Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Dráviczki Imre: Szabó Ervin
MÚLTUNK JELENE Szabó Ervin Száz évvel ezelőtt, 1877. augusztus 23-én született a magyar munkásmozgalom egyik legkimagaslóbb alakja: Szabó Ervin. Születésének centennáriumára emlékezve mutatjuk be megyénk olvasóinak. Legismertebb képéről egy szemüveges, fekete hajú, lecsüngő bajuszú férfi tekint ránk. A szemüveg mögül mély tüzű fekete szem nagy intelligenciát, valami állandósult szomorúságot sugároz. Mintha éppen most kérdezné: Hol az igazság? Ezt a címet viseli ugyanis egyik korai írása és 1977-ben a Magvető Könyvkiadó által kiadott gyűjteményes kötete. A képről csak sejteni lehet, hogy egy törékeny testalkatú, alacsony termetű, testi betegségekben szenvedő férfiről van szó. A fénykép azt már nem árulja el, hogy egy magába zárkózott, a világtól visszavonuló, csak a tudománynak élő bölcset ábrázol-e, vagy egy meg nem alkuvó, mindig tettrekész, cselekvő forradalmárt? Az Árva megyei Szklanicán született egy hétgyermekes casládban. Korán kitűnt nagy szorgalmával, fegyelmezettségével és tudásvágyával. Az ungvári gimnáziumban mindvégig jeles eredménnyel tanult, s olyan szorgalommal, hogy még az iskolatársak játékaiban sem vett részt. Dickenst, Schillert, Lassallet és Petőfit olvasta. „ ... a világirodalom legjavával már akkor ismerkedtem meg — írja önmagáról —, amikor társaim még az iskolai szerzőkkel vesződtek.” Budapesten jogot tanult, s közben életre szóló barátságot kötött Somló Bódoggal, Jászi Oszkárral, s a kor számos híres, vagy később híressé váló személyiségével. Meghatározó további élete szempontjából, hogy 1898—99-ben egy évig Bécsben folytatott tanulmányokat. Orosz forradalmárokkal került kapcsolatba, mind jobban megismeri a szocialista, majd a marxista irodalmat, s tulajdonképpen itt és ekkor vált meggyőző- déses szocialistává. Vallomásában azt írta: „Bécsben, az egyetemen ismerkedtem meg Nietzchével, illetve először Schopenhauer als Erzieherczjével. S ez — mondhatom — forradalmi átlaakulást idézett bennem elő.” A bécsi egyetemen elsősorban közgazdaságtannal foglalkozott, s itt kezdett érdeklődni a könyvtárszervezés iránt; ahogy ő írta egyik önéletrajzában: „a tudomány könyvészete” iránt. Miután jól ismerte a német, angol, francia, olasz nyelvet, ezért speciális tanulmányokat is folytatott magánszorgalomból. Bécsből hazatérve 1899 tavaszán mindenekelőtt állást keresett, hogy megéljen; továbbtanult, hogy egyetemi tanulmányait befejezze, és kapcsolatot keresett a munkásmozgalommal. Átmenetileg nevelői állást vállalt egy családnál, de az nem elégítette ki. Jól jellemezte a 22 éves Szabó Ervint idős barátja, a Bécsben élő orosz származású Klacskó, amikor azt írta egyik levelében, hogy: „. .. ágyútölteléknek maga túl jó, ahhoz pedig, hogy olyan vezérré és apostollá legyen, aki az élre áll és a mocsárból termőtalajt varázsol, hiányzik a kellő egészsége, néhány pszichikai tulajdonsága és — egyelőre még — hiányzik a mozgalomba vetett feltétlen hite.” Ezért azt tanácsolta, hogy akármilyen munkát ne vállaljon el. Ezt követően díjtalan gyakornok a képviselőházi hönyvtár- ban, s onnan került 1900 elején a Kereskedelmi és Iparkamara Könyvtárának élére. A könyvtár, mint környezet és munkahely, jól megfelelt visszahúzódásra hajlamos és búvárkodó természetének. Azon túl saját bevallása és mások visszaemlékezése szerint is szerette a szép formátumú könyveket. A könyvtár az ő „szellemi otthona” lett. A 35
