Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - JELENÜNK - Kócza Imre: Egy rövidítés: GTE
Közérzetükről, megbecsülésükről nyilatkozva, főként a fiatal agrárértelmiségiek szóvá teszik, hogy nincs megfelelő érdekvédelem, az alacsony végzettségű vezetők nem biztosítják számukra a szükséges információt, gyakran nem képzettségüknek megfelelő munkát végeztetnek velük, továbbképzésükre nem fordítanak gondot, rossz a murukaszervezettség. Lássuk ezek után a tényleges helyzetet: Heves megye termelőszövetkezeteiben dolgozó értelmiség 36,2 százaléka rendelkezik valamilyen társadalmi kitüntetéssel. Nyolcvannégyen az Elnöki Tanács által adományozott, 38-an miniszteri, 33-an társadalmi és 169-en kiváló dolgozói kitüntetéssel rendelkeznek. A felső szintű vezetők 24 százaléka az Elnöki Tanács által adományozott, 8 százalék miniszteri, 3 százalék társadalmi és 38 százaléka kiváló dolgozói kitüntetés birtokosa. Az adatok semmiképp nem igazolják az erkölcsi, társadalmi elismerés hiányát valló nézeteket. A jó termelési feltételek között gazdálkodó termelőszövetkezetek lakást biztosítanak a kezdő agrármérnökök számára, társadalmi ösztöndíjjal segítik a felsőoktatási intézményekben tanulókat. Ezzel szemben a rossz termőhelyi adottságú és alacsony színvonalú vezetéssel bíró gazdaságok továbbra sem vonzzák a fiatal agrárszakembereket. Az általános közérzetet, elégedettségi szintet alapvetően befolyásolja a személyi alapbér és jövedelem. Tekintve, hogy a termelőszövetkezeti értelmiség teljes jövedelmének feltárására nem volt módunk, így csupán az alapbérek kimutatására szorítkoztunk. Az alapbéreket a statisztikai adatlapok és bérügyi nyilvántartások alapján mutatjuk be, az 1978. februári helyzetnek megfelelően. agrárértelmiség havi átlagos bére 4125 Ft termelőszövetkezeti elnökök 6811 Ft főmezőgazdászok 5937 Ft műszaki vezetők 4743 Ft Az alapfizetésen kívül mintegy 20—25 százalék egyéb jövedelem számítható még átlagosan. Összehasonlítva a termelőszövetkezeti agrárértelmiség átlagos alapbérét az iparban dolgozó műszaki értelmiség besorolás szerinti alapbérével, 185 forinttal kapnak többet az utóbbiaktól. Tajti István Egy rövidítés: GTE és egy jubileum: 20. év A számottevő ipari hagyományokkal nem rendelkező Egerben és környékén a nagyüzemi termelés alapjait megteremtő munka indult el az 50-es években, és az eddig főleg mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó területeken egymás után jelentek meg a szocialista ipar új létesítményei. Ez alapvető változások folyamatát indította el, s a mai, az ipari fejlődés következtében kialakult új arculat megteremtését eredményezte. A nagyüzemi termelés személyi feltételeinek biztosítása azonban nagy gondot jelentett abban az időszakban, és nagy erőfeszítést is igényelt. Nagy létszámmal indult meg a szakmunkásképzés és az új, modern termelőberendezések működtetését elsajátító tanfolyamok sorozata. A létrehozott új vállalatok azonban nem bővelkedtek az ipari tevékenység folyamatát célszerűen, gazdaságosan befolyásolni és irányítani tudó műszaki-gazdasági szakemberekkel sem. Az ipari vállalatoknak nemcsak a munkásai voltak gyakorlatlanok, hanem műszaki-gazdasági szakembereinek nagy része is fiatalon, szakmai gyakorlat nélkül ízlelgette az új, nagyszerű feladatot. A feladatok növekedésével együtt jogosan és sürgetően vetődött fel a szakmai ismeretek bővítésének, szélesítésének igénye, s az ezt biztosító feltételek megteremtése. Az elméleti ismeretek továbbfejlesztésére az állami oktatás keretein belül, a munka mellett is lehetőség volt. Ám emellett legalább ugyanilyen igényként jelentkezett a gyakorlati munka során azonnal hasznosítható, speciális ismeretbővülés, a tapasztalat megszerzésének szükségessége. Hazánkban ez időszakban már működött a még 1949-ben Budapesten, 400 műszaki-gazdasági szakember kezdeményezésére megalakult Gépipari Tudományos Egyesület. Az egyesület megalakításának célja olyan egyesületi élet kibontakoztatása volt, amely megfelel a szocializmust építő társadalom igényének, megőrizve és továbbfejlesztve mindazt, ami műszaki értelmiségünk múltjában értékes és haladó. E cél érdekében széles körű tevékenység kibontakoztatására volt szükség a tagság szakmai tájékozódása és továbbképzése terén, a gépipar fejlődésének társadalmi úton való hathatós előre- mozdítása érdekében. Egerben 1958-ban indult meg a szervezés az egyesületi munka megteremtésére és a Finomszerelvénygyár, Autóipari Forgácsológyár, valamint a Lakatosárugyár 92 fiatal műszaki-gazdasági szakembere 1958. július 3-án, megalakította a Gépipari Tudományos Egyesület Egri Szervezetét. És már az első évek jelentős sikereket hoztak. Megindultak a továbbképzés különböző formái, melyek a műszaki-gazdasági szakemberek ismeretbővítésén túl kiterjedtek a fizikai dolgozók továbbképzésére is. A konkrét gyakorlati munkában hasznosítható tapasztalatok bővülését eredményezték a belföldön és külföldön szervezett tanulmányutak, szakmai előadások, filmvetítések, vitadélutánok. A 20 év során több ezer szakember vett részt a különböző szakmai rendezvényeken és több százra tehető a külföldi szakmai utakon a GTE rendezésében részt vevő egyesületi tagok száma is. A szakmai látókör, ismeret bővítését eredményezték azok az országos és nemzetközi jellegű rendezvények is, melyek egy-egy konkrét szakterület országos és nemzetközi helyzetét, fejlődésének irányát voltak hivatva megvitatni. Ilyen, Egerben szervezett rendezvények voltak többek között: országos hegesztéstechnológiai ankét; országos üzemgazdasági vándorgyűlés; magyar színképelemző vándorgyűlés; nemzetközi hűtőgépgyártási kongresz- szus és kiállítás; pneumatikus automatizálási nemzetközi konferencia; nemzetközi közúti járműkonferencia; országos hidegtechnológiai ankét. Ugyanilyen hasznosnak bizonyultak a más helyen 38
