Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Dráviczki Imre: A Magyar Tanácsköztársaság a parasztságért
TUDOMÁNYOS MŰHELY A Magyar Tanácsköztársaság a parasztságért A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából szükséges szólni azokról az intézkedésekről, amelyeket a szegényparasztság gazdasági és szociális helyzetének javítása céljából hoztak. A Tanácsköztársaság intézkedései közül ezek a kevésbé ismertek, gyakran a félreismertek közé tartoznak. A köztudatban erősen tartja magát az a fajta vélemény, hogy 1919-ben nem volt földosztás, ezért a parasztság semmit nem kapott a Tanács- köztársaságtól. Indokolt tehát a Tanácsköztársaság elképzeléseit, törekvéseit és tevékenységét ebben a kérdésben is bemutatni. Tanulmányunk ehhez kíván hozzájárulni — a teljesség igénye nélkül — felhasználva korabeli és helyi anyagokat az országos intézkedések illusztrálására. A tanácskormány legnagyobb horderejű tette, amit a nincstelen és szegényparasztság érdekében tett, az 1919. április 3-án megjelent, a földkérdésről szóló törvényerejű rendelet volt. A rendeletben kimondták: „1. §. Magyarország földje a dolgozók társadalmáé. Aki nem dolgozik, annak tulajdonában föld nem maradhat. 2. §. Minden közép- és nagybirtok, minden tartozékával, élő és holt felszerelésével, valamint mezőgazda- sági, ipari üzemeivel együtt, minden megváltás nélkül, a proletárállam tulajdonába megy át. 3. §. A kis- és törpebirtok a hozzá tartozó házzal és melléképületekkel együtt, továbbra is megmarad magán- tulajdonban. Hogy mely birtoktestek minősíthetők kisvagy középbirtoknak, azt a helyi viszonyok figyelembevételével mindenkor a földművelési népbiztosság állapítja meg. 4. §. Sem a földtulajdonba átvett földbirtokok, sem azoknak felszerelése egyesek vagy csoportok között nem oszthatók fel. 5. §. A köztulajdonba átvett földbirtokok, szövetkezeti kezelésre, a földet megmívelő mezőgazdasági proletár- ságnak adatnak át. Ilyen termelőszövetkezet tagja lehet minden 16 éven felüli férfi és nő, aki a termelésben megfelelő számú munkanappal részt vesz. A jövedelemben mindenki a végzett munkája arányában részesedik.. .” Miből indult ki a tanácskormány, amikor ezt a politikailag hibásnak bizonyult földrendeletet kiadta? A szakirodalomban számos indokot találunk, amelyek közül a fontosabbak a következők: A tanácskormány a rendelet kidolgozásánál azt tartotta szem előtt, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítését a nagyüzemi termelés fenntartása mellett tudja biztosítani. A föld felosztását úgy ítélték meg, mint ami keresztezi a termelés gyors és jelentős fejlesztését, azon túlmenve, erősíti a magántulajdonosi érzületet. Meg kell jegyezni, hogy felfogásukkal nem álltak egyedül, mert jelentős szocialista gondolkodók (pl. Kautsiky) és más kommunista pártok is hasonlóan vélekedtek a földosztásról. Az oroszországi földosztást pedig taktikai lépésnek tekintették, miután a bolsevikok eredeti programja szintén nem a földosztás volt. Hozzájárult a földosztásellenes álláspont kialakulásához az is, hogy a nagybirtokok egy részén az uradalmi cselédség is a nagyüzem fenntartása mellett foglalt állást. Mindez valóban szerepet játszott az agrárkoncepció kialakításában. Felmerül azonban még egy kérdés, amely úgy tűnik, hogy eddig nem kapott figyelmet: vajon a tanácskormány szo- cializmuskonoepciója nem járult-e hozzá — közvetve, akaratlanul is — az agrárkérdés ilyen felfogásához? A tanácskormány szocialiizmuskoncepciójának egyrészt lényeges eleme volt a szocializmus „haladéktalan” bevezetése, másrészt „a világforradalom” várása. A tanáoskormány a magyar proletariátus forradalmát a világforradalom részének tudta és a magyar proletárdiktatúra sorsát, illetve megmentését a nemzetközi proletariátustól várta. Ez a koncepció, amely a magyar és a nemzetközi proletariátus szövetségére számított, nem segítette a munkás-paraszt szövetség szükségességének és jelentőségének felismerését. Ügy tűnik, ennek is része volt abban, hogy a földosztás elmaradt és nem jött létre a magyar proletariátus szövetsége a dolgozó parasztság tömegeivel. A földrendelet megjelenése után széles körű szervezőmunka bontakozott ki végrehajtásának érdekében. A föld szocializálása 5,6 millió kh-ra terjedt ki, amely az ország akkori mezőgazdasági területéinek valamivel több mint felét tette ki. A szocializált földeken terimelőszövet- kezeteket szerveztek a volt uradalmi cselédségből. Azok a termelőszövetkezeteik természetesen nem voltak azonosak a mai mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel. A tagságot a volt uradalmi cselédek jelentették, a szakemberállományt, sőt gyakran a vezetőket is a volt gazdatisztek és intézők. Nagy gondot fordítottak a berendezések, az állatállomány, a megmaradt ingóságok megóvására és a közösben való felhasználására. Ez nagyon fontos volt a tavaszi munkák sikeres elvégzése szempontjából. Az átszervezés gyorsan haladt előre, s körülbelül 1 millió kh-on már május második felében befejeződött. A szövetkezetek viszonylag gyors létrejöttéhez a kormány több ösztönző intézkedéssel hozzájárult. A földművelésügyi népbiztosság rendelkezései értelmében, 1919 áprilisában a volt uradalmi cselédség felemelt gabonajárandóságot kapott első negyedévi munkájáért, amely érthetően elégedettséget váltott ki közöttük. Gondoskodtak élelmezésük javításáról, lábbelivel való ellátásukról. 44
