Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 2. szám - JELENÜNK - Szűcs László: Harminc év a tanárképzésért
megtalálni. Meggyőződésem, hogy a további sikeres nevelőmunka érdekében az oktatói kar, a KISZ-szervezet é;s a főiskolás ifjúság még jobb összhangját és egymás még türelmesebb megértését kell megteremtenünk. Tudományos életünk fejlődéséről beszámolni néhány sorban alig lehetséges. Mégis fel kell villantani a munka- terület több jellemzőit, mert a főiskola negyedszázados történetének, a tudományos kutatás fontos, értékes és eredményes része. A magyar szocialista tudományt egyre inkább az jellemezte, hogy azt az általános népgazdasági tervekhez igazodó .átfogó tervek irányították:. így alakult ez a főiskolánkon is. A Magyar Tudományos Tanács 1949-től állandó segítő és érdeklődő kapcsolatban állt főiskolánkkal és egyre sürgette a helyi tudományos fejlődés kibontakozását. Ezért fejlődhetett ki 1953—54 körül néhány tanszékünk (növénytan, állattan, földrajz) irányított tudományos tevékenysége az MTA elméleti és anyagi támogatásával. 1954-ben tanszékeinken megjelentek az első tudományos munkatervek, melyek teljesítését a tanszékvezetés mellett 1959-től a főiskolai tudományos bizottság irányította és ellenőrizte. A hatvanas évek tudományos referáló értekezletein és 1963-tól főiskolai tudományos ülésen ismertették oktatóink elért eredményeiket. A tudományos munka szervezeti keretei és végzésének módszerei nem spontán alakultak ki. Heves és olykor éles belső vitákban kellett utat törni egészséges fejlődéséért. Nem keveset vitatkoztunk a társadalmi és tudományos munka összeegyeztethetősége, az oktató-nevelő vagy tudományos tevékenység prioritása, a metodiai vagy a szaktudományi kutatás megbecsülése, a fiatal oktatók bevonása és ránevelése a kutatómunkára és még sok-sok egyéb kérdésről. Eredményeink egy nagy része e viták tüzének köszönhető, mely egészséges tisztogatást végzett nem mindig azonos felfogásainkban. Tudományos munkánk jellegével mindig elkötelezettek voltunk a pedagógiai, illetve módszertani tevékenységre, ámbár ennek intenzitása és „rangja” az elmúlt 30 év alatt erősen hullámzott. Az ötvenes évek második felében nemegyszer hajlottunk a „tiszta szaktudomány” kutatásának egyedüli elismerése felé. De 1967 óta mind a mai napig szépen ívelve közelítjük meg az általános iskola számára oly fontos metodikai kutatások, valamint a szaktudományi búvárkodás helyes egyensúlyát. így vált színessé főiskolánk immár gazdaggá nőtt tudományos tevékenysége az erőteljesen kibontakozó metodikai kutatásoktól a tudománytörténeti és műszaki tudományok művelésén keresztül az elismert művészeti alkotómunkáig. E vázolt fejlődésnek lemérhető eredményei nem maradtak el. Az elmúlt 30 ,év alatt három tudományok doktora, tíz kandidátusi és több mint hatvan egyetemi doktori cím született főiskolánkon. Oktató-nevelő tanáraink tollából több mint ötezer publikáció jelent meg, melyből 700 az 1955-ben induló, s immár 21 kötetet megért saját tudományos közleményeink több mint 14 000 oldalán látott napvilágot. Ebből 97 dolgozat megyénk, illetve városunkkal kapcsolatos úgynevezett „helyi jellegű” kutatás eredményeként született meg, amelyre nem kevésbé vagyunk büszkék. Jelenleg is mintegy 60—70 tudományos témán dolgoznak kutató oktatóink, kiknek kutatásait államunk — 1962-től kezdve — évente közel félmillió forinttal ösztönzi és támogatja. Külföldi kapcsolataink közismertek és kiterjedtek. Első partnerintézményünk a szovjetunióbeli Jeleci Pedagógiai Főiskola volt, mellyel barátkozásunkat 1956-ban kezdtük és ez év nyarán indult Jelecbe főiskolánk első külföldre utazó delegációja is. 1962-ben került aláírásra a vietnami Vihni Pedagógiai Főiskolával létesített kapcsolatunk szerződése. E barátság emlékére vette fel főiskolánk 1959-ben a Ho Si Minh nevet. S ettől kezdve tanultak vietnami ösztöndíjasok a főiskolánkon. 1963-ban az NDK-beli Erfurt—mühlhauseni Pedagógiai Főiskola lett testvér intézményünk. Később a jelecki kapcsolatot két újabb szovjetunióbeli intézmény váltotta fel. 1966-ban a krasznodári Kubányi Állami Egyetemmel, majd 1970-ben megyénk testvér köztársasága fővárosában, Csebokszári- ban működő Csuvas Pedagógiai Főiskolával kötöttünk szerződésen alapuló baráti kapcsolatot. S a partnerintézmények jelenlegi sorát a csehszlovákiai Banska'bystricai (Besztercebánya) Pedagógiai Főiskola zárja, mellyel kapcsolatunk hétéves múltra tekint vissza. Külföldi kapcsolataink színvonalas fenntartása az elmúlt 22 év alatt nem csekély erőfeszítésébe került főiskolánknak. Viszont e barátkozásnak az internacionalista elvek ápolása mellett felmérhetetlen politikai, tudományos, oktatási, nevelési sikerei és őszinte emberi törekvései vannak. Alig lehetne számba venni a több mint húsz év alatt egymáshoz látogató tanári és hallgatói delegációk, vendég tanárok, a közösen megírt szakcikkek, az egymásnak küldött oktatási és nevelési segédanyagok, a közös ifjúsági építőtáborok, az egymásnál eltöltött szakmai gyakorlatok, nyári üdülések és még sok-sok egyéb értékes megnyilvánulások számát, amit e kapcsolatok hoztak az egri főiskolának. Ezért is szeretnénk tovább ápolni barátságunkat mind az öt testvérintézmény- nyel. A főiskola bővítése és meglevő objektumainak modernizálása — a színvonalasan emelkedő oktató-nevelő 27
