Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 4. szám - JELENÜNK - Tajti István: Értelmiségiek a mezőgazdaságban

is: 53 személyzeti vezető közül 22 nyolc általános iskolát, kettő csak 6 elemit végzett. Továbbá: hatan pártonkí- vüliek és a szükséges élettapasztalattal sem rendelkez­nek. Ezek a szélsőséges esetek azok, amelyek kétséges­sé teszik, hogy az értelmiségi funkciók ellátására egyál­talán alkalmazható-e olyan személy, aki nem rendelke­zik iskolai végzettséggel. A felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek számárnak allakuásában döntő szerepe van a GATE-nek és a gyöngyösi főiskolai karnak. A felsőfokú végzettsé­gűek szakmai struktúráját elemezve tapasztaltuk, hogy a hatvanas évek közepétől az agrármérnökök száma 169 százalékkal növekedett. Mezőgazdasági diplomásaink több mint 60 százaléka főiskolai, 40 százaléka egyetemi végzettségű. Területi megoszlásuk igen heterogén. Több­ségük a jó adottságú gazdaságokban, városokhoz közeli munkahelyeken tömörül. A rossz termőhelyi adottságú gazdaságoknál a ve­zetésből is nagyrészt hiányoznak a felsőfokú végzettsé­gű szakemberek. Így érthető, hogy a termelés színvona­lát és eredményét a kedvezőtlen termőhelyi adottságo­kon kívül az alacsony színvonalú vezetés is befolyá­solja. Mezőgazdaságunk mai fejlődési üteme mellett a termeléshez szükséges anyagi feltételek biztosítása ön­magában még nem elég, hogy a gazdálkodás eredmé­nyes legyen. Nem lehet közömbös az sem, hogy mezőgazdasági üzemeink egy részében hiány van agrármérnökökből, ugyanakkor az agrármérnökök jelentős része nem kép­zettségének megfelelő munkaköriben foglalkoztatott. — Nem mezőgazdasági jellegű munkahelyen és munkakör­ben jelenleg több mint 230 agrármérnöki diplomás ta­lálható megyénk ipari üzemeiben és egyéb intézmények­nél. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek elnökei, fő­mezőgazdászai és műszaki vezetői között nő nem talál­ható. A közvetlen termelői ágazatokban az agrármér­nök nők aránya 3 százalék. Az összes agrármérnökök 9 százaiéba. — Az agrármérnöki pálya nem férfiszak­mának számít. Ha figyelembe vesszük az egyetemi-főis­kolai hallgatók összetételét, ez az arány a jövőben lé­nyegesen változni fog. A GATE gyöngyösi főiskolai karán az 1977—78-as tanévben a hallgatói összetétel: (férfi 68 százalék, nő 32 százalék). A végzős hallgatók közül várhatóan, mintegy 30—35 fővel gyarapodik ez évben is agrármérnök-állományunk. Az aktív kereső mezőgazdasági diplomások népgaz­dasági ágazatok szerinti megoszlása, ágazati struktúrá­ja is érdekes képet mutat Heves megyében. Az ilyen részleteket, közvetett összefüggéseket érintő vizsgálatok felhívhatják a figyelmet a képzés, a munkaerő fog­lalkoztatottságának, kihasználásának problémáira. Mezőgazdasági területen (termelőszövetkezet, álla­mi gazdaság, erdőgazdaság, vízgazdálkodás, élelmiszer- feldolgozás stb.) dolgozik az összes mezőgazdasági vég­zettségű diplomásunk 42,6 százaléka. Iparban 19 száza­lék. Közigazgatásban, politikai intézményekben 19 szá­zalék. Oktatásban, szolgáltatásban 10,5 százalék. Keres­kedelemben 11,4 százalék. Egyéb területen 4 százalék. Az agrármérnöki végzettségűek — főként nők — 7,7 szá­zaléka számviteli, irodai alkalmazott, s így nem haszno­sítja megfelelően képzettségét. A politikai végzettség és politikai aktivitás fontos mutatói annak, hogy agrárértelmiségünk mennyiben és milyen minőségben tesz eleget a termelésen kívüli ér­telmiségi funkcióknak, a mezőgazdasági dolgozók poli­tikai-ideológiai nevelésének, a tudatformálásnak. A politikai végzettség, aktivitás vizsgálata során ka­pott összkép kedvező. A vizsgált értelmiségicsoportból — 893 főből — középfokú politikai végzettséggel ren­delkezik 420 (47 százalék). Felsőfokú végzettségű 14 fő (1,6 százalék). Ha ehhez még az 58 esti egyetemen és különböző közép- és felsőfokú képzésben tanulók szá­mát is hozzávesszük, még pozitívabb képet kapunk. A felső szintű vezetők politikai végzettsége is jó­nak mondható, 4,6 százalék felsőfokú, 71 százalék közép­fokú politikai végzettséggel rendelkező. Ha az iskolai végzettség és jelenlegi munkakör függ­vényében vizsgáljuk a politikai végzettséget, érdekes összefüggést találunk. Az általános iskolai és középis­kolai végzettségűek körében az esti egyetemet végzettek aránya magasabb, nagyobb a jelenleg politikai iskolán tanulók aránya is. Az első számú vezetők (tsz-elnökök, társulások igaz­gatói) fele az utóbbi évben szerzett esti egyetemi vég­zettséget, az állatorvosok, jogtanácsosok és műszaki ve­zetőknél nem megfelelő a politikai végzettség, nagyon alacsony körükben a továbbtanulók száma is. A politi­kai szervezethez való tartozás önmagában is mutatója a politikai, társadalmi aktivitásnak. Az összes termelőszövetkezeti értelmiség 24 százalé­ka párttag (217 fő), ebből 175 agrármérnök, három ál­latorvos, 13 üzem- és közgazdász, 6 gépészmérnök, 20 számviteli, adminisztratív alkalmazott. A nők aránya a párttagok között is igen alacsony. Társadalmi funkciója van 188 értelmiséginek, azaz 21 százalékuknak. A társadalmi tevékenységet tekintve, a termelőszövetkezetekben dolgozó agrárértelmiség ke­vésbé passzív, mint ahogyan azt a közvélemény tartja. Foglalkozási körök szerint vizsgálva a társadalmi, poli­tikai aktivitást, azt tapasztaltuk, hogy a legpasszívabb réteg a jogtanácsosi, állatorvosi, számviteli-adminisztra- tív állomány. ANYAGI, ERKÖLCSI MEGBECSÜLÉS A termelőszövetkezetékben dolgozó értelmiség anya­gi, erkölcsi megbecsülését illetően, talán a legszélsősége­sebb véleményekkel találkozhatunk. Mind a közvéle­ményben, mind az agrárértelmiségben a tényleges hely­zettől nagymértékben eltérő kép alakult ki életkörül­ményükről, anyagi, erkölcsi megbecsülésükről. Ennek okát mi az agrárszakmák lebecsülésében, alacsony tár­sadalmi presztízsében, a mezőgazdasági szakmák (zöld­ségtermesztő, növényvédő és -termesztő, szőlész stb. üzemmérnöki tevékenység) hiányos ismeretében látjuk. Sok gazdaságban az idősebb generációhoz tartozók sem tekintik az agronómust értelmiséginek, tudásban, szellemi értékben az állatorvoshoz, pedagógushoz hason­lónak. Jövedelmével az agrárértekniség viszonylag elé­gedett, erkölcsi-társadalmi megbecsülés tekintetében hát­rányos helyzetűnek véli magát. Ez az önértékelés rész­ben a már említettekkel, részben a mezőgazdasági mun­ka jellegével kapcsolatos. Életmódra, kulturális lehető­ségre, szociális kapcsolatokra kiható hátrányos helyze­tük ma vitathatatlan. A nem mezőgazdasági közvéle­ményben esetenként és alkalmanként agrárértelmiség- ellenes megnyilvánulások is tapasztalhatók. POLITIKAI VÉGZETTSÉG SZERINTI ÖSSZETÉTEL 37

Next

/
Thumbnails
Contents