Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - JELENÜNK - Jónás Zoltán: Ripacsok - bohócok - amatőrök?
az időközben már megjelent közművelődési törvényben is. így válik érthetővé, hogy a szocialista művelődéspolitika miért nem tekintheti az amatőr művészeti tevékenységet egyéni kedvtelésnek — innen a mozgalom szó használata. Számol közösségnevelő, emberformáló erejével, s a mozgalom fejlesztését intézményesen is támogatja. II. A SZÍNJÁTSZÓ KÖZÖSSÉGEK KAPCSOLATA KÖZVETLEN KÖRNYEZETÜKKEL. A KÜLSŐ KÖR — A CSOPORTOKAT KÖRÜLVEVŐ TÁRSADALMI KÖZEG — VISZONYA A MŰVÉSZETI KÖZÖSSÉGEKHEZ Az előzőekben a társadalom hivatásos véleményét idéztem a témával kapcsolatban, mely állásfoglalások, rendeletek, törvény (közművelődési törvény) formájában realizálódott, rögzítődött. A továbbiakban először azt nézzük meg, hogy ez a támogató hozzáállás hogyan tükröződik a mozgalomban részt vevők tudatában — mennyire érzik közösségük társadalmi fontosságát? A kérdőív több kérdésére adott válasz alapján lehet idevonatkozóan megfogalmazni problémaként a témakört — ezek közül emelnék ki néhányat. A külső kör viszonyának egyik tükröződése lehet, ha a művészeti közösségek produkcióit rendszeresen látogatják, részt vesznek rendezvényeiken. A csoportok tagjaihoz az idevonatkozó egyik kérdés így hangzott: Van-e a csoportotoknak törzsközönsége? Válaszok: igen: 41, nem: 59 fő. Az ellentét városon élesebben jelentkezik — all csoportból 5 városi, 58 taggal — pedig az öt városi csoport közül 4 országos ezüst minősítéssel rendelkezik, tehát nem tartozik éppen a „futottak még...” kategóriába. A hat falusi közösség közül egyetlenegy sem rendelkezik országos minősítéssel, csupán a megyei középmezőnyhöz sorolhatók. Ebből a szempontból a válaszok megoszlása: városon — igen: 21, nem: 37; falun — igen: 20, nem: 22. Ez az arány — a fenti csoportminősítést figyelembe véve — arra enged következtetni, hogy a nem oda figyelés oka nem is biztos, hogy a közösségek által produkált tevékenység minőségében keresendő. Közelítsük meg talán a témát más oldalról is. Azok a személyek, akik művészeti közösségekben dolgoznak, nem elzártan élnek a társadalomban, a társadalmi munkamegosztás különböző szintjén helyezkednek el —, ennek folytán különböző másodlagos közösségekhez is tartoznak még. Ilyen lazább közösség lehet a baráti társaság, nézzük meg az ő véleményüket is, hiszen valószínű, hogy közelebb állnak hozzájuk, jobban ismerik — elismerik ezt a tevékenységet. Kérdés: Baráti körödben felnéznek-e rád azért, mert színjátszó vagy? Válaszok: Igen: 25, nem: 75! Talán csak nem rossz társaságba keveredtek ezek a színjátszók?! Az arányszám nem valószínű, hogy ezt tükrözi. Folytassuk a téma körüljárását — talán nem tűnik helyben járásnak —, és ismét más oldalról közelítsünk. Ezek a közösségek közművelődési intézményekben léteznek, tehát fontosnak látszik az intézményhez fűződő kapcsolat elemzése is. Itt már nem lehetett általában véve kapcsolatot vizsgálni, hanem a perszonális kapcsolatra voltam kíváncsi. A kérdés és a válaszok megoszlása: Hol találkoztok vele általában? (Intézményvezetőről van szó): próbán 54, bemutatón 10, hivatalában 20, nem áll módomban vele találkozni 16. Az előzőektől mindenképpen jobb ez az arány. Az igazság kedvéért azonban az is ide tartozik, hogy az intézménynek (ahol nemcsak egy tartalmi munkás van, ott a szakelőadónak) feladata is a közösségek munkájának ellenőrzése, segítése. Akkor viszont már sok a 16 nemleges válasz. Különösen, ha kiemeljük, hogy az egyik kiváló művelődési ház 11 fős csoportjából 8 a negyedik variációt (nem áll módomban vele találkozni) jelölte meg válaszában. Hát még a kiváló tevékenységet végzők sem olvassák el a párthatározatot, mely a munkájukat segítené?! Az is lehetséges, hogy túl bonyolultan tettem fel ezt a kérdést. Nézzük meg egyértelműbben, hogyan reagáltak ugyanerre a témára. Kérdés: Szokott-e érdeklődni általában a csoport munkája iránt? Válaszok: igen 74, nem 26. Az előbb említett kiváló művelődési háznál; igen 0, nem 11 fő! (a csoport országos ezüst minősítésű!). Sajnos egyre erőteljesebben fogalmazódik meg bennem a tény a vizsgálat alapján, hogy a társadalom pozitív hozzállását tükröző állásfoglalások megmaradnak szemináriumi olvasmány szinten (most pejoratív értelemben használva a kifejezést) nem válnak az alkotó mindennapi gyakorlati munka elemévé. A külső kör viszonyával még több kérdés foglalkozott, ezek közül egyet fontosnak tartok itt is kiemelni. Kérdés: Élvezel-e valamilyen társadalmi előnyt abból, hogy a csoporttal dolgozol? (Munkaidő-kedvezmény, pénzjutalom, erkölcsi elismerés stb ...) Válaszok: igen 32, nem 68! Ez a számarány, úgy érzem, már nem kíván bővebb elemzést, magyarázatot. III. A SZÍNJÁTSZÓ KÖZÖSSÉGEK BELSŐ SZERKEZETI KÉPE NÉHÁNY SZEMPONT ALAPJÁN A legelső kérdés a laikus számára is egyértelműen vetődik fel az amatőr művészeti tevékenységgel kapcsolatban: tulajdonképpen miért járnak ebbe a közösségbe? És pontosan ez az, amit azt hiszem, senki sem tud egyértelműen megfogalmazni. Közhelyeket lehet pufog- tatni, és órákig tudnám magyarázni a szépségeit, egyértelmű, tömör válasz nélkül. Az azonban már többet elárul, ha a tipizált válaszok rangsorát nézzük, jobban feltárja, megvilágítja az elképzeléseket, egyéni célokat és kizárja — szerintem — a lényeg kikerülésének lehetőségét. Erre egy 12 válaszvariációs kérdést dolgoztam ki és itt a feleletek alapján kialakított rangsorban közlöm a választási lehetőségeket — helyezés és pontérték feltüntetésével. Kérdés: Felsorolunk 12 tényezőt. Rangsorold őket végig az alábbi számsor fölött — a betűjel beírásával — a saját érzésed szerint, melyeket tartasz a legfontosabbnak a csoporthoz való tartozás szempontjából! Válaszok: 1. Irodalom szeretete 187 pont (B) 2. Színjátszás általában 108 pont (A) 24
