Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Galambos Ferenc: Napjaink európai ex libris-művészete
hogy az esztétikai-eszmei mag a néző szívében azonnal kihajtson; szereti az egyszínű felületeket, a nagy foltokat és festői hatásokra is törekszik. Hans Toma- michel kizárólag a vonalat használja kifejezőeszközéül, azonban kissé száraz és szenvtelen. Hanns Studer színes linómetszeteiben egyszerű képteremtési példákat követ, de valós jelképei tudatalatti mozzanatokra is utalnak, s ez az esztétikai hatást gyakran szellemi izgalommá növeli. Albert Saner — akit Svájc részéről a FISAE- évkönyv bemutat — emblémaszerűen, kör vagy ovális alakú keretben komponál és témáit gyakran veszi az utazás (hajózás, repülés stb.) köréből. A „Citta di Lu- gano”-pályázat első díját egyébként ugyancsak svájci művész, Walter Bangertner nyerte. Ausztria, amely a Cossmann-iskola révén a közelmúltban hatással volt egész Európa kisgrafikai művészetére, s amely még a két világháború között is olyan művészeket tudott felvonultatni, mint Toni Hofer vagy Hubert Woyty-Wimmer, az ex libris-művészetben ma alig hallatja a szavát. A ma már nagyon idős és egyre kevesebbet alkotó Max Kisslinger mellett úgyszólván Erich Schöner fametszetű, város- és tájképi ex librisei adnak hírt Ausztria kisgrafikai művészetéről. A luganói pályázaton egyedül Éva Werdenich vett részt s biztosította a kontinuitást. A nemzetközi évkönyvben bemutatott Leopold Hoffmann jó művészetet művel ugyan, de túl konzervatív. • Franciaország, Spanyolország és Portugália kitűnő grafikusokkal, de csaik kevés igazán jó ex libris-művésszel dicsekedhet. Franciaország, a modern művészet fővárosával, Párizzsal együtt, bűvkörébe vonja ugyan az egész világot, de hatását a könyvjegyművészetre alig-alig tudta kisugározni. Nagyjából ugyanez mondható el Belgiumról és Hollandiáról is. Franciaország ex libris-művészetét ma elsősorban Robert Cami és Michel Jamar képviseli (s hogy nem rosszul, azt az utóbbinak a „Citta di Iugano”-pályázaton elért második díja tanúsítja); mindketten rézkarcoló művészek. Mellettük Jocelyn Mercier egyszerű megoldású fametszetű lapjai, s a szobrász Daniel Meyer sajátos képi világot kitáró ex librisei érdemelnek említést. Belgium ex libris-művészetében ma is a grafikaprofesszor, Marc Severin áll az élen, aki erotikába hajló, aktos lapjaival sok hívet szerzett a kisgrafikának; mellette az ugyancsak aktos kompozíciókat k ulti váló (s a fésűs vésővel gyakran indokolatlanul visszaélő) Frank Tvo■ Van Damme, s a finom vonalakkal dolgozó Marié Louise Albessart érdemelnek említést. Antoon Vermeylen, akit a nemzetközi évkönyv mutat be, tradicionális utakon jár ugyan, de sziporkázó ötleteivel mégis fel tudja hívni magára a figyelmet. A fiatalabb generáció képviselői: Michel Elsdorf, Jef van Grieken, Jacqueline Ver- bist, C. Veerecken, Paul Van Lissum stb. részben még csak ígéretes tehetségek, részben már egyéni profilú művészek. Gerard Gaudaen külön világot képvisel. Hollandiában, ha a Ru van Rossum-, Lou Strik- és Jan Bat- terman-féle tehetségek nem is léptek újabban az ex libris-művészet színterére, az ő hatásuk, valamint a rézkarcoló Wim Zwierz, s a fametsző Mia Pot-Van Regieren munkássága révén jelen vannak Európa könyvjegv- művészetében. Az előbbi új szimbólumokat teremt, s művészi elgondolásait szemiotikái érvekkel támasztja alá; az utóbbi világos és egyszerű ábrázolásmódjával, klasz- szikus metszésű betűivel és felirataival ad követésre méltó példát. Az Ibériai-félsziget két országa közül az ex libris vonatkozásában Spanyolországban jobb a helyzet. Fernandez Saez személyében nemzetközi jelentőségű rézkarcoló művésszel rendelkeznék, s ugyanez mondható el Sálvatierráról is. Saez szép női aktjai, tájképi részletei magasfokú technikai felkészültségről és elismerésre méltó szépségideáiról tanúskodnak; Sálvatierra pedig mindent tud és mindenre vállalkozik, s a spanyol ex libris-művészet enfant terrible-ja. A jelenleg Jeruzsálemben működő Oriol M. Divi egyszerű eszközökkel dolgozik, de kiegyensúlyozott kompozícióival és harmonikus képi világával egy mindmáig megejtő stüusirányzatot fémjelez. Antoni Gelabert kisgrafikai világa a befelé fordulás és a kitárulkozás antinómiája jegyében árulkodik alkotójáról. Maria Jozefa Colom, a grafika barcelonai professzora igen sok díjat őriz a tarsolyában. Nyugtalan és gondolkodásra késztető művész, néha egysíkú, néha sok képi elemet használ egyszerre. Pepita Palié részére készített, Don Quijote-témájú lapja feledhetetlen alkotás. Portugália, amely az ex libris címeres korszakában ontotta a jobbnál jobb metszeteket, mai könyvjegymű- vészetében csak átlagszínvonalat képvisel. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy alkotói a nemes technikákkal nem nagyon élnek, a klisé pedig könnyen tév- utakra csábít. A FISAE-évkönyvben szereplő Aulo Gelio is jól példázza ezt. Ex librisei vízfestmények után készült, többszínnyomatú klisék és hiába csillogtatnak jeles äkvarellista erényeket, a felirattal megbontott felületükkel címkeszerűen hatnak. A klisé művészileg önmagában még nem bűn, legfeljebb kicsinyke értékcsökkenés, de ha ehhez csak amatőr lelkesedés, vagy dilettáns merészség járul, az ex libris színvonalát nagyon leszállíthatja. • Az északi országokban, Dámában, Finnországban, Svédországban és Norvégiában az ex libris csak ritkán vonzotta a hivatásos művészeket és ez ex libris-művészetükre is rányomta a bélyegét. Szabad grafikájukban is ritka az egész Európára hatással bíró művész; egy Anders Zorn vagy Axeli Gallén-Kallela kivételnek számít. Ezekben az országokban a könyvjegy amatőr művészek kezén lett az, ami. Dániában, a két rézmetsző Britzét kivéve, európai jelentőségű ex libris-művész ritkán akadt; a mai dán kisgrafikát is a textil tervező Edmund Peter, a reklámgrafikus Christian Blaesbjerg uralja elsősorban. Az előbbi fa- és linómetszetű, valamint klisé ex librisei között gyakori a virágmotívum és a színes kompozíció, igyekszik a japán grafikák szín- és formavilágát visszaadni, nem kis eredménnyel. Az utóbbi többszínnyomatú klisé ex librisei mindig nagyszerű ötletekre épülnek; külön erényük, hogy zsúfoltságuk és tarkaságük ellenére sem hatnak címkeszerűen. Jörgen Linhart Rasmussen színes linómetszetei inkább modern- kedők, mint modemek. Thomas Arnel ex libris-művészete megélt már jó egy pár stílusváltozást, de ezek csak javára váltak művészetének. A rézmetszők és rézkar- colók közül Oscar Thorsen, Brian Christensen és Lorenz May érdemelnek említést; az utóbbi, festő lévén, a színekre ugyanúgy épít, mint a vonalakra. A FISAE-évkönyvben megörökített Ake Holm elsősorban kerámikus; ex libriseit erőteljes összefogottság, a groteszk iránti hajlam, valamint a foltok és vonalak váltakozó alkalmazása jellemzi. Alakos kompozícióiban van valami biblikus emelkedettség. Finnországban minden fiatal grafikus megpróbálkozik az ex librissel, de csakhamar felhagy vele. Pedig színes. 7
