Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - JELENÜNK - Bodnár László: A népesség demográfiai helyzete Heves megyében
voltak problematikusak, ahol a legtöbb munkaerő szabadult fel. (Például a mezőgazdasági jellegű hevesi és füzesabonyi járásban). Az elvándorlók mintegy 80 százaléka a 15—39 évesek közül kerül ki, tehát a legproduktívabb korosztályok száma csökken. Ez egyben azt is jelenti, hogy a munkaképes kornál idősebbek száma jelentősen növekedik. Az 1960-as évek végén az elvándorlás üteme a községekben lassult, sőt 1966-ban és 1967-ben a mező- gazdasági keresők visszaáramlásának jelei is megmutatkoztak. Ez azonban nem egyenlítette ki az elvándorlást. A 60-as évek második felétől a megyén belüli vándorlás vált intenzívebbé. Ezt elősegítette az, hogy jelentősen javult a gépipar termelési volumene és foglalkoztatottsága. A visontai beruházások, a gyöngyösi Egyesült Izzó bővítésével megoldódott a nők foglalkoztatása Gyöngyösön és a környező községekben. A hatvani konzervgyár, az apci Qualitál, az istenmezeji bentonitbánya bővítése kedvező munkaalkalmat teremtett. A termelő jellegű beruházásokkal fejlődtek a lakosság szükségleteit közvetlenül kielégítő létesítmények. A községek ellátottságának színvonala és az elvándorlások között a kapcsolat szoros. A falvakról elköltözők aránya annál kisebb, minél fejlettebb a települések infrastrukturális ellátottsága. Ahogy a városok és a községek között a kulturális, egészségügyi, kommunális stb. ellátottsági különbségek csökkennek, olyan mértékben stabilizálódik az e településeken lakók száma. Az ideiglenes elvándorlók száma a községek többségében viszonylag egyformán alacsony. A falusi népesség állandó jellegű havonkénti vándorlási vesztesége kiegyenlített. A vándorlók száma rendszerint az év második felében emelkedik a tanulási, az iskolai tanulmányokat követő munkavállalások, házasságkötések miatt. Júniusban a községekbe visszavándorlók száma felülmúlja az onnét távozottakét. Ezt főleg a tanévzárás, a falura dolgozni visszatérők, valamint a községekbe a nyári hónapokban üdülni menők okozzák. A szeptemberi jelentősebb vándorlási veszteség legnagyobb részét a diákok városi iskolacentrumokba költözése eredményezi. TERÜLETI DIFFERENCIÁLTSÁG A népesség változásával, foglalkozási struktúrájával stb. kapcsolatos tendenciák a megyében területileg rendkívül differenciáltan jelentkeznek. Ez mindenütt általános jelenség, mindenhol és mindenkor megtalálható, mértéke viszont számos tényező — a természetföldrajzi viszonyok, a történelmi, társadalmi és gazdasági adottságok — együttes hatására időről időre változik. A felszabadulás után Heves megye fejletlen iparral és elmaradott mezőgazdasággal rendelkezett. A megye még az országos helyzethez viszonyítva is elmaradottnak számított. 1930-ban 4600 munkás volt a megyében, az összlakosság 1,3 százaléka. A munkásság nagy része Budapestre, vagy a szomszédos nógrádi, borsodi iparvidékre járt dolgozni. Jelentősebb ipari üzeme alig volt a megyének. Az egeresein szénbánya, a bélapátfalvi és a selypi cementgyár képviselték a nagyobb ipari üzemeket. A rózsaszentmár • toni és az egykor a pernyepusztai lignitbánya a felszabadulásig alig jutott túl a feltárás stádiumán. A megyében a felszabadulás után különösen az első ötéves tervtől kezdve jelentős változások történtek. A megye kedvező természetföldrajzi adottságok miatt a kormányzat az első percektől kezdve elsősorban az ipar- fejlesztést támogatta. Az iparosítás, az új anyagi termelőerők elosztása megbontotta a népgazdaság ágazati és területi szerkezete közötti egyensúlyt, ellentmondásokat hozott létre az anyagi termelőerők és a munkaerő elhelyezkedésében. A belső vándorlások csökkenése a lakosság földrajzi elrendezésének stabilitása csak a munkahelyek egyenletesebb lehelyezkedésével javítható. Mivel az 1949—1960 és 1960-tól napjainkig terjedő időszakban az új létesítmények és a nyomukban kialakított munkahelyek területileg egyenlőtlenül szóródnak szét, a népesség vándorlásának földrajzi sémája továbbra is megmarad a megyében. A tartós vándorlás jelentős szerkezeti változásokat idéz elő a településállományon belül is. A megye északi részén továbbra is fogyó aprófalvak már életképtelenné válnak, nem tudják magukat önálló településként fenntartani. Ezért is vonták össze az utóbbi években elsősorban az egri járásban a kisebb községeket, s helyezték őket egységes közigazgatás alá, közös tanácsokat alakítottak ki. Ezzel függ össze az iskolák körzetesítése, a bentlakásos kollégiumok létesítése (Heves, Mátrafüred, Pétervásá- ra) is. A közigazgatási rendezés elősegítette a kisebb, nem megfelelő hatékonysággal dolgozó termelőszövetkezetek összevonását is. A településközpontok azonban nem mindenütt azonosak a tsz-centrummal. Például Szajla négy, különböző kategóriába besorolt település mezőgazdaságát koordinálja. (Terpes, Bükkszék, Recsk, Sírok). A vándorlások nyomán a közigazgatási egységek közötti méretkülönbségek országosan nagy eltéréseket hoznak létre. Heves megyében nagy eltérések nincsenek. 1970-ben három nagyközség (Heves, Lőrinci, Füzesabony) lakosságának a száma is csökkent. Egyes községekben, ahol a mezőgazdaság szocialista átszervezésével nagymérvű változás következett be, az utóbbi évek folyamán nyugdíjba vonult agrárkeresők számát figyelembe véve a községek felesleges munkaerőt adni nem tudnak. (Pély, Sarud, Tiszanána). A falusi népesség eláramlása a városokba, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak átáramlása az iparba, világméretű jelenség, de ez a folyamat, mint a gazdasági fejlődés meghatározott szakaszának velejárója, mindenütt végbemegy. Ám mivel egy meghatározott fejlődési szakaszhoz kapcsolódik, nem mindenütt egyidőben, nem mindenütt egyforma intenzitással jelentkezik. Arra azonban számítani lehet, hogy a népességvándorlás volumene a már említett iparosítással összefüggésben jelentősen csökkenni fog. Bodnár László 31
