Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: 1919. május 1.
1736g 'proletárjai cgucsaíjeíeitf :«f.JíSr?5S, Világ Proletárjai Egyesüljetek! Ünnepeljünk! Ünnepeljünk! Elvtársak! Munkástestvérek! Proletárok! Mutassátok meg, hogy a munkásság legnagyobb ünnepe méltóan jelentőségéhez és a nagy időkhöz lesz megünnepelve. Tartsa kötelességének minden szocialista, hogy ünnepélyünkön megjelenjen. Délelőtt az összes szakszervezetek díszgyűlést tartanak saját helyiségeikben. Az összes iskolák ünnepélyt tartanak. 11 órától 1-ig térzene lesz. Délután 4 órakor nagy ünnepi népgyűlés, melyre az összes szakszervezetek zászlók és táblák alatt a következőképpen vonulnak fel: 2 órakor a földmunkások a Munkásotthonban gyülekeznek, hol sorakozva 3 órakor felvonulnak a piactérre. Ugyancsak 2 órakor az összes ipari szakmák, valamint a kereskedők a Vásártéren gyülekezve 3 órakor felvonulnak a piactérre. A szellemi munkások a Ráckapu elején (volt Hám féle ház előtt) gyülekeznek és 3 órakor felvonulnak a piactérre. A vörös hadsereg és a vörös őrség az új kaszárnyából vonul fel 3 órakor a piactérre. Az ünnepi beszédeket Layer Dezső, Kolacskovszky Lajos elvtársak mondják, azonkívül szavalatok lesznek. Este a két mozgóképszínház ingyenes ünnepi előadásokat fog tartani. Elvtársak! Testvérek! Ne hiányozzon senki! Aki nem tart velünk, \az ellenünk! Éljen a világforradalom! Éljen a proletárdiktatúra!” Az Egri Űjság 1919. május 1-én vörös nyomású új címmel jelent meg. Egri Vörös Űjság — s a május elsejét kifejező jelmondat „Világ proletárjai egyesüljetek!” valóban ünnepi jelleget kölcsönzött. A felelős szerkesztő, Somfai János köszöntötte az egrieket az ünnep alkalmából. A lírai ihletésű köszöntő tükörkép és korkép is. Hozsánna vörös május! Május! Pirosló, vérvörös, tüzes május. Most termékenyül a virágok kelyhe, a levegőég kéklő azúrja, a földek mélye. Most termékenyül az emberek meggyötört vívódó lelke, a kicsavart szívek vére, az agyvelők sejtje. Talpra állanak a leroskadtak, fölemelkednek a szívek, szárnyra kelnek a lelkek, és egy örök szorításba összefonódnak az emberi karok. És milliónyi milliók ajkán harsanva fölzúg a leg- fennségesebb hozsánna égreható, föld mélyét megrázó gyönyörű szózata: — Világ proletárjai egyesüljetek! A májusi himnusz. A vörös május szentelt riadója, amely zúgva kér és imádságosan fenyeget. Éltető meleg zsongással suhan az elhagyottak, nyomorultak szenvedő leikébe, és mennydörgésként csap az elnyomók, a zsarnokok, a kizsákmányolok gőgös fejére. A világeszmék mindensége, a Mindenség legnagyobb gondolata, a legszentebb, legdicsőbb földi cél: az emberszeretet eszméje piroslik tündöklőén a vörös május hajnalán. Mindenki szeresse egymást. Minden ember legyen em- ben! Ne legyen egyetlen elnyomott és ne legyen egyetlen elnyomó a világon. Mindenki mindenkiért éljen, mindenkinek egyformán jusson az élet napjának fényességéből, melegéből, gyümölcséből! Az emberszeretet ma még csak az elhagyottak, eltiportak, porbasújtottak leikéből fakad ki és nőhet mindenki számára termékeny virággá. Az elnyomók, a kincsekben gazdagok lelke nem érti és nem érzi, mi a szenvedés, a földi gyötrelem, és nem tudja mi a szeretet, a mindenki szeretete. Ha tudnák és tudták volna, akkor nem gyűlt volna össze annyi szerencsétlenség és gyűlölet a világon és nem pusztult volna bele a nyomorultak, a gyengék millió tömege. A leigázottak hekatombáján sarjadt ki a vérvörös virág, a május virága, a vörös május égő rózsája. Az eltiportak rettentő hantja alól hördült fel a szentelt viharzó sóhajtás szerte a világon: Világ proletárjai egyesüljetek!.. A sorokban benne izzik a 60 év előtti napok hangulata, lelkes lobogása, a háború közvetlen nyomasztó emléke, a súlyos esztendők hatása az emberekben és egy nagy-nagy bizakodás valami csodálatos újban és szépben, valami fenséges, felemelő érzés abban, hogy a felszabadult nép a népek közösségében csoda dolgokra képes. A nincstelen, éhes szegényék történelmet formáló szocialista forradalmát üdvözli a vezércikk, még akkor is, ha néhány gondolatát, kifejezését ma tisztultabban és egyértelműbben fogalmaznánk meg. Megszólalt a helyi költő is, köszöntötte a Vörös Májust. Nem verstani elemzés céljából, de a kor, a nap hangulatának, a készülődés lázának bizonyságaként 2 versszakot idézünk az üdvözlő versből, az Egri Vörös Űjság 1919. május 1-i számából. Jabak József A PROLETÁR IMÁDSÁGA „Vörös május ébredjél virradatra! Küldj a szívekbe napsugár nyilat. Hogy lángra gyűljön a szó néma ajka, Hogy milliárdoknak lehess apja, És a világgal én is hű fiad. Lengesd száz győzelemre zászlód selymét! Piros igéket küldj a viadalba!... Vörös május, te bíborban születtél, Reám szegényre vigyázzon karod, Adj árnyat, hogyha jő forró meleg dél, S melengess, hogyha látogat hideg tél, 32
