Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Galambos Ferenc: Napjaink európai ex libris-művészete
teilen példakép marad. Művészeti jelentősége és művészi ereje következtében alig marad mögötte Tranquillo Marangoni, aki kompozícióin lenyúzott bőrű, csupasz izmaikat mutogató alakokat állít csatasorba. Tranquillo Marangoni mozgékony vonalvezetésű, erőtől duzzadó, sokszor agresszív tendenciájú kisgrafikai művészete mindig haladó eszméket, humanista magatartást és építő szándékot dajkál. Zetti és Marangoni'az iránytű szerepét tölti be; a feléjük törekvő irányzatok képviselői közül az építész Piero Cle- rici térben látását igyekszik a grafika lehetőségeivel ösz- szevetni, míg az ugyancsak építész, Pier Luigi Gerosa síkban gondolkodik, s a vonalra hagyatkozik. Olasz-Sváj- cot bemutató ex librisei (Appunti Ticinesi) jó kivitelű, rajzos litográfiák. Guido Polo lendülete expresszív formajegyek mögé búvik, Diego Donáti vallásos világképe pedig a belső csöndet és a megbékélést adja ajándékul. Gian Luigi Uboldi (aki a nemzetközi évkönyvben Olaszországot képviseli) a nyugtalan érzékenység művésze; ex librisei mozgalmasak (ezt a gyakori több osztatú kompozíció is aláhúzza) és rokonszenvesek. Lapjainak mozgalmasságát az építészeti témakör gyakori beiktatásával igyekszik statikussá tenni. Remo Wolf kisgrafikái- ban a német p>edantéria olasz derűvel társul. Szereti az ellentmondásokat. Erős és gyengéd, festői és plasztikus egyszerre. Elsősorban a fametszetben erős. Külön világ Maria Elisa Leboroni színes fametszeteinek sajátos mesebirodalma. Szinte gyermeki ártatlansággal nézi az életet és bűbájos grafikai feljegyzései a maguk pasztellszíneivel és tündéri realizmusukkal felnőttéknek szóló mesés könyv-illusztrációként hatnak. • A német nyelvterület — a két Németország, Svájc és Ausztria — közös nyelvet beszél, művészetükben sok a rokon vonás, de a művészi tájszólás is könnyen kihallható, s ezt elsősorban eltérő gazdasági-társadalmi különbözőségeik magyarázzák. Az ősi nyelv azonban, Dürer nyelve, közös, s ez, néha csak nyomokban, néha dús áradással, minden német nyelvterületen kimutatható. A Német Szövetségi Köztársaság elsősorban technikai- tematikai változatosságával hívja fel magára a figyelmet. Érdemes megjegyezni azt is, hogy közel engedik magukhoz a legmodernebb művészeti törekvéseket is, amennyiben azok nem veszélyeztetik az ex libris rendeltetésszerű célját. Még mindig Hermann Huffert és a két Ott (apa és fia, Herbert és Norbert) a favorizált művészek. Hermann Huffert európiai jelentőségű alkotó. Művészete a népművészetben gyökerezik; játékos ötletei, bum- fordian bájos alakjai, különleges színezési módja miatt rengeteg a rajongója. Nagyjából ugyanezek mondhatók el a két Ottról is; az apa, Herbert Ott, rajzi alaposságához higgadt metszőstílus párosul, a fiú, Norbert Ott, zak- latottabban fogalmaz és lendülete is fiatalosabb. Johann Naha szenvedélymentes tárgyilagosságával, hideg színeivel sajátos módon építi külön képi világát; F. Ras- musnak az átgondolt fogalmazás és a határozott kontúrok az erőssége. Rudolf Koch sokat tanult Masereeltől, mégis sajátos arcot mutat; Jürgen Dost színes fa- és linómetszeteiben éppen annyit bíz a megrajzolt részekre, mint a kihagyásokra — művészileg nem is eredménytelenül. O. Kuchenbauer a plakátszerűséget igyekszik az ex libris formanyelvére fordítani. R. Schroth a litográfia adta lehetőségeket jól használja ki; az elmosódó formák könnyű lebegést biztosítanak alkotásainak. Ellen Beck változatlanul precizitásával, mívességével hódít híveket; rá igazán áll a „tán csodállak, ámde nem szeretlek” költői megállapítása. A Német Demokratikus Köztársaság ex libris-művészete a visszafogottság, a hagyomány és az újszerűség közötti párbeszéd és a bevett esztétikai normákhoz való feltétlen igazodás jegyében fogant. A rézkarcoló Oswin Volkamer, a fametsző Ulrich Bewersdorf és Erhard Zie- rold ott vannak ugyan az élvonalban, E. Albrecht, H. J. Behrend, Sigmund Hammermann, Gerhard Tag, Werner Wittig, Günter Hess, Fred Walther és Jutta Walther- Schönherr is erős egyéniségek, de rendszeresebb ex libris-élet, több kiállítás és több gyűjtő mellett többre is képesek lennének. Volkamer metsző- és karcolóművészetének technikai jellemzői, ötleteinek gondolatgazdagsága és furfangossága, valamint aprólékos előadásmódja révén méltán áll a legelsők között és megérdemelten a legtöbbet emlegetett művész. Karl Georg Hirsch méltó társa lehetne, de neki minden idejét leköti a könyvillusztrálás ugyancsak nemes feladata. Született ex libris-mű- vésztehetség. Éppen az ő példája bizonyítja legjobban az NDK ex libris-művészetének közös sajátosságát, a rajzosságot, amely bizonyos fokig még a fa. és linómetszetekben is megőrzi jól kiépített hadállásait. Svájc, a két nagy szellemi áramkör vonzásában a német és francia kultúra megtermékenyítő hatását egyformán érzi, sőt az olasz hatásokkal szemben sem közömbös. Ez a megállapítás áll a képzőművészetre, s benne az ex libris-művészetre is. Bár a luganói összejövetel elsősorban az olasz-svájci művészeket mozgósította (E. Banchini, G. Bianconi, F. Enzi, E. Ferretti, P. Gen- tilini, R. Somazzi stb.), akik a veterán Aldo Patocchi nyomdokait követik, az európai közvélemény előtt elsősorban mégis a német—svájci művészek ismertek. Kobi Baumgartner színes metszeteiben jelképsze- rűen csak egy-egy embert, állatot vagy tárgyat állít kompozíciója középpontjába, s ezt művészileg úgy költi át, 6
