Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szabó Sándor verse
és lett az élmény olyanná, mint aminőnek látszik. Mintha valahol horulás indulna el a patak felé és azt várnánk, hogy az ernyőt ki kell nyitnunk, mert azt szeretnénk, ha ezek a festékfoltok a vászonról nem búcsúznának el, nem áznának le. Értékes és őszinte festői világ, ahová P. Fára Janka elvisz bennünket. Mindig is önmagát adja, akár a Szép- asszony-völgyét, akár a Golgotát, akár a Havas utat, az őszt a Bükkben, a Borospincéket, a pipacsokat örökíti meg. Azért is soroltam így, gyors egymásutánban legkülönbözőbb témakörű alkotásait, hogy kifessék: a művésznő mindenre válaszol, minden téma megérinti, megérintheti, de a felelet belőle és általa csak egy lehet: a téma és a művész jelenén túl és felül nem lehet emelkedni, ezt kell éreznie, ezt érzi, ezt kell látnia, ezt látja. Mónus Ferenc fazekas munkái a gyöngyösi Galériában Mónus Ferenc csaknem kétszáz fazekasmunkáját állították ki a Mátra Múzeumban található Gyöngyösi Galériában. Hódmezővásárhely elsősorban, mint a hazai piktúra egyik fellegvára — ha nem a legjelentősebb! — él a köztudatban. Jó televénynek tűnik ez az alföldi világ, ahol megszállanak a művészek, ahol a hagyományok és az újrakezdés, az újat akarás mindig is valahogy egybekaroltak. Ebből a hódmezővásárhelyi atmoszférából ad egy egészen más jellegű, de a színekben és a formákban mégis a piktúrána emlékeztetőt Mónus Ferenc tárlatanyaga. A népművészet mestere címet viselő Mónus Ferenc valóban művészi szinten érti és tartja életben mesterségét. Fazekas őseitől, az egykori tálasoktól sok mindent ellesett és megőrzött. A különböző alakú kancsók, bütykösök, csobolyók, köcsögök színes, mértókKARÁCSONDI IMRE VERSE Faluvégi kutyák (özse Jani bácsinak) sejtelmes éneket lendít a félénk nyáresti szél valahol — künn a falu bolyhos ágainak szélén — kutyák vonyítanak tegnap temettek valakit fáj az állatnak az ember s ilyenkor megrészegedve veszettül ordít csak csontig hatóan remeg az ég és félelmek vicsorgó holdja csorog a nyári éjszakán földbe huppant gazdák után kínban utolsó lehüket sikoltják világgá a faluvégi kutyák tartóan színezett formái hagyományosak, őrzik az alföldi nép által kiművelt használati edények külsejét, egyúttal utalva arra is, hogy ezek a tálak, kancsók, köcsögök, ízlésesen formált edények miért és hogyan voltak hasznosak a mezei világ lassan letűnő életmódjában. A tálasmester a régi formákat a modern lakás, a modern élet követelményeinek megfelelően kissé átalakítja, de csak annyira, hogy a mai célszerűség ne bontsa meg a régi rajzolatókat, a régi motívumokat. A padlóvázák, a nagyméretű dísztálák, a különböző ivókészletek, mind arról tanúskodnak, hogy a népművészet formakincseit a mester átmenti a mai életbe, folytatásaként az egy- szervolt életstílusnak, és az akkori életformához fűződő megkötések nélkül. Tányérjai mutatnak leginkább erre a törekvésre. Egyszerű formák ezek, az eredeti zöld és barna mázak hangulatot árasztanak. A fehér alapon kék mintát hordó tárgyak, az ún. porcelánosok más kolorit, a zöld és a barna az igazi ebben a műfajban. Szólnunk kell festési motívumairól. A stilizált levél- és növénymotívumók mellett hangulatkeltőek a kakasos, a halas minták is, amiket ráfest az edényekre. És hogy az újragondolás néha az ismétlésnél is magasabb mércét állít a mester elé, bizonyítja az a tányér is, amelyen a fazekas munkáját megörökíti. A művészi ízlés és szorgalom mögött kutatjuk azt a jellemzőt is, azt a jellemvonást is, amit a munkák láttán, azokból kikövetkeztetve megragadhatnánk. És eljutunk a humorhoz, vagy mondjuk, inkább jókedélyhez. Az egyik kancsón bizonyítékot is találunk, egy rigmust, amelynek szerzője akárki is lehet, de a mester vállalta, amikor a csalikancsóra felhordta ilyeténképpen: Csalikancsó vagyok, jó bort tartogatok, van egy lyukam, keresd mög, a boromat igyad mög — vivát! Az ízléses kiállításon katalógust nem találtunk, pedig vásárolni való kedvünk is támadt. Már csak a rigmus miatt is. Farkas András SZABÖ SÁNDOR VERSE Dzsessz I. Nyáréji álmainkban boszorka-lámpa villan, és a vaskontyú horda hurkot hajít a holdra. Békaszó — bűvölődünk. Vasvilla — átdöf ődünk. Szólnék: ne félj, te drága: itt a vérfű virága ... II. Döggé sarkallt pej csikó horkan. A leszúrt mankó megered. Bizony, kettőt fogan ma Sára. Táncol a lefejezett. ... Nem tudtad, hogy a trombitáktól minden ízed sajogni fog, s hogy a birnámi szaxofonhad felénk robog? 10
