Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: 1919. május 1.
Csontkarjával zörgetve ablakot. — Munkám után kenyeret adj kezembe, S ha szívem megtört, s lelkem messze szárnyal Ültesd be sírom vérvörös virággal. —” E nagyszerű készülődés, a szakszervezeti díszközgyűlések, a felvonulás, az ünnepély, a szabad mozielőadás előkészítése Egerben 1919. május elsején, sajnos, hiábavaló fáradozás volt. A tanácshatalomra törő nemzetközi reakció, a külső fegyveres intervenció éppen 1919. május elsején Egerre, súlyos megpróbáló időt hozott. Az ünnepi felvonulást nem tarthatták meg. Május 3-án, szombaton az újság címe újra csak Egri Újság és a tudósítás a szomorú tényeket rögzíti. „ ... Május elsején reggel a vörös május megünneplésére készült a város és a házak, utcák vörös lobogó és fali díszben pompáztak. A déli órákban azonban már pozitív hírek érkeztek a megszálló csapatok közeledtéről és arról, hogy katonai erőink gyengék a túlnyomó erejű, teljes hadikészült- ségű megszálló csapatok feltartóztatására. Ennek folytán a megyei direktórium lemondott a májusi ünnepségekről, amit falragaszokon tudattak a közönséggel s rövid idő múlva eltűntek az utcáról a vörös ünnepi színek s Eger városa visszanyerte hétköznapi színét...” A cseh intervenciós csapatok Ózd—Verpelét vonalon állottak, és közvetlenül fenyegették a várost, a román fehér hadsereg ugyan távolabb, a Tisza másik oldalán, Tiszafüred mögött, az akkori Heves megye délkeleti csücskében közvetlen veszélyt nem jelentett, de a cseh intervenció mozgását alátámasztotta. Harcokra, megszállásra nem került ekkor sor, a város a súlyos nyomás alól május 9-re felszabadult, és az egri lap most már újra Egri Vörös Újság címmel jelenhetett meg. Egerben azonban, sajnos az első szabad Május elsején az antantintervenció megakadályozta a nép ünnepét, s így itt az első szabad Májusra csak 1945-ben kerülhetett sor. ★ nyögtünk a feudalizmus kalodájában, Romanovok és Habsburgok laktak jól verejtékünk gyümölcséből s könyörtelen, megcsontosodott bürokratizmus fojtotta belénk a szabadságért epedő szót. A világkatasztrófa, amelyet Marx a legnagyobb precizitással bejósolt, bekövetkezett. A nagytőke kapzsi vakságában csak termelt, csak profitot hajszolt, termelt mindent, de különösképen olyat, ahol a számítását megtalálta ... ... Németország és Anglia; a két vén kalmár hajba kapott a koncért. A világ kigyulladt, s a tűz, amely elpusztított mindent, tisztító tűz lett: kiégette, kipörkölte azok támaszait is, akik e nagy förtelem bábái voltak. S a romokon, a hamuban, új világ vár felépítésre. Nyugat az egész gyilkos história alatt nem fejlődött annyit, mint mi november 1-től március 21-ig. ... S ma ők, most már időszerűtlen, konok konzervatívizmusból nem engednek s gátat akarnak emelni a fejlődés sebesen iramodó tavaszi hullámai elé. Mi megnyitjuk a zsilipeket. A folyam, amely az Ural bérceiről elindult, az Atlanti óceánba fog ömleni: a világ proletárjai egyesülni fognak Moszkvától Londonig, Londontól Moszkváig. Nyugat kapitalistái háborút viselnek ellenünk, de vörös május elsején odaát is kigyül testvéreink lelkében az összetartozás tüze, ott is vörös minden munkás hajléka s vörösük a látkör. Még ők nem ocsúdtak fel, még határozatlanok — de vörös május első meghozza a gyümölcsöt. Az emberiség fel fog szabadulni! Ez a természet törvénye. Mi harcban megyünk bátran. Nem egy országot, de egy világot védünk: küzdünk egy újabb, igazságosabb társadalomért, ha győzünk, a régi Európa trónszékei szétmállnak, ha elbukunk, újra fegyvert gyárt a világ minden műhelye. „Mi csak láncainkat veszthetjük el, de nyerhetünk helyébe egy egész világot!” Üdv Neked Vörös Május kikelete,, elseje, a hivatásod, melyet huszonnyolcszor híven megtevél, teljesíteni fogod. Odaát is ma vörös érzés lopózik a vörös szívek mélyébe s felgyűl a vörösláng, amely elpusztítja a büszke plakátokat s a gonosz feketeséget. Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a nemzetközi Tanács- kötársaság! Éljen a nemzetközi Vörös Hadsereg! Éljen a harmadik Internacionálé! Éljen a kommunizmus! Éljen a vörös Május első!” Gyöngyösön viszont feledhetetlen szép nap volt 1919. május elseje. A Vörös Mátravidék ünnepi köszöntője hasonló lelkes hangvételen túl történelmi és marxista elvi fejtegetésekkel méltatta az ünnep jelentőségét, követve a Kommunista Kiáltvány alapgondolatait. „1919 május 1 Vörös díszbe öltözött a város. Budapest, Moszkva, München, méltóságteljes vörös diadalkapuk alatt, vörös lobogókkal, vörös jelvényekkel hirdeti a vörös igazságot: vörös Május elsején. Amikor 1889-ben kezdett alakot ölteni az a mindnyájunkat összekötő vörös érzés, amikor nagy törvényhozónk, Marx Károly kommunista kiáltványában egy mondatban kifejezte a proletár kötelességét, azt a taktikát, amely az ő és szükségképpen az egész emberiség megújhodásához, a társadalom megformálásához szükséges, amikor kimondta azt, hogy „Világ proletárjai egyesüljetek”, látta ő és tudta minden szociológus, hogy a társadalom fejlődésének ez a világító tornya, de nem hitte senki, hogy a világító torony vörös tüze Keleten gyúl ki s a fekete tűzoltók Nyugatról kapálódznak. Az öreg, kivénhedt Európa — fejlődésének bámulatos pályája van. Amikor a cárizmus a proletárság legjobbjait kancsukával, kényszermunkával, tette el láb alól, Nyugateurópa nyújtott menedéket a szerencsésebb elvtársainknak, itt dolgoztak, itt propagáltak, itt tanultak, itt fegyverkeztek fel arra a harcra, melynek eljöveteléért mindenüket feláldozták, s amelyet végül megszületni láttak. Nyugateurópa ekkor egy demokratikus, burzsoá államalakulás volt, Kelet, Oroszország, de még mi is — A helyi Szocialista Pártnák sok lelkes tagja és a vidéken akkor még kevés számban levő, de a kor szintjén elméletileg is felkészült vezetői voltak. E tényt egyébként a gyöngyösi első néphatalom történelme is igazolja. A város a május elseje megünneplésére nagy lelkesedéssel készült. A felvonulásról eredeti felvételek maradtak fenn, s ezek minden helyett beszélnek. A főtér közepére háromnyílású, hatalmas diadalkaput építettek, a tornyokon vörös és nemzeti zászlókkal. A diadalkaput az asztalosok deszkából állították fel, és vörös színűre lak33 /
