Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - KÖNYVESPOLC - Miczki Ervin: A gondolat öröksége
KÖNYVESPOLC • ;* v. , í*r- . -£Í ■ r* ‘ iuwv lUKmU A „GONDOLAT” ÖRÖKSÉGE Ahihoz, hogy az 1935—37-ben megjelent Gondolat című folyóirat tevékenységét megértsük — 1978-ban jelent meg belőle válogatás —, szükségesnek tartom, hogy előzőleg röviden áttekintsük a kor nemzetközi helyzetének fő vonásait, hazánk belpolitikai helyzetét, a korabeli magyar irodalom jellemző vonásait. Csakis ezekből kiindulva, ezekbe ágyazva érthetők meg azok a törekvések, állásfoglalások, melyek a folyóiratra jellemzőek, melyek társadalom- és irodalompolitikái értékeink megértéséhez segítséget nyújtanak számunkra. Hogyan alakult a nemzetközi helyzet 1935 és 1937 között? 1935 március: az általános hadkötelezettség bevezetése Németországban. Október: az olasz hadsereg betört Abesszíniába és azt leigázta. 1936 március: a német hadsereg bevonul a Rajna menti övezetbe, amely 1930 óta demilitarizált volt, a francia és angol csapatok kivonása után. Február: Spanyolországban demokratikus kormány kezébe kerül a hatalom. Júliusban a német és olasz fasizmus támogatásával kitört a spanyol polgárháború. Október: létrejött a „Berlin—Róma” tengely, az európai fasiszta hatalmak agresszív katonai tömbjének alapja. November: a német és japán kormány megköti az „An- tikomintem-paktumot”. 1937 július: a japán hadsereg bevonul Sanghajba, Nanking- ba, Pekingibe, Kantonba és ezáltal elfoglalja Kína igen nagy területét. November: Olaszország is csatlakozik az „Anti- komintern-pakiturnihoz”. 1938 március: Németország elfoglalja Ausztriát. Szeptember: megköti a müncheni egyezményt. A világ feltartóztathatatlanul halad a második világháború felé. Mi jellemzi Magyarország belpolitikai helyzetét 1935 és 37 között? A nagy gazdasági világválság után, 1933-at követően, lassan javul az ország gazdasági élete. Növekszik az iparban dolgozók száma. Ld.: 1935: 267 ezer fő; 1938: 771 ezer fő. Csökken a munkanélküliek száma: 250 ezerről 60 ezerre. A Gömbös-kormány politikájának egyik fő jellemvonása az a törekvés, hogy a válságból való kilábolás és a katonai készülődések terheit a dolgozókra hárítsa. A tőkések bérletörő kísérletei a gazdasági helyzet javulása ellenére sem szűnnek meg. Szaporodnak a munkásság bérmozgalmai, melyek eredményeként 1938-ig a reálbérek 10—12 százalékkal növekedtek, de elmaradtak a válság előtti színvonaltól. A kiélezett gazdasági és politikai küzdelmekben a munkás- osztály legális pántja, az SZDP, opportunista politikát folytat. A Gömbös-kormány 1935-ben elkészítette törvényjavaslatát az „érdekképviseleti reformról”, mely úgynevezett „munkáskamarák” felállítását és a szocialista szakszervezetek megsemmisítését célozta. A Peyer vezette SZDP az alkudozást választotta, és miután a tervezetet a kormánytól megkapták, azt nem hozták a szakszervezetek tudomására. Ugyanakkor a KMP megszerezte azt és eljuttatta a szakszervezetekhez. A tervezet, Peyerék megalkuvása nagy felháborodást váltott ki a szakszervezetekben és az SZDP szervezeteiben is, növekedett a szimpátia a kommunisták irányában. Ezt igazolja az 1935 májusában kelt rendőrségi jelentés is, mely arra hívja fel a figyelmet, hogy „az ellenzéki és az »egységfront«- mo zga 1 om szemmel láthatóan megerősödött...” A Gömbös-kormány „reformprogramok” szervezete a totális fasizmus bevezetésének tervét jelentette. Míg az uralkodó osztály ezt 1932—33-han még tudomásul vette és támogatta, addig 1934—35-ben már húzódott ettől. Tartott a javuló gazdasági élet megzavarásától, a kompromisszumokon alapuló egyensúly felbomlásától. Bethlen és csoportja mérsékelni igyekszik Gömbösék programját, és ez 1935-ben együttműködésük felbomlásához és a nyílt politikai harchoz vezetett. 1935-ben kiírják az új választásokat, a csaló választási rendszer ellenére is megmutatkozott, hogy Gömbösék sem szociális demagógiával, sem fenyegetésekkel nem tudják megingatni a munkásság nagy többségének fasiszta- ellenességét, szervezetei melletti kiállását. Még ebben az évben nagy sztrájkok robbannak ki, pl. a Csepeli Posztó munkásainak, az újpesti famunkások sztrájkja, az epítőmunká- sok tízezrei fellépése a béremelésért. 1936 nyarán tartották meg a KOMINTERN VII. kongresz- szusát, mely kiemelkedő eseménye volt az egész nemzetközi kommunista mozgalomnak. A kongresszus megállapítja, hogy a jelenlegi történelmi szakaszban a nemzetközi munkás- mozgalom legfőbb és legközvetlenebb feladata a munkás ság harcos egységfrontjának megteremtése. A kommunis pártoknak szorgalmazniuk kell a széles antifasiszta népfro létrehozását. A KOMINTERN VII. kongresszusának anyai a KMP illegális kiadványai útján jutott el a párttagok hoz és sok szociáldemokrata aktivistához. A KMP Köz ponti Bizottsága a népfrontmozgalom kifejlesztése érdeké ben jelentős lépéseket tett. A munkásság, parasztság, értei miség, antifasiszták összefogásának, a demokratikus erők nép frontjának szélesebb körű hirdetéséhez nagy szükség vol egy legális sajtóra. 1935 végén sikerült megszerezni a Gon dolat néven megjelenő folyóiratot, mely 1936 elejétől, min irodalmi és társadalmi folyóirat, a KMP politikáját segít népszerűsíteni. A Gondolat csakhamar a fasizmus és az irr perialista háború elleni harcot támogató értelmiség legjobl jainak egyik fő gyülekeztetőjévé vált. Mielőtt azonban a Gondolat tevékenységét részletesebb elemezném, tekintsük át röviden a magyar irodalom hel.\ zetét a 30-as években. Az ellenforradalmi rendszer, győzelemre jutása után, bri tálisan üldözte a haladó gondolatot. Mégis alig van olya jelentős alkotója a 20-:as, 30-as évek magyar irodalmán» aki hosszabb vagy rövidebb ideig ne került volna közel \ lamely munkáspárthoz, vagy az irányításuk alatt levő n vészszervezetekhez. A szocializmus és a forradalmiság telmezése terén természetesen nagyok az eltérések. Az gyakori jelenség volt, hogy amikor a forradalmi erők objektív, vagy szubjektív körülmények következtében meggyengültek, az írók, alkotók egy részét is krízishangulat fogta el, hosszabb vagy rövidebb időre elhagyták a szocializmus táborát. Ilyen módon nagyszámú baloldali, radikális és a szocializmushoz közeledő irányzat született. Tőlük elválva, egyre világosabban bontakozott ki a főáramlat; a munkás- osztály következetes politikájához hű, új irodalmi irányzat, a forradalmi szocialista irodalom. A hazai szocialista irodalom már a 20-as évek közepétől, fokozatosan fejlődik, és egyre szélesebb hatást gyakorol a magyar szellemi életre. Ezt igazolja néhány, ekkor és ezt követően megjelenő folyóirat tevékenysége, mint 1927—30 között a 100%, a Forrás 1929—30, a Front 1931, a Társadalmi Szemle 1931—33, az Üj Harcos az 1933-as években. A hazai proletárirodalomnak is általános követelménye lett ekkor a realizmus kiküzdése. Ennek hatására jött létre az ún. tényfeltáró „valóság irodalom”. A lírát is egy bizonyos lehigga- dás, tényszerűség, a kollektívumok, megmozgató érzések kifejezése, az agitációra irányuló közvetlenebb szándék jellemezte. Ez vélhető fel Hidas Antal, Komjáth Aladár, de leginkább József Attila költészetében. Öt már ekkor megkülönbözteti minden kortársától a teljesebb és mélyebb távlatokra megnyíló érzékenysége. A proletárirodalom elengedhetetlen követelménye lett a valóság minden romantikától mentes megismerése, feltárása, a mind élesebbé váló osztályharc politikus követelményeinek figyelembevétele. Ez új formákat követelt meg, mint az agitációs szándék határozottabb megnyilvánulása a lírában, a riportázsban, az etikus elemekkel telítettebb drámákban. Ugyanakkor meghúzódtak olyan jelenségek is, amelyek akadályozóivá váltak a szocialista irodalom további fej62
