Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - JELENÜNK - Bodnár László: A népesség demográfiai helyzete Heves megyében
vásári és az egri járás községeiből — ősszel a gyümölcs-, szőlőszüret idején, elsősorban a nők vándorolnak. Nem kizárt azonban, hogy vándorlóból később állandó lakos váljék. Ennek is tulajdonítható például, hogy Csány község lakossága 1930 óta fokozatosan csökken: 1960 és 1970 között a fogyás 11 és fél százalék volt. Szezonális jellegű vándorlás az idegenforgalom is, de amíg az előbb említettekben a vándorlót gazdasági okok késztetik mozgásra, addig ebben az esetben az idegenforgalom gazdasági jelentősége elsősorban a vendéglátással foglalkozó vállalatokat érinti. A megye községei közül elsősorban Mátraszentimrén, Szilvásváradon, Párádon, Felsőtárkányban, Parádsasváron, Noszva jón tapasztalható gyors fejlődés. A megye kedvező adottságokkal rendelkezik a fürdőhálózat kiépítéséhez. A városok mellett Bükkszék, Heves, Tárnáméra, Párád, Mátra- derecske községekben erre mód nyílik. Hatással van az idényvándorlások fejlődésére az a számos műemlék, amely a megyében megtalálható, valamint a mátraalji és az egri borvidék tájjelegű borai. A jövőben a kiskörei duzzasztómű, víztároló megépítésével a megye déli részén várható nagymérvű fejlődés, Poroszló, Kisköre, Tiszaná- na térségében. INGA-VÁNDORFORGALOM Az inga-vándorforgalmat az idényvándorlásoktól az időtartam hossza különbözteti meg. Az ingázás a társadalmi átrétegződési folyamat derekán bukkant fel, elterjedése a modern tömegközlekedés fejlődésének a függvénye. Az ingázásban részt vevők átmeneti réteget alkotnak a város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság között. Heves megyében az aktív keresőknek 15,4 százaléka, 26 100 fő ingázott 1961-ben. Országosan ekkor 12,5 százalék volt az ingázók aránya. Egyes vállalatok, illetve foglalkoztatási centrumok létszámigényeinek kielégítésében egyre nagyobb jelentősége van a belső inga-vándorforgalomnak, amely a IV. ötéves tervben a megyében 31 százalékkal emelkedett. Ez az V. ötéves tervben is így lesz, a középfokú központok és néhány első fokú központ (Bélapátfalva, Füzesabony, Apc) körzetében. Növelik az inga-vándorforgalmat a megye határmenti fejlesztései is. Egyre több a Nógrádból átjárók száma Apcra és Borsodból Bélapátfalvára, Egercsehibe érkezőké is. Az ingázók közt megkülönböztetünk: — a városok, ipari gócok környékének mezőgazda- sági népességéből toborzódottakat és olyanodat, akik a — távolabbi országrészekből telepedtek le a város környékre, a városokban uralkodó nehéz és drága lakás- helyzet miatt. Ez utóbbi hatására növekszik általában a városközeli települések lakossága. A Budapest—Miskolc vasút melletti „vasutasközségekből” (Ludas, Karácsond, Adács, Vámosgyörk) nagymérvű az ingázás Budapest felé. A megye fejlett autóbusz-hálózattal rendelkezik, így adott a lehetőség, hogy a községek lakossága az ipari településekre, a szomszédos iparvidékekre vagy más jellegű munkahelyekre ingázzék. A VÁNDORMOZGALOM INTENZITÁSA A vándormozgalom intenzitását, irányait a vándorlókra ható vonzó és taszító erők szabják meg. A belföldi vándormozgalom spontán folyamatok eredményeként alakult ki. Az ipari koncentráció, a vándormozgalmat szabályozó vonzóbázis nemcsak térbelileg növekedett, hanem — és ez jelentősebb változásintenzitásában is. A mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés miatt nagyarányú elvándorlás kezdődött. Két évtized összehasonlításában a vándorlási különbözet az alábbiak szerint alakult: Megnevezés 1949—1959 között 1960—1970 között Egri járás 1,94 —10,35 Füzesabonyi járás — 6,4 —14,72 Hevesi járás —11,3 —19,25 Gyöngyösi járás 1,94 — 7,07 Hatvan városkörnyék 7,52 —10,11 Községek együtt- 2,47 —10,35 Városok együtt 14,56 16,59 Megye együtt: 1,4 — 3,73 1949 és 1959 között legnagyobb volt az elvándorlás a füzesabonyi és a hevesi járásban. Az egri, gyöngyösi járásban és a Hatvan városhoz csatolt három községben bevándorlás volt. 1960 és 1970 között a füzesabonvi és a hevesi járásban továbbra is nagymérvű elvándorlás dominált, de ez a tendencia érvényesült az egri és a gyöngyösi járásban is. Az előző évtizedhez viszonyítva a legnagyobb „ugrás” az egri járásban volt. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek, valamint a fejletlen településszerkezet idézte elő azt, hogy a népesség az ipari munkahelyekre, a városokba orientálódott. Várható, hogy az 1970-es évek második felétől e területen több községben bevándorlás következik be. Az új bélapátfalvi cementgyár már most is több mint kétezer főt foglalkoztat, a recski ércbányászat fejlesztése is jelentős munkaerőt köt majd le. 1949—1959 között a megye lakossága 1,4 százalékkal emelkedett. Ez a városi lakosság számának gyors ütemű emelkedése idézte elő. A megye az 1950-es években harminckét ezer fővel gyarapodott, amely 14 százalékban vándorlási többletből adódott. Ezzel ellentétben az 1960- as évek elején megkétszereződött a megyén kívüli munkahelyekre eljárók száma. Ebben az időszakban a megyéből eljáró mintegy 16 ezer dolgozó 95 százaléka a községekből ment más megyék munkahelyeire. A munkaerő megyén belüli mozgását vizsgálva az állapítható meg, hogy ebben az időszakban a lakóhelyén kívül eső területeken, de a megyén belül talált munkát több mint 24 000 lakos. 1970-ben a megye községeiből 7221 fő vándorolt, ezen belül 4282 fő volt azok száma, akik a megyén belül is -vándoroltak. Ebből a létszámból 1526 fő a megye három városának valamelyikébe, 2756 fő pedig a megyén belüli községekbe vándorolt. A megyén túli vándorlások iránya elsősorban Budapest és a szomszédos megyék. A munkaerő áramlásának a fentiekben vázolt folyamata átmeneti nehézségeket okoz. Különösen a gyengébb termelőszövetkezetekben továbbra is számolni kell a lakóhelyüktől távoli munkahelyeken dolgozók lakóhelyi vagy ahhoz közeli területeken történő foglalkoztatásáról. Biztosítani kell azt, hogy munkahelyükhöz minél közelebb, lehetőleg azzal azonos településen lakáshoz jussanak. A megye foglalkoztatási mutatói az ország többi vidékéhez hasonlítva kedvezőek, ennek ellenére például a nők és a fiatalok, továbbá a szakképzetlen és a falvakból elvándorolt lakosság foglalkoztatása nem oldódott meg teljes mértékben. Súlyosbította a helyzetet az, hogy a foglalkoztatási lehetőségek a megye területén igen eltérőek és éppen azokon a vidékeken 30
