Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Heves megyei szólások és közmondások világa

nyékben kiadott szóláskincset. Itt közölt anyagunkat az eddig megjelent közleményekből is válogattuk, s amit a mai szóbeliségből rögzítettünk, azt is az idősebb hevesi emberek emlékezetéből bányásztuk ki. Sajnos, igen sók szólás és közmondás Heves megyében is mind tájnyelvi alakulatával, mind valósághátterével a népi emlékezet homályába vész. Közleményünkkel azt a célt is szolgálni kívánjuk, hogy olvasóink figyelmét fehívjuk a további gyűjtésre is. Kérjük tehát, legyenek munkatársaink ennek a célnak szolgálatában.

A tematikailag összefüggő szólások és közmondások alak- és jelentésváltozásait egyaránt bemutatjuk. Megrajzoljuk a hagyományozódás körét és módját, továbbá a szólásváltozatok kialakulásának variálódási formáit is.

Ma már az itt közölt szólások, közmondások inkább csak az idősebbek aktív .szóláskészletében jutnak olykor- olykor nyelvi szerephez. Legtöbbjükben elhalványult a helyi vonatkozásokra való utalás, és csak jelképi értékük él elevenebben: a jól emlékező idősebb generáció jól tudja, hogy a helyi jellegű szólás mikor, mire és miért érvényes. A kiavulás folyamatát ma már aligha tudjuk megállítani, azt azonban meg kell próbálnunk, hogy a nyelvi nevelés és ismeretterjesztés segítségével minél több hevesi szólás és közmondás jelrendszerével és használati értékével mindennapi életünk nyelvhasználatában is szerephez jusson, s így köznyelvivé váljék. Először

azokat a szólásokat, közmondásokat mutatjuk be, amelyek országosan ismeretesek, és a legfontosabb magyar szólásgyűjteményekbe is bele kerültek.

2. A Heves megyei „szójárásból” a megye megnevezéséhez kötődő szólásformák váltak országosan ismeretesekké, s ma már a köznyelvi szóláskincs tagjainak tekinthetők. Különösen gyakran jutnak nyelvi szerephez ezek a szólások: Heves vármegyéből való, Heves megyei ember. A heves közszó s a Heves helynév azonos hangzásán alapuló alábbi szólások éppen napjainkban válnak egyre ismertebbekké sajátos használati értékükkel: Heves a hazája, Heves a szülőföldje stb.

Ezek a szólások ugyanis nem arra utalnak, hogy valaki Heves megyében él és dolgozik. A nyelvi formák, átvitt értelmükkel ebbe a rokon értelmű szósorba illeszkednek bele: heves, heveskedő, tüzes, gyorsan tettnkész, hirtelen, hamar fellobbanó, felfortyanó, türelmetlen stb. A Nem Hevesben vagyunk szólással pedig akkor élünk, ha valakit türelemre intünk, s felfortyanását, hirtelen fellobbanását kívánjuk lehűteni. A szólás ezt a jelentéstartalmat is közvetíti: Ne heveskedjünk! Nem véletlen az sem, hogy a valamikor nagyon olvasott élclap, a Borsszem Jankó hasábjain (1886. okt. 18.) ez a rigmus- részlet jelent meg: „Heves vármegyének Heves azért neve, / Hazafiságának mert szörnyű a heve.”

A magyar nyelvterületen szélesebb körben ismeretes ez a szóláshasonlat is: Eles, mint a Heves megyei bakó millingje. Akkor mondták, ha valamit nagyon élesnek, hegyesnek ítéltek. Gyakran az értelmi tevékenységre is értették. A milling a megyei bakó, a hóhér kardját, bárdját, annak fényes élét nevezte meg (Vö. Nyr. 27: 470.).

A Heves helynév vállal szerepet ezekben az országosan is jól ismert szólásváltozatokban: Él, mint Marci Hevesen. Éldegél, mint Marci Hevesen. Jó dolgunk van, mint Marcinak Hevesen. Nyílik, mint Marci Hevesen. A szólásváltozatok ebbe a rokonértelmű kifejezéssorba illeszkednek bele: jó dolga van, jól él, könnyen boldogul, vidáman telnek napjai, urasan él stb.

E szóláshasználatokkal kapcsolatban arról a jelenségről is szólnunk kell, hogy újabban költőink versbeli szerepet is bíznak rájuk. Ezzel kitágítják a szóláshasználat használati értékét. S hogy milyen változatos kifejező, közlő szerepet tudnak vállalni e szólás költői változatai, arról az alábbi versrészletek bizonykodnak: „Ahogy mondják — együtt vagyunk, / s élünk, mint Marci Hevesen” (Cseke Gábor: Meztelen kard). — „Csákót nekünk, pirosat! / Marci jő Hevesről” (Kormos István: Karcos torokkal,). Nemcsak nyelvi játéknak kell tekintenünk Ladányi Mihály költeményének e részletét: „Va- gányikodom, is a világ ellen / szólók hevesen, / mért nem én lettem Marci Hevesen?” (Ladányi: Szegény költő dala). Újabban egyre gyakrabban halljuk ezt a szóhasonlatot is: Édes, mint a hevesi dinnye. Valamikor Heves község lakói termelték a jó ízű hevesi görögdinnyét. Ma már a csányi, a káli dinnyére is gondolnak, akik ezt a szólást ajkukra vagy tollúkra veszik. Lehetséges, hogy ennek a szólásformának az alábbi népdalrészlet adott alapot: Nincs édesebb a hevesi dinnyénél.

Eger város neve és a belőle képzett egri melléknév is alapul szolgál néhány olyan szólás megalkotásához, amely országosan is jól ismert. A leggyakrabban ezekkel a változatakkal találkozhatunk: Felütötte az egri nevet. Kivívta az egri nevet. Elnyerte az egri nevet. Felkapta az egri nevet. Megérdemli az egri nevet. Érdemes az egri névre stb. Ezeket a nyelvi formákat ebbe a rokonértelmű szósorba illeszthetjük bele: hős, bátor, vitéz, derék, híres, helytálló, elszánt (Vö. Bakos: Az egri név. Egy szólásunk eredete és értelmezése. Magyar Nyelvőr, 86: 215—21). Ebben a közleményünkben nem szólunk az egri nép nyelvhasználatához köthető szólásokról és közmondásokról, mert külön dolgozat jelenik meg erről a témáról.

Gyöngyös város nevéhez is több szólásmód és szóláshasonlat kötődik. Régi szólásgyűjteményeinkben is olvashatók ezek a szólásformák: Helyén van, mint Gyöngyös. Leégett, mint Gyöngyös. Rendben van, mint Gyöngyös, mikor leégett, (kellemetlen, nehéz helyzetbe került, anyagilag tönkre ment). Az első szólással kapcso54