Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Tóth Mariann: Lappföldi utazás
hogy meg fog állni néhány lépésnyire a háztól, a tó partjánál köveket hajigálva, halakat figyelve sokáig. Az is lehet, hogy hosszú kilométereket fog gyalogolni erdőn, mocsáron keresztül, míg haza nem vezeti ösztöne. Éhség ritkán hajtja őket, nyáron legalább annyira keveset esznek, mint amennyit alszanak. Azt mondják, majd télen. Télen, mikor a hó és a sötétség bennmarasztalja őket házaikban, mindenre jut idő: alvásra, ivásra; addig minden percet kihasználnak arra, hogy a természet részévé váljanak. Elemei és őrzői is ők ennek a tájnak. A természet békéje, zavartalan nyugalma mindennél fontosabb. Azt hihetnénk, hogy Lappföldön az irdatlan farengeteg csak azért van, hogy kivágják és szaunát fűtsenek vele. Az csak az itt élőknek jut eszébe, hogy ha egy fa, erdő kipusztul, csak sok-sok év múlva, vagy talán sohasem nő helyette új, mert a zord tél és a rövid nyár nem engedi rügyre pattanni, megerősödni az ágakat. ★ i A lapp-lappid, lapponoid típusnak nevezett nép, talán embertanilag is a legjobban tanulmányozott Európa- szerte. A lappid rassz az europid nagy rasszon belül foglal helyet, állítólagos mongoloid volta régebbi kutatók nézeteire vezethető vissza, ma már nem tartható nézet. Ezt az emberfajtát alacsony termet, sötét haj- és bőrszín, nagyon alacsony és széles arc, homorú orrhát és kiálló orr jellemez. A lapp elnevezés az 1100-as években tűnik fel, s valószínűleg avval a szóval függ össze, amely a lappok ruháján, vallási szimbólumként használt háromszögletű szövetdarabot jelölte. Színes, piros-kék-fehér és sárga ösz- szeállítású népviseletüket ma már csak a turisták és a fényképezőgép kedvéért öltik fel. ★ A Skandinávia északi részén és a szovjet Kola-félszigeten élő lappok eredetét a mai napig homály fedi. Származásukat tekintve megoszlik a kutatók véleménye, any- nyi azonban bizonyos, hogy nyelvük, melyet nyelvcsere útján kaptak, a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik. A finn és az észt nyelv után a lapp a legtávolabbi nyelvrokonunk. A rokonság már csak közvetve mutatható ki. (Érdekes módon a magyar nyelvnek a lappal való rokonsága, Sajnovics János felismerése alapján előbb vált közismertté, mint a finn—magyar nyelvrokonság.) Finnország lapp lakossága manapság mindössze kétezer-ötszáz körül van. Csekély számuk meghatározza helyüket és szerepüket a finn társadalomban. Még ma is a legalapvetőbb dolgokért harcolnak — az iskolák, a tömegkommunikációs eszközök fejlesztéséért és egyáltalán azért, hogy a társadalom befogadja és elismerje őket, azért, hogy ugyanolyan vagy legalább is hasonló lehetőségeik legyenek a munkában, a továbbtanulásban, mint a finneknek. Küzdelmük kevés sikerrel jár. Nagyon kevés lapp fiatal jut el az egyetemig és azok sincsenek sokan, akik a középiskolát elvégzik. Míg az általános iskolák eléggé a települések közé, azoktól viszonylag nem nagy távolságra épültek, addig egy gimnázium, illetve szakiskola otthonuktól több száz kilométerre van. A távolság és az időjárás miatt elképzelhetetlen a gyakori hazalátogatás, így azok a gyerekek, akik ősszel beköltöznek a kollégiumba, rendesen csak nyáron térnek haza. A lappokról tudni kell azt is, hogy lévén kis nép, nagyon erős az összetartás, a családi kapcsolódás. Ezért aztán gyakran előfordul, hogy a gyerek otthagyja az iskolát és hazamegy a szülői házhoz, ahol mindenki szereti, és ahol mindenkit szeret. A szülők épp olyan nyugodtan fogadják a gyerek hazatérését, mintha csak a tóról jött volna vissza hálójával. Nem szidják, nem verik, élnek tovább, mint azelőtt. Ez a viselkedésmód meglehet, idegen és érthetetlen sokak számára. Felmerülhet a kérdés, miért követelnek még több lehetőséget, ha azzal sem tudnak élni, amit most nyújt számukra a társadalom. A lapp gyereket nem lehet ugyanolyan normák szerint mérni, mint például egy finn diákot. Más-más töltéssel indulnak már az iskola legelején. A különbségek persze nem a szellemi képességekben keresendők. Míg egy finn gyerek, lehet, hogy néhány perc, vagy óra alatt közeli barátságba kerül egy addig ismeretlen társával, addig egy lapp „lapsi” (gyerek) csak nagy sokára, esetleg egyáltalán nem is oldódik fel az idegen környezetben. Nem tudja megszokni a szabályozott életet, vissza vágyik oda, ahol szabadsága korlátok nélküli, ahol nemcsak „egy lapp”, vissza saját földjére, ahol mindenkor „otthon” van. ★ Milyen egy lapp otthon?A mi igényeink szerint, szegény. Hiányzik innen mosógép, centrifuga, hűtőszekrény, porszívó, amik nélkül mi már nehezen tudnánk elképzelni otthonunkat. Nekik, ott a Sarkkörtől északra, több száz kilométerre a nagyobb városoktól, nincs szükségük gépsegítségre. Sok helyütt lehetőségük sem lenne, hiszen az elektromosság még nem jutott el minden északi településre. Itt a ruhát a tóban mossák, nyírfák közé feszített kötélen, vagy kandalló előtt szárítják, a halhúst pedig vízbe lógatva tárolják a tóban. Persze itt sem egyformák a lakások. Liiza Feodoroff házában két, dobozokba becsomagolt televízió várja, hogy működhessen végre. Hiába küldte a Svédországban dolgozó kisebbik fiú, nem tudják használni, amíg nincs áram. A lappok „keveset adnak” öltözködésükre. Ha fáznak, mindent felvesznek színre és mintára való tekintet nélkül. A népviseletet már az öregek is csak ritkán, kivételes alkalmakkor hordják. Télen előkerül a rénszarvasbőrből készült csizma, kucsma és kesztyű. Saját szükségletükön kívül eladásra is készítenek belőlük. Ezeket azután Ivalóba, Inariba vagy még délebbre, a Sarkkör nagyvárosába, Rovaniemibe viszik eladni. Utak mentén, buszállomásokhoz közel verik fel sátraikat, miket egyetlen külföldi turista sem tud elmellőzni anélkül, hogy legalább körül ne nézzen a hófehér rénszarvasbőrrel és jellegzetesen lapp dísztárgyakkal zsúfolt sátorban. ★ Jaako Sverdloff már túl van a hetvenen. Valaha ő is kereskedett, vagyonos embernek számított. Rénszarvascsordája, szánjai, nagy darab földje volt. Büszkén mutat egy angol nyelvű könyvet (mit ugyan nem ért), benne nevével, fényképével és amely részletes adatokat közöl az itt élt és élő lappok ingóságairól. Oroszul beszélgetünk. Hadaró mondataiból kiveszem, hogy már többször fogadta őt Kekkonen, a finn köztársasági elnök. Elhiszem neki, nincs okom kételkedni, mert a kezembe nyomott fényképen felismerem, mind a két férfit. Az öreg képzelete a múlt képei között csapong, majd megnyugszik a jelenen. Örömmel újságolja, hogy szaunát épít, mert a régi már tönkrement és hát szauna nélkül nem maradhat. 33
