Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 2. szám - JELENÜNK - D. Varga Márta - Szekulity Péter: B. I. történetei nyersfordításban
és azt mondják, hogy az egyik szülni akar. És már any- nyira izzad, meg jajgat, hogy már én is meg vagyok rettenve. Mondtam a hivatalsegédnek; vigyen neki oda gyorsan lepedőt, meg takarót. Hát az ördög nem alszik, nem lehet tudni, aztán ebből tényleg probléma lesz. Karcsi azt mondja nekem vissza: Öregem, én nem vagyok nőgyógyász. Hát én hajtsam végre a szülészetet, Karcsi, hát a jó ég áldjon meg, mégiscsak te vagy az orvos. Hát Karcsi azt mondja: nem avatkozik bele ezekbe a dolgokba. Hát jól van, mit csináljunk? A sok cigány meg már a templomnál állt, várták, hogy most mi lesz, Jajgatás, belülről, szemek kívülről. Mi lesz? Mondom nekik: 200—200 forint pénzbírság, és akkor szabadon lesznek bocsájtva. Hát honnan vegyünk, hát mit gondol maga, hogy mi is annyit keresünk, mint maga? Hát akkor be is fizetnénk. Hát aztán ezek pedig addig onnan ki nem jönnek, a hétszázát nekik. Benézek, tényleg nagyon kiabál, jajgat az asszony. Mondom gyorsan, addig, míg a gyerek meg nem lesz, addig fizessék be. Aztán bejöttek, kiállítottam a csekket mind a kettőről, egyiké is kétszáz forint, másiké is, postára a csekkel és aztán le van rendezve. Hát kérlek szépen, elszaladtak, de az egész cigány hadsereg, gyerekek meg öregek, mert a fiatalok nem voltak itthon, azok dolgoztak. Hát aztán jöttek vissza, hogy hozzák a csekket. Mind a kettőt. Na jól van. Ölelkezés, mentek haza. Na hála a papnak, csakhogy túl vagyok rajta. Kérlek szépen, mi történt? Jövök haza másnap, hát itt Györkönyben betörtek, benyomták az ablakokat, lekváros ronggyal, dunyhákat, mindent összecsomagoltak. És a rendőrök szaladgálnak itt össze-vissza. Mi van? Hát, hogy lopott a Vasfogú örzse. Betörtek. Az anyja rinaldó szentségit, tegnap még szülőben volt. Nézem, mozog a gaz, odamegyek, a cigányasszony, egyik oda volt elbújva. Hát persze az meg hát tudod, hogyan van, amikor ott megtaláltuk, hát erőszakot akar rajtam venni, egy üvegdarabbal elmetélte az ereit. Gondold meg, hogy milyen kellemes helyzetbe kerültem. Jól van, hát ez megtörtént. Hát mondom, ezek se fognak többet menni sehova, ezeknek is munka kell. Behívattam a selyemhernyó-tenyésztőt, mondom neki, hogy mi a helyzet. Ezeknek selyembogarakat, úgyhogy ezek is hadd dolgozzanak. Gyerek, mindenki, itten dolgozni kell mindenkinek. Én életemben szerettem dolgozni, becsületes munkával éltem, azt tudják itten is, meg felvidéken, roppant szerettem dolgozni, de minden területen. Elég abból annyi, kérlek szépen, mi lett a vége. Hát azt mondja nekem ez a Kis nevezetű, ez a selyemhernyó-felelős, hogy hát mennyi petét adjon egynek. Hát azt mondom, öt grammal. Mi, öt gram? Hát az semmi, tíz gram, az valami. Nem tudtam én, hogy ebből még probléma lesz, no jól van, hát persze össze lettek mind írva a lakónyilvántartó alapján tizenhat éves kortól ugye ezek a gyerekek, úgyhogy már fiatal korban vegyük munkára, meg kéz alá, öregek is, még a terhesek, azok is kaptak, azok kevesebbet- Mert ha lopni tudnak, akkor azt is megcsinálhassák. Szederfalevelet nem kell lopni, azt csak szedjék nyugodtan. És majd annyit szednek, amennyit tudnak. Na elég abból annyi, hogy kérlek szépen, mikor rákerül a sor, alig telik bele három hét, jönnek a nagy panasz- szal. Hát elnök úr, hát nézze meg, hogy mi van, törődik maga velünk? Én, hát hogyne. Hát aztán, tudja, hogy nem aludtunk a bogaraktól. Há miért? Hát bent vannak a dunyha alatt, fent vannak a plafonon. Az ablak teli van, mindenhol mászkálnak szerteszéjjel, hát mi lesz velünk? Nem tudunk hova menni, az utcán alszunk, kint alszunk hátul, nem merünk már bemenni a szobába. Éjjel ott nem lehet aludni. Megyek oda, a jó isten fáját, neki, hát tényleg bakot lőttem, te jó ég, hát fekete a plafon a selyemhernyótól. Azt a rinal. . . Felhajcsa a dunyhát, teli a dunyha is. Áj mi lesz itten, izzadtam, mint Krisztus a patakon. Azt a rinaldóját, mit csináljak mostan? Hát mindegy. Ide figyeljetek, kiüríttettem két lakást, voltak ilyen elhagyott kuláklakások a falu szélén, aztán odatelepítettem, úgyhogy ritkítottam ottan nekik egy kicsit, oda is beállítottam valami öt-hat személyt, akik ezeket gondozták. Kerül-fordul kérlek szépen, aztán jött a gubózás ideje. Ellopkodták egymástól a cigányok a bogarakat. Gubózás előtt közvetlen. Jönnek panaszra, hogy ellopják a bogarakat. Azt a rinaldóját, még ilyen is van, na mindegy, ne törődj vele, csak te is hordj ad a leveleket, és majd én beváltáskor úgyis ott leszek, majd én akkor igazságot teremtek közietek. Hát persze, mikor vége van kérlek szépen, jön a beváltás, odatelefonálok, hogy senkinek egy fillért nem lehet kifizetni míg én oda nem megyek. Na persze akkor odamentem, az összes pénzt ahányan voltak, annyifelé osztottam el. Mindenki megkapta a magáét. Hát persze meglett belőle a ribillió, mert volt, akinek nem volt semmi, de etetnivalót hordta, úgyhogy ugyanúgy dolgozott, mint a másik. Persze na mi lett belőle, na jövök visszafelé motorral a beváltótól, hát ott a posta előtt már rudakkal, karókkal verekednek a cigányok. Elég abbú annyi, hogy így zajlott ez a tanácselnökségem és hát még sok mindent lehetne emlegetni, de hiszen az idő is rövid, de olyan élményeim vannak, hogy na. A téeszre vonatkozóan kérlek szépen aztán ugye, hát én paraszt ember, hát ezt megelőzően kérlek szépen a cseheknél állami alkalmazott voltam, négy évig voltam egyéni paraszt, de hát mindenki meg tudja mondani, hogy én olyan paraszt voltam, hogy kérlek szépen mikor még a téeszek alakultak, az első gyűlésen engem akartak megválasztani elnöknek. Hát én benne voltam a szervezésben nyakig, és mondhatom, hogy szívvel-lé- lekkel, csak én is féltem belemenni. Két lovam volt, egy gyönyörű szép csikó, három tehén, gazdálkodtam én erősen, minta-gazdálkodást vezettem itt ebben a faluban is, mindenki megcsodálta ezt a munkát. Na kérlek szépen, mi történt, hát ugye meghívtak, fölülök a színpadra ugye, hát egyszer az egyik odajön, hogy tudom-e mi újság. Hogy egyszerűen engem fognak kikiáltani téesz-elnöknek. Hát abban a pillanatban leugrottam én a színpadról. Le én! Hát én? Ezekkel az emberekkel viaskodni, veszekedni, hát milyen életmódom lesz, én dolgozok hajnaltól egész éjjel, késő estig, de én ezt nem, én ezekkel? Egyrészt persze jó része nem is tudott gazdálkodni és hát meg aztán veszekedős, meg ilyen összeférhetetlen ember is volt elég sok köztük, én leléceltem, megmondom, úgy, ahogy van. Kerül-fordul, alakult a másik téesz. Hát kérlek szépen ottan is meg akartak választani. Kiléptem az ajtón. Abban a pillanatban. Én nem, én benne vagyok nyakig, de elnök nem leszek. Jól van, hát hazasurrantam, inkább mindenféle funkciót vállalok, de én senkivel ne vitatkozzak, meg ne marakodjak. Kerül-fordul kérlek szépen, egybe kellett vetni, egybe vetettünk, volt 21 féle vetésünk, a dohánytól a gumipitypangtól kezdve az égvilágon minden, annyi mindent nem is lehetett volna kitalálni, mint amennyiféle növényt mi termeltünk. Feleségemet meg a guta kerülgette, hogy én csak méricskélek. Mit csináljak, látod, hogy nem tudja senki megcsinálni, hát valakinek ezt is meg kell csinálni, majd megfizetnek utoljára. Hát aztán utoljára megfizettek, még azt sem mondták, hogy köszönöm szépen. Év végén. 33
