Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Galambos Ferenc: Napjaink európai ex libris-művészete

Lengyelország az ex libris-művészetben ma európai nagyhatalom s ebben nagy szerepet játszik az a tény, hogy — ellentétben hazánkkal — a legnagyobb grafikusok is szívesen foglalkoznak ex librissel, de nem lebecsülendő tényezőként szerepel Malbork ösztönző hatása is. Lengyelország mondhatja ma magáénak Wojciech Jakubows- ki személyében a világ legkitűnőbb rézmetsző könyv- jegyművészét, akivel kapcsolatban nehéz eldönteni, hogy miben nagyobb: a képi asszociációk, a modern szimbolika ötletgazdagságában-e, vagy a minuciózus metszőtechnikában ?

A jóval százon felüli, ex librissel is foglalkozó lengyel grafikusművész magas színvonalú ex libris-művészetet képvisel. Ebben igen sok tényező játszik közre. Elsősorban a tehetség, amelynek szabad érvényesülése elé sosem állítottak adminisztratív akadályokat, azonkívül a kiváló művészképzés, amely a múlt eredményeit a jövő érdekében szűri le, nemkülönben a liberális művészpolitika, amely egyetlen stílustörekvésre sem kiáltott „feszítsd meg!”-et, s így termékenyítőleg hatott, végül pedig a lengyel életigenlés, melyet a második világháború állandó halálközelsége emelt tömegméretű népfilozófiává.

Zbigniew Dolatowski pályaműve meseszerű, mégis reális, közben arra is példát ad, hogyan lehet egyszerű jelképeket gazdag tartalommal megtölteni. A FISAE-évkönyv Czeslaw Borowczykot mutatja be, aki ma már a fametszetű lengyel ex libris klasszikusának számít, mert úgy őrzi a fametsző tradíciókat, hogy meg is újítja őket; művészi individualizmusába valóságtisz- telet és szürrealista mélybe tekintés, statikus nyugalom és expresszív mozgalmasság egyaránt belefér. Korszakot teremtő művész!

A lengyel ex libris-művészet olyan sokarcú, olyan változatos hangszerelésű, a technikát a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig olyan magától értetődő természetességgel ívelő, hogy csak belefeledkezni lehet, de belefáradni vagy megunni soha. A lengyel ex libris-művészetben a szláv érzelmesség éppen úgy megtalálható, mint a francia indíttatású „clairté” hideg ragyogása, a hétköznapok öröme éppen úgy, mint az ünnepek.fensége, a gondolatok mélysége ugyanúgy, mint a kifejezés köny- nyedsége. Jó, hogy van. És jó, hogy ilyen.

A Szovjetunió ex libris-művészetének mai jelentőségét Anatolij Kalasnikov külön kiállításán kívül Grazina Didélytének az ex musicis pályázaton elért első díja is aláhúzza. Kalasnikovot ma a világ legjobb fametsző ex libris-művészei között tartják számon. E szimpatikus, 1934-ben, Moszkvában, munkáscsaládból született művészt a fametszet tudományába nem kisebb művész, mint P. V. Favorszkij vezette be. Kalasnikov már ismert grafikusművész volt, nagyszerű portrék és városképek, könyvillusztrációk és bélyegek alkotója, amikor 1964- ben első ex librisét megmetszette. Az azóta elmúlt, több mint tizenöt év alatt ex libriseinek a száma már meghaladta az ötszázat, és ezek a kisgrafikai remekek ismertté tették a nevét az egész világon. Rajzban és kompozícióban éppen olyan erős, mint metszőtechnikában. A naturalizmustól indult el, a szecesszión és az expresz- szionizmuson keresztül jutott el mai stílusáig, amelyben a képi látvány, a gondolati mag míves megoldással kerül a fába, hogy aztán nyomatai emberközeli jelentés- tartalmakat hordozó mikrokozmoszukkal belopják magukat az emberek szívébe. Fésűvésővel megoldott női

aktjai és torzói — ezek a modern villensdorfi Vénuszok — páratlanul állnak a mai könyvjegyművészetben, mint ahogyan a különböző (felül- vagy alulnézetben ábrázolt) épületegyütteseket, épülatrészleteket ábrázoló lapjai, melyek a műemlékek megörökítése mellett a modern életérzésnek megfelelő környezetet teremtenek, hol summázva, hol részletezve, hol szűkszavúan, hol oldottabban. Metszőtechnikáját elsősorban a párhuzamos vésők mesteri alkalmazása jellemzi; párhuzamosokból álló vonal- mezőinek különböző szögben! egymás mellé illesztésével szinte csodákat művel és még portrét is művészit és hiteleset ad. (Lásd önportréját.) A szovjet ex libris-művészetben ő az első művész, akinek páratlan művészetét az egész világon ismerik és elismerik.

Grazina Didelyté első díja ismét a litván kisgrafikára irányította a figyelmet. Díjnyertes lapja a próza és a költészet, a valóság és az álom sajátos elegye s a modern szecesszió kivételes műve. Didelyté egyébként akárcsak a luganói pályázaton részt vevő többi litván művész (P. Rauduve, A. V. Burba, A. Cepauskas, A. Kmielauskas,

J. Zviliuviene stb.) a képteremtés legmodernebb útját járják, a szürrealizmus úgyszólván második anyanyelvűk, de ismervén az ex libris sajátos, belső követelményeit, tudják, hol az a határ, ameddig elmehetnek, amelyet a könyvjegy rendeltetésének biztosítása miatt nem szabad átlépniük. Az észt művészek (Silvi Väljal, I. Ploompluux, Kruus-Heling) visszafogottabb alkotásokkal jelentkeznek. Náluk az emberközpontúság s a természettel való testvériesülés a művészi hatás alapja.

Az orosz ex libris-művészetet Kalasnikov nem egyedül képviselte. Ratnert, Kvarcovot, Verholancevet nem láthatta ugyan a közönség, de a jelen voltak így is jól vizsgáztak. Meggyőző volt a népművészetből merítő Ni4