentől (szépen)13