Hevesi Szemle 7. (1979)

1979 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Gyurkó Géza: A szekrény

Csont István illusztrációja — És ne csinálj a semmiből elefántot, kisfiam — intet­te férjét az asszony, aztán nagyot nyelt, hogy megint ki­csúszott a száján a most, reggel számon kért kisfiam... — Én tengelyeket csinálok... a jó fenébe is. Tenge­lyeket és nem elefántokat — lökött oda valamiféle csók­hoz hasonlót Jolán arcára Kartali és kicsit imbolygó, ten­gerészléptekkel elindult a közeli gyár felé. Nem hagyja magát, csak azért se. Ebben a kicserélt szekrény ügyében nem enged. 4. A dolog úgy kezdődött, hogy a szakszervezet kiverte a balhét. A szakszervezet azért van, hogy kiverje a bal­hét. Ezt a bölcs megállapítást Varjas tette éppen a mi­nap, értesülvén, hogy áll már a vita Tóth és Hamvas, az igazgató között. — Ezeknek a dolgoknak pénzügyi kihatása van, ezt neked is tudni kell! — A munkások szociális körülményei csak érintőle­gesen pénzügyi kérdések, Hamvas elvtárs ... — Na, ne mondd? Érintőlegesen? Nyúlj a zsebedbe, érintőlegesen és vegyél ki pénzt belőle, ha egy vas sincs benne! — Évek óta erre hivatkozol... S ez így nem mehet tovább ... A hármas üzemben például még mindig azok az istenverte vasszekrények rozsdásodnak, amelyeket még a Kanász és testvérei állítottak be... — érvelt egyre vörösebb arccal Tóth, az eszbétitkár, akit már éppen ele­get szuttyongattak a munkások, hogy nem éppen Hilton az, ami körülöttük van az öltözőkben, meg a mosdók­ban ... — ... nem lehetne azt állítani, hogy valami túl korán veri a balhét ez a Tóth.. . Ezektől a mosdóknak nevezett izéktől nagyon bánatos lenne Erzsébet angol királynő, ha idejönne és meglátná... — állapította meg Varjas. — Miért pont Erzsébet angol királynő? — tátotta rá a száját a csupa szeplős, rézfejű és a beugratásra mindig alkalmas Bodnár gyerek. — ... te ... te műveletlen ... te munkásosztály szé­gyene, hát ennyit sem tudsz? Mert ez angol vécé lenne, te pupák. De csak magyar klozet — tette hozzá Varjas, bezsebelve jutalomnak a Bodnár gyerek hajánál is vö­rösebbre váltott arcát és a többiek nevetését. — ... mert ebben az országban már a szakszervezet az úr — rohangált le s fel Hamvas és időnként nagyot rú­gott a székbe, hogy a mérgét töltse ... — Igenis, az. Egy gazdasági vezetőnek manapság csak kritizálója, meg fe­lelőssége van. Hatásköre az nincs . .. — Dehogy nincs. Éppen a te hatásköröd az, amiről szó van ... S különben is — húzta fel fensőbbségesen és kissé fenyegetően a szemöldökét Tóth — nem árt észben tartani, ki, honnan is jött... A bársonyszékbe nemcsak bejutni lehet, de kiesni is belőle ... — ... hol az istenbe van nekem bársonyszékem, mi? Hol? Az istenedet, mutasd meg, hol, te őrült! — üvöl­tötte belevörösödve Hamvas és megkopott székét úgy emelte fel, aztán csapta vissza az íróasztal mögé, mint­ha szét akarná verni vele a világ minden bársonyszé­két ... — ... ezt csak jelképesen értettem — tette hozzá kis­sé visszakozva Tóth. — De a szociális létesítményeket, szék ide, szék oda, sőt árnyékszék amoda, azokat meg kell csinálni. Ez már nem lehet vitatéma ... Szervusz — intett és a riadt arcú titkárnő előtt, mint valami győz­tes hadvezér, kivonult az igazgatói szobából. 9

Next

/
Thumbnails
Contents