Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 2. szám - JELENÜNK - D. Varga Márta - Szekulity Péter: B. I. történetei nyersfordításban
B. I. történetei nyersfordításban Ami azt illeti, 1956-ban, mikor a legújabb rendelkezés megjelent, a téeszből engem kiemeltek, mégpedig a községi tanácshoz. Mindössze 12 napot töltöttem a termelőszövetkezetben, és hát a kezdet kezdetén a tagok engem akartak elnöknek, na és aztán ugye, mivel idehaza rosszul mentek a téeszek, szidott engem a nép, hogy én szépen leléceltem, beszerveztem a falut és odébb álltam. Persze erről szó se volt; úgy mentem bele a tanácselnökségbe, hogy egy hónapra, míg az új tanácselnök kikerül az iskoláról. Na aztán az egy hónapból lett öt hónap ... De a dorogiak, azok még azt hiszem sokáig emlegetni fogják ottlétemet, aktív tevékenységemet, amit ottan végeztem. Megmondva őszintén a munkakerülőket szedegettem össze, különösen a cigányokat ugye igyekeztem munkára fogni. Hát persze a parasztok követelték is, mert nagyon sok cigány volt akkor annak idején, s a tanácsüléseken is úgy fordult elő, hogy hát kérem szépen akármi volt a tárgy, a parasztok a cigány- kérdésnek estek. No a helyzet az, no kérlek szépen ... Bocsánat még azt ugye visszamenőleg, hogy egyszer én egy szép napon összehívtam ezeket a cigányokat. Megmondtam mi a helyzet, hogy ilyen henyélő életmódot nem lehet folytatni. Ide rendeltem három autóbuszt és szerződést kötöttem velük: a komlói bánya részére. No mindenesetre hát gondolhatod, hogy ilyen körülmények között: a sok cigány, gyerek, asszony egy olyan sírás lett, mint mikor a frontra indul a vonat. Aztán egy meg is szökött. Na persze utána futottam motorral, aztán visszahoztam, hát olyan csókolózás volt, úgy örültek ennek az egynek, mintha a harctérről szabadult volna. No mindenesetre a cigányok kihúzták a leszerződött időt, négyen szöktek meg, azok nincsenek meg még ma sem. Nem tudom hová lettek. Legnagyobb meglepetésemre — másnap reggel hallgattam a rádiót, hát a rádió meg közvetíti, hogy B. István dorogi tanácselnök országos díjat nyert, mert egyetlen nap alatt 117 dolgozót toborzott a komlói bánya részére. Hát ez nagy meglepetés volt nekem is és hát az ezzel járó ezer forint pénzjutalmat és oklevelet megkaptam. Hát te jó ég, hát én nem erre gondoltam, nekem eszem ágában sem volt ilyesmi, de nagyon emlékezetes és ma is mosolygok rá, mert a cigányokat egyenként hívattam be az irodába, négyszem között tárgyaltuk meg a szerződés anyagát, hát mindjárt ahogy az elsőt behívatom hát mondom: Lali tudod, hogy miről van szó. Jaj elnök úr, hát a jó isten áldja meg, hát maga a bányába akar engem vitetni. Hát rám szakadjon a bánya? Hat gyerekem van, hát mit gondol, hát mi lesz velünk, hát ki öltözteti őket. Hát mondom, majd te, de sokkal különben, nem úgy, mint eddig, mert ha te egy év múlva hazakerülsz, akkor nyakkendőbe jelensz meg itten az irodába és megköszönöd a szívességet, hogy elvittünk. Hát nem is volt semmi probléma. No még egy esetem volt a cigányokkal, az, hogy amikor a férfiakat elvitettem, vagy elvitték ugye, akkor utána még voltak lopások satöbbi. Hát jöttek, egyik egyszer, másik másszor, persze én mindig korán mentem, későn jöttem. Nekem nem volt nyolcórai munkaidő, én elkezdtem sokszor öt órakor és volt, amikor hajnalban háromkor fejeztem be. Titkárt négyet csuktak be az alatt az idő alatt, míg ott voltam, hát ugye nem tudtam én is sokszor... Volt, amikor stempliztem, a gálicjegyeket is én adtam, mert kitakarítottak mindenkit az irodáról, egyik kulák, a másik ez, a harmadik amaz, az egyik sikkasztott, hát persze én mindennap elllenőriztem őket. Egyik alkalommal a titkár azt mondja ■— már az utolsó —: „Pista bácsi nagy baj van.” Micsoda? Hát azt mondja, húszezer forint nem stimmel. A rinaldó szentségit neki, hát hogy csinálta? Tegnap csinááltuk a zárást, s most nem stimmel? Hát ilyet ne mondjon. Na most nem érek rá foglalkozni veled, mert Tuska elvtárs éppen ott volt, azzal tárgyaltunk bizonyos ügyekben, hát mondom majd ha délután elmegy, akkor beszélünk. Délután kinézek, hát már tíz ember is ott ül a pádon, megint várták a bejövetelt az elnöki irodába. No ez is megtörtént és már este lett. A titkár elment volna, mert tolnai fiú volt, megy haza vonattal. Na aztán persze, hogy nem tudott hazamenni, visszajött fele útról, mert ő „olyan ideges, ő úgysem tud otthon aludni, keresi a pénzt reggelig, de ha nem lesz meg, a villanypóznán találom”. Hát meg ne őrítsen mondtam; majd jövök vissza reggel, mert most megint gyűlésre megyek. Éjfél után kerültem haza, mindennap volt tagggyűlés. Mondtam, hogy akkor majd megkeressük a pénzt. Azt mondja nekem reggel: „Nincs meg.” Na mondom, az a lényeg, hogy életben van, nekiültettem az adósokat, valamennyit, hogy ellenőrizzék, nézzék meg, mert megint sok bajom van. sürgős ügyek, ez, az, in- tézgetem azokat, s ők jönnek, hogy ..nincs meg”. Hát kezdtem én is izzadni. A jó istenfáját, adjátok ide mind, az összes papírokat, menjen ki mindenki, bezártam az ajtót, végignéztem az iratokat. Hát kérlekszépen egy számmal hátrább írtak, a fillérek helyére a forintokat. Mert ugye a szám stimmelt, csak nem jó helyre írták. Na szóval voltak ilyen esetek. Na aztán a cigányokkal még az az ügyem volt — persze a kulákokkal is sok bajom volt —, hogy őszinte legyek, azt legjobban Szabópál elvtárs tudná megmondani, mert itt volt a járásnál, sok éjszakánk ment erre a munkára. De visszatérve a cigányokra. Hát a lopás még megy. Egyszer megyek kora reggel, hát mit látok, nézek le a város- vagy a tanácsházától, a templom felé. látom, hogy egy nagy tömeg van ott. Az istenfáját, mi ez, processzió, látom, két cigányasszonyt kísérnek, sok ember, parasztok, kaszával, kapával, hát ez mi lehet megint? Behajtják az udvarba, de hát mind a két asszony ugye terhes állapotban volt. Hű azt a rinaldóját, egyiknek is egy zsák a vállán, másiknak is. Na mit csináltak? Hát, nézzem meg a zsákokat. Hát fordítsák ki, ide rögtön. Teli paprika, hagyma, ez az, ugye összelopkodva minden, be a fáskamrába, mind a kettőt. Hát persze bemennek a fáskamrába, egyszer jön a hivatalsegéd, azt mondja: elnök elvtárs, nagy baj van. Micsoda? Hát azt mondja, meglett a gyerek, az egyik. Ne beszéljen, azt a... gyorsan bábaasszonyhoz. Hát persze szalad a bábaasszonyhoz, s jön vissza, hogy nincs otthon. Hát már annyi esze lehetett volna, akkor menjen a másikhoz. Szalad a másikhoz. Kövér, száz kilón felüli tag volt a hivatalsegéd. Szalad a másikért, az se volt otthon. Azt a rinaldó, mindegy, gyorsan telefonálok a Solymosiért. Mondom neki, Karcsikám, gyere hamar, mert nagy bajban vagyok, két asszonyt becsuktunk ide a fáskamrába 32
