Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Karácsondi Imre versei - Régi olasz költők (Kálnoky László műfordításai)
„új versek lehelletét...” KARÁCSONDI IMRE VERSEI Ha visszanéznél ha visszanéznél láthatnád még sorssá nehezült utak porát arcomon és láthatnád fáradt vagyok és félig meztelen hogy felöltöztess add rám hűs ingedet hogy megpihenjek ágyad selymében adj helyet de tudnod kell a port hiába sikálnád arcomról le sohase törölheted igen vérem pirosában is ott feszül már feketén a sár barátok vagyunk mert ő hozza a bolyongások szelét új versek lehelletét legyünk barátok veled is ne siess várj meg hogy felöltöztess add rám hűs ingedet hogy megpihenjek ágyad selymében adj helyet de tudnod kell a port hiába sikálnád arcomról le sohase törölheted Mint holtat védi világra-lendült öleléssel mint búzatábla bő terméssel görnyedő hát a görbüléssel virág az újra-születéssel — mindent úgy kéne megölelni szemünkből csordult könny cseppj ével test-szülő test az erejével öregjeink az öregséggel szerelmeink az öleléssel — úgy kéne sírni és kacagni rettentő erő erejével kő alól növő fű hevével mint izzó vas a melegével baráti kéz az ő hitével — erősnek lenni úgy kellene világnak ezer hatalmával rohanó vágy a rohanással mágnes a mágnes vonzásával szél az örökös suhanással — megvédeni magunk úgy kellene mint holtat védi az élete Régi olasz költők KÁLNOKY LÁSZLÓ FORDÍTÁSAI BINDO BONICHI (1260—1338) A másokkal való élés igaz módjáról Az emberek között egy módon élhetsz, másképpen félrebotlasz mielőbb te: soványaktól hájasokhoz szegődve, hallj, hallgass, s légy, ki mindig egyetértesz. Biggyeszd ajkad, mint ki szünetlen élvez; ha megdobnak, ügyet se vess a kőre; hagyd a jelent s ne végy búcsút se tőle, ha célod, hogy az igazsággal élhess. Erényes embert semmibe se vesznek, ha alacsonyra helyezte a végzet, s a gazdag leprás örvend tiszteletnek. A balgák bármilyen erényt lenéznek: nyugalmat a gazdagságban keresnek, édesre vágynak s kerülik a mézet. PIETRO DEI FAITINELLI (1280 UTÁN—1349) Ha egyszer... Ha egyszer szép Luccámba hazatérek, azidőtájt, mikor a körte érik, oly örömöt e földön át nem élt szív, mint öröme lesz aznap az enyémnek. Minden házfalhoz hízelegve érek, embereket csókolok sorra végig, bosszú, harag lelkemet nem vezérlik ellenük, kik miatt száműzve élek. Inkább ott silány gesztenyecipóra, mintsem itt friss búzakenyérre vágyok, s pehelypaplan helyett vékony darócra. Hisz megéltem annyi nyomorúságot, s megélek még száműzve, hogy azóta guelfet s gibellint testvérül kívánok. PIERACCIO TEDALDI (1285—1353) Ha tüsszentek... Ha tüsszentek, akad sok jó barátom, „egészségére!” mind azt hajtogatja, vagy semmiségekkel traktál s mutatja eképpen hő szeretetét irántam. De csak legyen valamiben hiányom, legyen szükségem pénzre s más javakra, ez rákként hátrál, vagy süket szavamra, azt megvakulni, megnémulni látom. Úgyhogy természetemből is kitérek, nem járok majd üres kézzel, se zsebbel, mindent, ami még megvan, föl nem élek, s okosan bánok a jövedelemmel: meg'jobbulásra hajlandó a lélek, mert már szörnyen kitanult minden ember. 6
