Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - JELENÜNK - Jónás Zoltán: Ripacsok - bohócok - amatőrök?
Az iskolai végzettség alakulása: Általános iskola 12 fő Szakmunkásképző intézet 19 fő Középiskola 42 fő Főiskola vagy egyetem 27 fő (A megadott iskolatípusba jelenleg járókat az egyszerűség kedvéért már ott végzettekként vettük figyelembe). Az életkortáblázat után érthető, hogy a megkérdezettek háromnegyede a három alapvető iskolatípusba tartozók közül kerül ki. Még így is nagy az első számadat — az általános iskolát elhagyottak száma — tulajdonképpen szakvégzettség nélküliek, segéd- és betanított munkások. (Bár, ha belegondolunk, inkább magasabb legyen az a számadat!) Viszont az utolsó mutató így kicsit hamis, ugyanis itt szerepel az előzőekben már említett 15-ös létszámú főiskolai csoport! Sokat segítene a mozgalom jelenlegi helyzetén, ha több értelmiségi foglalkozású vállalná ezt a tevékenységet, hiszen a közösségek belső problémái az iskolai végzettség alacsony voltában is gyö,- kereznek, egyben a II. fejezetben vázolt külső kör kapcsolata is javulhatna. IV. AZ ELEMZÉSBŐL LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK, LEHETSÉGES JAVASLATOK MEGFOGALMAZÁSA Az eddigiek során igyekeztem a felmérés alapján a legfontosabbnak látszó problémákra kitérni, gyökerüket keresni. A teljes anyagot nem dolgozhattam itt fel, hiszen 48 kérdésből állt a kérdőív (a válaszvariációkat is figyelembe véve, ez közel 8—10 ezer adatot jelent) és a további kérdések zöme a csoporton belüli perszonális kapcsolatokra vonatkozott, ezek szociometriái elemzése már meghaladja a jelenlegi tanulmány kereteit. A fölvetett problémák között olvashattunk olyanról is, melynek megváltoztatása nem várható semmilyen szerv intézkedésétől — külső kör viszonya —- szemléletváltozás kérdése, mely hosszabb, összetettebb folyamat. Mégis mi az, amit a tapasztalatok birtokában megfontolandó javaslatként vehetünk figyelembe? — A csoportok között — főiskolás kivételével — nem szerepelt iskolai közösség. Évek óta — figyelemmel kísérve a diáknapi seregszemléket, úttörőszemléket — nem volt Heves megyében ütőképes iskolai csoport! Valószínűleg szerepet játszik ebben az a tény is, hogy csupán egy-egy fontosabb ünnepség közreműködőiként tartanak rájuk igényt. A szakmai elvárásoknak azonban ma már csak folyamatos munkával, állandó kitekintési lehetőséggel rendelkező csoport tud megfelelni. Tehát segítsük élő a rendszeres szakmai munkán alapuló iskolai közösségek kialakulását — ki-ki a maga területén —, biztosítsunk részükre év közben az ünnepi műsorokon kívül is fellépési alkalmat. Megfelelő műsorválasztással nem lehet gond a közönség megtalálása sem. — Ehhez kapcsolódó téma a rendező-, csoportvezetőképzés is, a szakos pedagógusok bevonásával. A rendező szervek nagyobb gonddal, rendszerességgel készítsék elő ezeket a tanfolyamokat, az intézményvezetők (oktatási és közművelődésiek egyaránt) gondoskodjanak az arra alkalmas személyek beiskolázásáról, és talán nem túlzás a részvétel ellenőrzése, számonkérése sem, hiszen tiszteletdíjas tevékenységről van szó. — Amennyiben az állami és társadalmi szervek az ellenőrzésre képesek gondot fordítani, ne fukarkodjanak az elismerés különböző formáinak alkalmazásával sem, hiszen ezzel a kultúra demokratizálásának folyamatát segítik. — Érdemesnek tartanám más megyék (például Zala, Vas, Somogy megye) példáját alapul véve gondot fordítani a közösségek jobb előadóinak képzésére. — Megyei szinten segítsük elő a legjobb csoportok gyakoribb találkozási lehetőségeit egymással és egy-egy élvonalbeli együttessel. — A rendezőknek, csoportvezetőknek adjunk segítséget, hogy mielőbb megszabadulhassanak a közösségre nehezedő produkciószemlélettől —, több gondot fordítsanak a kötetlenebb összejövetelek tervezésére, közösségteremtő alkalmakra. A felvetettek úgy érzem régóta élő igények, és nem irreális vágyak. Teljesítésük nem tűrhet halasztást, hiszen a jelenlegi Heves megyei mozgalom csupán „mocorga- lom”! Azt pedig nem hiszem, hogy megyénkben gyengébb képességű emberek élnek, mint az ország bármely más megyéjében! Csupán észre kell vennünk, hogy ebben a munkában mindenkinek jut szerep; a pártfunkcionáriusnak ugyanúgy, mint az iskolaigazgatónak, magyar szakos pedagógusnak és a KISZ kultúrfelelősének, aktivistáinak, a tanácselnöknek és a munkásnak, közművelődési szakembereknek, Péternek és Pálnak. Vegyük észre őket, ismerjük meg közösséggé alakulásukat folyamatában, és segítsük ezt a folyamatot. Hallgassuk meg mondanivalójukat, hiszen — zömmel — élő irodalmunk segítségével vallanak rólunk, világunkról. Hiszem, hogy velük együtt közelebb kerülhetünk egymáshoz, mert az ember alapvetően szociális lénynek teremtődött. Persze ez a fajta járni tanulás, az ember életében az egyik legkomolyabb feladat! Vagy beletörődhet egy járni .tudó a mozdulatlanságba? Jónás Zoltán 26
