Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 2. szám - KÖNYVESPOLC - Miczki Ervin: A gondolat öröksége

lődésének. így pl. tovább élt a prolatkulit^korszak számos káros vonása, a haladó kulturális örökség lebecsülése, a műgond elhanyagolása, melyek elég sok konfliktushoz vezettek a forradalmi szocialista irodalmon belül.

A magyar irodalomra is nagy hatást gyakorolt a KOMINTERN VII. kongresszusa, mely közvetlenül realizálódott a 30-as évek közepén megjelenő folyóiratok szellemi és poli- -tikai arculatában. A népfrontpolitika programjának szelleme hatotta át a Gondoláit, a Világirodalmi Szemle, a debreceni Tovább, az erdélyi Korunk, a jugoszláviai Híd, a párizsi Szabad Szó számait. Az emigráció legjelentősebb nép- frontliapja a Moszkvában megjelenő Űj Hang. A szocialista realizmus alapján kibontakozó népfrontos irodalmi koncepció jelentős, értékes, maradandó művek megszületését eredményezte. Ekkor írja meg többek között Zalka Máté a Do- berdót, Hidas Antal a Ficzek urat, Karikás Frigyes elbeszéléseit, Gábor Andor novelláit, Háy Gyula a Tiszazugot, Illés Béla a Kárpáti rapszódiát, hogy csak néhányat közülük megemlítsek.

A kibontakozó népfrontos irodalomhoz kell számítanunk olyan írók műveit is, akik ugyan nem voltak kapcsolatban a forradalmi munkásmozgalommal, akkor azonban egy irányban dolgoztak vele, fellépve a fasizmus ellen. Említésre méltó Illyés Gyula Puszták népe és Petőfi című műve, Veres Péter Számadása.

Ilyen előzmények után, nézzük meg közelebbről a Gondodat politikai, ideológiai vonalát, vizsgáljuk meg azokat a tö- • fekvéseket, célkitűzéseket, melyek a szerkesztési elvek, a nnegjelent publikációk vizsgálata alapján feltárhatók.

; 1934-ben Nemes (Nágel) Lajos kezdeményezte egy legális folyóirat hazai megindítását. Személyéről érdemes annyit megemlíteni, hogy 1908-ban született Iglón, egyetemi tanul- mányait Bécsben, Prágában és Genovában végezte, bölcsész- doktor volt. Személyisége formálódására nagy hatással vol- tak az Olaszországban töltött évek, melyek során megismer- i kedett az olasz fasizmussal, és az antifasiszta szellemi oppo- zícióval. Hazaérkezése után a baloldali értelmiséggel lépett 1 kapcsolatba, munkatársa volt a Kortárs-nak, az Űt-nak, a

Korunk-nak. Soha nem volt a kommunista párt tagja, de ‘ antikommunista se lett. A fasizmus elől Franciaországba emigrált, résztvevője volt az ellenállási mozgalomnak. A folyóiratnak 1935-ben öt száma jelent meg. Az utolsó dátum /június. Ezután Nemes a nagy deficitre és a rendőri zaklatásba hivatkozva, lemondott a további szerkesztésről, kiadásról.

i Az 1936-ban megjelenő első számot Déry Tibor és Vértes .György jegyezte, továbbiakban Vértes egyedül. Vértes 1902- fipen született Budapesten, Bécsben és Párizsban műegyetemi tanulmányokat végzett, már fiatalon kapcsolatba került r munkásmozgalommal, a Tanácsköztársaság idején a szocia- jSta középiskolás diákok egyik vezetője 1929-től a KMP tagija, ez lehetővé tette, hogy a folyóirat szerkesztésében közvetlen érvényesítse a párt álláspontját. Míg korábban csak tanulmányok és kritikák jelentek meg a folyóiratban, szerkesztése alatt ez kiegészült szépirodalommal, 1936-ban hét, 1937-ben hat alkalommal jelent meg a folyóirat, utoljára novemberben.

Kétségtelen, hogy a folyóirat jelentős irodalmi értékeket jelentetett meg, mégis hangsúlyozni kell, hogy éppen az előzőekben ismertetett körülmények figyelembevételével, jelentőségét politikai meghatározottsága adja, mely közepette sok segítséget nyújtott a KMP-nek, számos elméleti, politikai probléma megoldásához.

Az ebben az időben megjelenő egyetlen legális hazai kommunista folyóirat jelentőségében igen nagy volt. Megállapíthatjuk: a Gondolat, ha nem is hibátlanul, de megfelelt a sorsdöntő időszakban ráháruló kötelezettségeknek. A szerkesztés vezetése, a folyóirat munkatársai a fokozott nehézségek közepette tiszteletre méltó következetességgel végezték munkájúkat, és nagy szellemi, erkölcsi erőt sugárzó folyóiratot szerkesztettek. Ennek tudható be, hogy egy-két véletlen kivételt leszámítva, voltaképpen senki sem hiányzik a folyóirat szerzőinek névsorából azok közül, akik a 30-as évek derekán a magyar progresszió élvonalában küzdöttek. Írásaikkal jelentkeztek a polgári radikálisok (Pálóczi-Hor- váth György, Vámbéry Rusztem) a népies baloldal (Erdé- i lyi Ferenc, Fája Géza, Illyés Gyula, Veres Péter), a szociáldemokratáik (Fejtő Ferenc), az illegális kommunista párt tagjai vagy ahhoz nagyon közel álló (Mód Aladár, Molnár Erik, Bálint György, Darvas József, Déry Tibor), a magyar irodalom olyan kimagasló alakjai, mint József Attila, Radnóti Miklós, Zelk Zoltán.

A Gondolat világosan körvonalazta céljait, ezt olvashatjuk az 1935. év első számában megjelent Kemény Gábor:

„Keli-e az ember?” című írásából: „...csak egy kivezető út van: — (t.i. a világ akkori válságából) — visszatérni az igazi korszellemhez, amely nem bénítani, de éltetni akar, amelynek nincsenek misztikus céljai, amelynek teremtő szándékaihoz kell az ember, minden szellemi képességével és minden akaraterejével. Becsületes szelekció korában nincs fölösleges termék és nincs fölösleges ember. Az igazi korszellem diada- láról nem akkor beszélhetünk, mikor milliók indulnak kimagasló egyének után, hanem akkor, mikor kell a földmíves, az iparos, a szellemi munkás, az orvos, a mérnök, amikor nincsenek kimagasló egyének, de általánosan érzett, nagy, termékeny szándékok vannak, amelyek minden embert és minden energiát a közösség jiavára tudnak — nem kihasználni, de felhasználni.” (Lásd: Antológia, 17. old.)

A folyóirat arculatának egyik legjellemzőbb vonása a határozott „antiprovincializmusa”. A világirodalomra is kitekintett, de túl az irodalomhorizonton, befogja az aktuális európai létproblémákat. Vállalta a riasztás feladatát! Nincs a folyóiratnak olyan száma, amely ne figyelmeztetne a nemzetközi fasizmus és háború hazánkat is fenyegető veszélyére. Szépirodalmi anyagán átüt a „tűnő béke” féltése! Hadd idézzem Kelemen János: „A 70 éves Romain Rolland és a háború” című kordokumentumának sorait, melyben a nagy írónak a párizsi Vendredi című hetilapban megjelent tiltakozását olvashatjuk: „A történelem egyik legválságosabb óráját éljük: Európa — s vele együtt az egész világ — a tűzvész előestéjén van... A hitleri Németország lázasan készülődik a támadásra. Ebben a pillanatban fenyegető csapással állunk szemben: mérhetetlen erők szabadulnak a világra, s ezek nem valamilyen politikai meggondolásnak vetik alá magukat, hanem a gőg, a kétségbeesés, őrjöngés és nyomor lázálmainak, mert a nemzeti szocializmus mélyén mindez megtalálható.” (Antológia, 302. old.)

Radnóti Miklós a folyóirat 1936. évi második számában megjelent „Háborús napló” című versében írja:

„Miről beszélhetek? tél jön s háború jön: törten heverek majd, senki se lát; férges föld fekszik szájamban és szememben s testem gyökerek verik át.”

(Antológia, 114. old.)

A költő riasztó sorai egyben saját sorsának megjövendölései is voltak. De amikor kitört a „próba-háború” az Ibériaifélszigeten, az új gondoláitokat is ő hirdeti meg a folyóiratban:

„De jönnek új hadak, ha kell a semmiből akár vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg.”

(1937. évi, VI. szám: Hispánia, Hispánia című verse.)

A riasztás tehát a békére — a háborúra — a fasizmusra és a népi összefogás gondolataira irányítja a figyelmet, a versek és a publicisztikák erejével. Íme egy idézet Bálint György „A bázeli harangok” című írásából, melyben Aragon regényét méltatja az 1935. évi, III. számban.

„1912-ben Bázelben nemzetközi békekongresszust tartanak a szocialisták. Óriási sokaság hullámzik, lelkesen és bizakodóan. A szocializmus befolyásának és népszerűségének zenitjén áll. A vezérek optimizmust zengenek a szószékről: a világbéke ügyét sohasem látták oly szilárdnak, mint most. A szocialista pártok, az alkotmányosság és demokrácia erős fegyvereivel őrzik a békét, melyet nem érhet többé semmi baj. Harangok zúgnak — a vén bázeli harangok, egykori katasztrófák hirdetői. Zúgásuk most is a régi: riadtan, bal- jóslatúan figyelmeztet valami bizonytalan vészre. De a diadalittas hangulatban senki se figyel rájuk.” (Antológia, a 377. oldal.)

A hazai antifasiszta összefogás volt a Gondolat másik nagy, hangsúlyos témaköre. A KOMINTERN VII. kongresz- szusa után a párt a fasizmus és a reakció elleni harc céljaként a demokratikus köztársaságot jelölte meg. A célul tűzött új hatalom jellegéről tanulságos viták bontakoztak ki a folyóiratban. Réviai József — „V” álnéven — a spanyol polgárháború tapasztalatai alapján vonja le az alábbi következtetéseket: „A spanyol gazdasági és szociális viszonyok, a demokratikus forradalom következetes végrehajtását tűzték napirendre, a földosztást, a katalán és baszk nemzeti önrendelkezés biztosítását, a fasizmus leverését, a szociális tartalommal átitatott demokratikus köztársaság megszilárdítását — és mindennek alapján a munkásosztály, parasztság, a kispolgárság és a haladó polgárság szövetségét: a népfrontot.” Vagy: „...a Népfront — köztársaság nem közönséges burzsoá köztársaság, hanem olyan új típusú köztár63