Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - JELENÜNK - Bodnár László: A népesség demográfiai helyzete Heves megyében
lehetővé teszik a családtervezés gondolatának elterjedését, a születéskorlátozás módszereinek ismeretét. Heves megye egyes vidékein már évtizedek óta tapasztalható a családtervezés, még akkor is, ha ez számszerűen nem volt mindig bizonyítható. Tény, hogy az egri, gyöngyösi járás egyes területein gyakori volt az „egyke”, illetve az első gyermek születése után hosszú idő telt el (8—10 év) a második megszületéséig. A mező- gazdaságból az iparba való elvándorlás miatt csökkent a termékenység. Az elvándorlók átvették az elért társadalmi réteg demográfiai magatartását, ez pedig alacsonyabb termékenységet jelentett. A nem mezőgazdasági munkások termékenysége ugyanis alacsonyabb mint a parasztoké, a szellemi dolgozóké pedig alacsonyabb, mint akár a mezőgazdasági, akár a nem mezőgazdasági fizikai dolgozóké. Valamely meghatározott népesség szaporodását a születések és a bevándorlások, valamint a halálozások és a kivándorlások határozzák meg. A halálozások befolyásolják a népesség szaporodását, a korösszetételt, a nemi arányt, a népesség társadalmi-gazdasági, foglalkozási stb. összetételét. Heves megyében az ezer lakosra jutó halálozások aránya területenként eltérő. 1952-ben például a pétervásári járásban volt a legalacsonyabb, 8,9 ezrelék, 1964—65- ben pedig a hatvani járásban. Az utóbbi adat összefügg azzal, hogy ez a terület a megye legiparosodottabb vidéke (selypi medence). Így az átrétegződéssel, iparfejlesztéssel összefüggésben a megye többi községeihez viszonyítva e területen hagyobb volt a népesség bevándorlása. A bevándorlók zöme pedig a fiatalabb korosztályhoz tartozott. Legmagasabb volt a halálozási arány 1952-ben a gyöngyösi járás területén (16,6 ezrelék és a két mező- gazdasági jellegű vidéken, a füzesabonyi és a hevesi járásban. 1964-ben és 1965-ben a füzesabonyi járásban volt a legmagasabb a halálozási arányszám. 1969 és 1970-ben a megye községeiben 11,7, illetve 10,1 ezrelék volt a halálozások aránya, a megye városaiban ugyanekkor 10,3, illetve 10,1 ezrelék, 1970-ben az előző évekhez viszonyítva a községekben növekedés, a városokban csökkenés következett be. Az agrár jellegű településeknél — a korösszetétellel összefüggésben — a népesség halálozási aránya emelkedik. Az előzőekkel összhangban a népmozgalom fontosabb mutatói területi részletezéssel az alábbiak szerint alakult 1975-ben. Járás, város Az 1000 lakosra jutó 1000 élve szülöttre jutó (-környék) élveszül. halálozás term, szap 1 éven alul meghalt Egri járás 17,2 12,7 4,5 35,6 F.-abonyi járás 16,5 15,2 1,4 42,8 Gyöngyösi járás 16,0 14,1 1,9 48,0 Hevesi járás ‘ 17,4 16,2 1,2 32,0 Eger városkörny. 17,4 12,7 4,6 11,1 Gyöngyös városk. 21,5 11,4 10,1 12,9 Hatvan városk. 18,3 13,9 4,5 87,0 Községek ossz.: 16,9 14,1 2,8 39,8 Eger 21,0 9,9 11,1 38,6 Gyöngyös 20,8 10,2 10,5 33,7 Hatvan 21,4 10,6 10,8 50,5 Városok ossz.: 21,0 10,1 10,9 39,6 Megye ossz.: 18,3 12,8 5,5 39,7 VÁNDORLÁSOK Az elmúlt három évtized a szocialista gazdaság- és társadalomépítés kiemelkedő korszaka volt. E mozgalmas időszak alatt hazánk a világ iparosodott országai közé emelkedett. Az iparosodás egyik leglényegesebb kísérő- jeként tartjuk számon a népesség gyors és nagy arányú társadalmi-foglalkozási átrétegződését, amely többé-ke- vésbé közvetlenül érinti az egész társadalmat. Ennek a gazdasági-történelmi folyamatnak legjellemzőbb tünete, hogy a sajátos földrajzi munkamegosztás melléktermékeként belső vándormozgalom bontakozott ki az ország különböző területei között — közelebbről a mezőgazdasági vidékek, illetve városok és az iparosodó körzetek között — és ez bár mérséklődő hevességgel, de jelenleg is tart. Ennek hatása Heves megyében is jelentkezik. A természetes szaporodás mellett a vándorlások is növelik vagy csökkentik a népesség számát; megváltoztatják annak az életkor, nem és más ismérvek szerinti összetételét. A vándormozgalom demográfiai vizsgálatának jelentőségét növeli, hogy volumene egy-egy társadalmi-gazdasági fejlődési szakaszban igen nagy, így népesedési következményei sokszor nagyobbak, mint a természetes szaporodás. A megyében a városok, járások, de a községek között is különböző az egyes területek népességének összetétele, szaporodási aránya stb., ez pedig változatlan társadalmi viszonyok között is vándorláshoz vezet. A megyében viszont jelentős ipari beruházásokra is sor került. Az aktív keresők aránya az iparban az 1960. évi 22,8 százalékról 1970-re 34,8 százalékra emelkedett. Hasonló volt a fejlődés üteme az építőiparban is, itt az 1960. évi 5,8 százalékról 8,8 százalékra növekedett az aktív keresők aránya. A mezőgazdaságban a foglalkoztatottak száma ezzel szemben jelentősen csökkent, az 1960. évi 46,7 százalékról 29,1 százalékra redukálódott. ' A vándorlások legismertebb jelensége a faluról városba irányuló áramlás, amely akár állandó, akár ideiglenes jellegű vándorlásoknál magasan felülmúlja a városból a faluba történő költözéseket. Nem lebecsülendő azok száma sem, akik egyik községből a másik községbe vándorolnak. 1949 és 1959 között a vándorlási különbözet az ország településeinek nagy részén túlhaladta a természetes szaporodást. Heves megye 117 községe közül (Kerekharasz- tot és Felnémetet is beleszámítva) 45 községben volt alacsonyabb a vándorlási különbözet értéke a természetes szaporodásnál. Ez azt is jelentette, hogy 8,6 százalékos természetes szaporodással szemben a községeknél 2,3 százalékos elvándorlás mutatkozott, így a tényleges szaporodás 6,3 százalékot jelentett. Különösen magas volt a tényleges szaporodás mértéke a hatvani járásban (20,3 százalék) és a pétervásári járásban (16,0 százalék). A megyei átlagot mutatta az egri járás, a gyöngyösi járás pedig ennél kevesebbet. Egyértelműen negatív tendencia érvényesül a füzesabonyi és hevesi járásban, ahol a vidék profiljából adódóan a mezőgazdasági lakosság vándorlási kedve nagyobb. Az ideiglenes vándormozgalom az ideiglenes lakóhely-változtatásokból tevődik össze. E mozgalomban külön ki kell emelni az idényvándorlásokat. Ezek elsősorban gazdasági indítékúak; az idényjellegű ágazatok szezonálisan megnövekedő munkaerő-szükségletével függnek össze. Ilyen idényjellegű volt a múltban az Abasár, Pá- losvörösmart, Mátraszentimre községekben dolgozók elvándorlása az építőiparba. A csányi, horti dinnyések még most is az ország különböző vidékein vállalnak idényjellegű munkát. A megye északi területeiről — a volt péter29
