Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 1. szám - JELENÜNK - Szecskó Károly: Társadalomtudományi kutatók - társadalomtudományi kutatás
A társadalomtudományi kutatómunka eredményeinek taglalásakor végül említést teszek egy határtudományról, a kémia- és orvostörténetről, amelynek az egri főiskolán nemzetközileg is elismert művelője (Szőkefalvi- Nagy Zoltán) alkot sikeresen. A kutatómunka eredményeit a következő megyei orgánumokban lehet közzétenni: az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gyöngyösi Mezőgazdasági Karának Közleményei, az egri Múzeum Évkönyve, az Egri Vár Híradója, a Heves megyei Levéltár Közleményei {ARCHÍVUM), Tanulmányok Heves megye történetéből, (a Heves megyei Levéltár kiadványsorozata), az egri Gárdonyi Géza Társaság Kiskönyvtára, Hevesi Szemle, Hevesi Művelődés, Heves megyei Propagandista. A felsorolt évkönyvek, periodikák kimondottan tudományos jellegű és igényű fórumok. Ezeken kívül helyet adnak a kutatómunka eredményeinek az egri és a gyöngyösi középiskolák évkönyvei, a Heves megyei Népújság, az üzemi és a mozgalmi lapok is. A megyei periodikákon kívül, számos kutató országos jellegű folyóiratokban és kiadványokban is publikál, sőt könyvkiadóknál is jelentkezik. (Agrártörténeti Szemle, Irodalomtörténeti Közlemények, Pedagógiai Szemle, Magyar Pedagógia, Magyar Nyelvőr, Történelmi Szemle stb.). A jobb körülmények között dolgozó, ambiciózus kutatók közül többen egyetemi dgktori címet, s néhányan tudományos fokozatot is szereztek. Míg 1969-ben a társadalomtudományok köréből (a jogászok kivételével) 14 egyetemi doktor volt a megyében, jelenleg már 45 fő. A bázisévben a tudományok kandidátusa fokozatot 3 fő birtokolta, jelenleg már 10 fő. Sőt 1 akadémiai doktor is él megyénkben. A társadalomtudományok még eredményesebb művelése megyénkben jelenleg még számos akadályba ütközik. Pillanatnyilag egyetlen társadalomtudományi kutatással foglalkozó személy sincs a megyében, aki teljes munkaidejét a kutató- és feldolgozó munkára fordíthatná. A kutatók munkaidejének jelentős részét hivatali, adminisztratív és oktatási feladatok ellátása tölti ki. A kutatómunkával foglalkozó személyek többsége jelenleg nem dolgozik rendszeresen. Megfigyelhetjük például egy-egy disszertáció megvédése után a pangási periódust. Ennek jelenleg számos oka van; a napi feladatok ellátása, családi és egzisztenciális gondok, néhol a kényelmesség gátolja a rendszeres munkát. Általános iskoláinkban szinte alig, középiskoláinkban pedig rendkívül kevés nevelő foglalkozik alkotó munkával. Ennek elsődleges oka nem a tehetség hiányában keresendő, hanem abban, hogy ambiciózus tanárainkat is ezernyi elfoglaltság gátolja. Ebből következik azután az, hogy a legtehetségesebb tanárok közül megyénkben is évről évre elhagyja néhány az alsó és középfokú oktatást, s a felsőoktatásban, kulturális intézményeknél, múzeumokban, levéltárban helyezkedik el. Az eláramlás szerintem rendkívül kárára válik az oktatásnak, hisz oktatni is az tud igazán jól, aki egyben önálló kutatómunkát is végez. A tudományos kutatások jelenleg főként Egerbe koncentrálódnak. A megyeszékhelyen kívül Gyöngyösön és Hatvanban folynak még említésre méltó kutatások. Falvainkban egy-két kivétellel (Heves) ilyen munka nem folyik. Jelenleg a kutatómunka nem tervszerű, a témaválasztást leginkább a lehetőségek szabják meg. Nincsen olyan kutatási terv sem, amely a kutatók témáit megyei szinten összesítené. A munka eredményességét nagymértékben csökkenti a kutatómunka jelenlegi szétaprózottsága, az egyes kutatók elszigeteltsége. Ez az állapot elsősorban két tényezőből következik: az egyik az, hogy a témák többségével csak egy-egy kutató foglalkozik, tehát nincs partnere, akivel munkájának műhelyproblémáit megbeszélhetné. A másik tényező az, hogy az egyes kutatóhelyek, kutatók között nincsenek kimunkálva a rendszeres kapcsolatteremtés formái és módszerei. A kutatók és a kutatóhelyek elszigeteltségéből, a kapcsolatok, a műhelybeszélgetések hiányából következik, hogy a kutatók nem ismerik, vagy nem eléggé ismerik egymás eredményeit. Olykor hallani tudományos féltékenységről, irigységről, sőt, egymás munkájának a lekicsinyléséről is. Vannak gondjaink az egyes tudományágak, azon belül egyes témák művelésével is. Ezek közül csak néhányra térek ki. A marxizmus—leninizmus egyes ágait tudományos igénnyel jelenleg csak kevesen művelik megyénkben. Egy-egy kutató szépen induló munkája a szakdolgozat, vagy disszertáció erdményes elkészítése után sokszor évekre lelassul, megakad. Ennek alapvető oka ma e tudományág művelőinek rendkívül nagy oktatói leterheltségében van. Megyénk évek óta érzi hiányát, — nemcsak a tudományos kutatás, hanem a közoktatás és a közművelődés is —, egy korszerű, modern, marxista—leninista szemléletű megyei történeti monográfiának. Soós Imre már említett, országos viszonylatban is jelentős monográfiája, jellegénél fogva csak részben pótolja az említett munkát. 21
