Hevesi Szemle 7. (1979)
1979 / 2. szám - JELENÜNK - Bereczki László: A műszaki értelmiség Heves megyében
kisprépostságtól vásárolt, a szálló alatt húzódó pince- rendszerben alakítják ki. Mintegy tizenkét millió forintot fordítanak a gyöngyösi Mátra szálló korszerűsítésére. Az 1961 óta üzemelő hotelt 1970-ben bezárják, s falain belül Botos Barna egri építészmérnök tervei alapján teljes rekonstrukciót végeznek. A megfiatalodott szállodát 1972 Szilveszterén adják át a gyöngyösieknek. A Park szálló étterme 1972-től a felmerülő igények kielégítésére mind többször települ ki a jó borairól nevezetes szépasszonyvölgyi pincékbe. Ez az értékesítési mód egy állandó pince bérbevételét követeli meg, s ez napjainkig folyamatosan, szükség szerint üzemel. A városi tanács is felfigyel a szép kivitelű pincére és kéri a szálloda vezetőségét, tegye azt nyílt árusítású üzletté. Vagyis necsak szállóvendégeket szolgáljanak ki. A felszabadulás óta nagyot fejlődik a vendéglátás színvonala. A kezdeti mennyiségi gondokat leküzdve, áttérhetünk a minőség és a választék javítására. Egyre nagyobbak az igények a különlegességek, a specialitások iránt. Ez a szellem hívja életre az „ínyencklubokat”, ahol a régi ételféleségektől kezdve a legújabb ízlés- irányzatok finomságain keresztül, minden megkóstolható. A fővárosi példák után a Park szálló is megalakítja az ínyenc-klubot, amelynek állandó létszáma 60—70 körül mozog. Az első foglalkozás 1974. december 4-én zajlik. Ekkor a Sport szálló főszakácsa a francia konyha ízeivel ismerteti meg a tagságot. Sikeres még az orosz est, a szüreti mulatság, az eredeti székely ételek vagy a Katalin- és Erzsébet-napi menü. Kényszerűségből bár, de gyarapszik a hálózat 1975- ben. A Minisztertanács határozatával áprilisban felszámolják a Turistaellátó Vállalatot. Gazda nélkül maradó egységeit a vendéglátó vállalatok veszik át. így kerül az egri Park szálló igazgatása alá két mátrai turistaház. Az egyik a mátraházi Vörösmarty, a másik a mátraszent- imrei Vadvirág. Ez utóbbit 1975-ben, nem sokkal az átvétel után életveszélyessé nyilvánítják, s ezért a szállodai részlegét be kell zárni, s azóta csak az étterem üzemel. 1976-ban a Park Hotel Eger évi forgalma eléri a 44 millió forintot. A fizikai és alkalmazotti dolgozók össz- létszáma: 415. S ezzel az évvel lezárul a Park szálló ötvenéves történetének utolsó 26 évig tartó szakasza. Szacsuri István A műszaki értelmiség Heves megyében „Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy világszerte megnőtt az érdeklődés az értelmiség iránt. Vizsgálata, a vele való foglalkozás, alkotómunkája feltételeinek javítása, értékeinek tudatos felhasználása előtérbe került mind hazánkban, mind a szocialista országok közösségében. Ennek oka a jelenlegi társadalompolitikai, gazdasági helyzetben gyökerezik, a változó, fejlődő valóság igényeivel, korunk fő áramlataival, a jövő tendenciájával függ össze.” Heves megye műszaki értelmiségének jelene és jövője elválaszthatatlanul összeforr azzal a sorsfordulóval, mely az 1945-ös felszabadulással vette kezdetét. A felszabadulás nyitott utat ahhoz a forradalmi átalakuláshoz, mely hazánkban és Heves megyében is az évszázados társadalmi, gazdasági és kulturális elmaradottság gyors felszámolásához vezetett. A felszabadulást követő években az új társadalmi rend kiépítése gyökeresen megváltoztatta megyénkben is a politikai, gazdasági és szociális viszonyokat. Forradalmi átalakuláson ment át a korábban változtathatatlannak hitt szociális struktúra is, melynek következtében Heves megy társadalmi szerkezete is új arculatot öltött. A műszaki értelmiség csak kis csoportja ennek a társadalmi szerkezetnek, de szerepe és fontossága a termelőerők mai gyors fejlődése mellett rendkívül megnőtt és várhatóan tovább fokozódik. Ezért tanulságos és szükséges visszatekinteni arra az útra, melyet megyénk műszaki értelmisége az elmúlt 33 év alatt tett meg. Munkájának és eredményeinek számbavételén túl célszerű foglalkozni jelen életkörülményeivel és problémáival — megvizsgálni, hogyan látja helyzetét, társadalmi megbecsülését és jövőjét szocialista társadalmunkban. Jelen tanulmány összeállításánál több nehézséggel találkoztunk. Már maga az „értelmiség fogalmának” a meghatározása sem egyértelmű. Ennek oka az, hogy a „műszaki értelmiség” fogalmának megközelítése többféle alapon történhet. Az egyik módszer kiinduló pontul az illető személy (vagy népcsoport) foglalkozását, ill. tevékenységi szintjét tekinti, a másik szigorúan csak az iskolai végzettség szintjét veszi alapul. Az utóbbi esetben mindenkit ebbe a kategóriába sorolnak, aki adott műszaki felsőfokú végzettséggel (műszaki egyetem, főiskola, felsőfokú technikum) rendelkezik, függetlenül attól, hogy milyen munkakört tölt be. Minkét csoport létszáma jelentős, felméréseknél nem hagyhatók figyelmen kívül, s hovatartozásukat esetenként mérlegelni kell. A felszabadulással a Horthy-rendszertől a romok mellett egyértelműen fejletlen ipart és elmaradott mező- gazdaságot örököltünk. Heves megye még az országos arányokhoz viszonyítva is messze elmaradt az ipar fejlődése területén. Lényegében jelentősebb ipari üzeme alig volt a megyének. A megye területén mindössze 6 ipari üzem volt, mely 100 munkásnál többet foglalkoztatott. Az egercsehi szénbánya, a bélapátfalvi és selypi cementgyár, két cukorgyár, s az egri dohánygyár képezték a megye nagyobb ipari üzemeit. Az ipari elmaradottságra jellemző, hogy 1930-ban 4600 ipari munkás volt megyénkben, az összlakosság 1,6 százaléka, ezeknek is nagy része Budapestre vagy a szomszédos borsodi iparvidékre járt dolgozni. 19384oan megyénk ipara mindössze 2758 munkást foglalkoztatott, ezek jelentős hányada is kisiparos volt. így a felszabadulás előtt számottevő értelmiséggel megyénk nem rendelkezett, ennélfogva társadalmi súlya, jelentősége sem volt. Az alig 200 főt kitevő kis létszámú műszaki értelmiség jó része magánjellegű tevékenységet folytatott különböző önálló tervezői, építői, kivitelezői 26
