Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - G. Molnár Ferenc: Fehéregérke

tosan közölték, és mivel ebben a kis hazában mindenki azt a nyelvet beszéli, amit ő is úgy ahogy megtanult a drága édesanyja közbejöttével, ezért semmi nehézsége nem támadhat, ha valakit útbaigazításért megszólít, abban is reménykedhetne, hogy a válasz fejében nem akarja mindjárt ott, az utca kellős közepén megvámolni, mert az sem biztos, hogy minden férfi csirkefogó, ahogy az sem biztos, hogy az alamuszi nem veszélyesebb-e, mint a nagyhangú knapek, aíki ugyan nyomja a sódert, de ennyivel be is éri, mert azt élvezi, hogy milyen jó az ő szövege és esze ágában sincs attól a kis tyúktól mindjárt az élet legszebb örömei felől érdeklődni, még akkor sem, ha az a kis tyúk olyan tanácstalanul áll meg a vasútállomás előtt, és messziről látszik rajta, hogy fogalma sincs, merre kell elindulnia, tehát odalép hozzá egy srác és azt mondja neki, szívesen segít rajta, ha akarja, és hogy ő is idegen Pécsett, mert most van itt először és akkor az is mindjárt kiderül, hogy mind a ketten ugyanarra a tanfolyamra érkeztek, de az egyik Győr környékéről, a másik pedig a Tisza felső vidékéről indult el, tehát csak a véletlenen múlott, hogy itt összetalálkoztak, és ha már összetalálkoztak, akkor mehetnek is együtt a kollégiumba, és ha ő is úgy gondolja, akkor az egész tanfolyam alatt együtt maradhatnának, mert bevallja, neki nagyon tetszenek ezek a mély tüzű, kék boeiszemek, amelyek olyan ámulattal tudnak rácsodálkozni mindenre és én csak ne nevessek ezen, jól tudja, hogy a véletlen találkozásnak semmi jelentősége nincs, én legalábbis nem tulajdonítok semmi jelentőséget ennek, pedig, ha végiggondolnám, hogy miért éppen egy ilyen messzi városban akadtunk össze, amikor azelőtt egyikünk sem tudott a másik létezéséről, és én ahelyett, hogy mérlegelném a véletlenek ilyen egybeesését, csak mosolygok, és csakugyan mosolyogtam, mert mulattatott a srác igyekezete, tudva, mi van a szavak özöne mögött, azt is tudva, hogy hiába erőlködik, egy fityisz jut neki. nem pedig én, mert nekem semmi hangulatom buta liba módjára besétálni az ő utcájába, ahová olyan rosszul palástolt igyekezettel akart beterelni, bízva abban, hogy könnyű zsákmánya leszek, mert egyedül vagyok, mert nem kísért senki, mert tanácstalantul megálltam a pályaudvar előtt, és amikor rám nézett, akkor én elmosolyodtam, mert láttam, hogyan leltározott fel a tekintetével, pontosan úgy, ahogy szokták ezt a férfiak, amikor valahol az utcán, a presszóban, a mozi előterében, a strandon és bárhol megállnak egy nő előtt, és ha úgy tapasztalják, hogy a végeredmény elég tűrhető, akkor mindjárt oda is lépnék és elkezdik a szöveget, ami tulajdonképpen mindig más, attól függően, kinek mi a stílusa, de a lényege mindig ugyanaz, mégpedig megfőzni a csajt, meghívni egy kávéra, egy kólára vagy egy kis konyakra, kit mire lehet és kell, és ha elfogadja, akkor már biztosra lehet menni, legfeljebb az egyiknél egy fél óra is elég a cél eléréséhez, a másiknál pedig esetleg két hét kell, de az sem baj, ha a kicsike olyan átlagon felüli minőség, ami miatt több befektetést sem kell sajnálni, mert mi is lenne, ha mindig, mindegyik ugyanolyan koreográfiára táncolna, az volna halál unalom, mivel a változatosság önmagában is kellemes, hátba még a beetetés nem is kilátástalan, csak a csali minőségén múlik, lesz-e kapás, harap-e a halacska, főként, ha a pecás a bemutatkozáskor még egy kellemes ropo- gású dr-t is elmorzsolgat a neve előtt és mindjárt azt is tudatja, hogy micsoda halála lemezei vannak a kis bungalójában, ami csupán két perc ide, de az Opellal csak egy sóbajtásnyi idő, és ő igazán nem akar mást, mint néhány kellemes percet, és azt is jól tudja, hogy

őt, mármint a leszólított csajt komoly felnőttként kell kezelnie, aki iszonyodik mindenféle kalandtól, ahogy ő maga is méltatlannak érezné, ha egy könnyű kis nőcskét szedne fel, akivel komoly dologról nem lehet szót váltani, és még hangsúlyozottan ki is emeli a finomkodó fogalmazást, hogy ő nem dumcsizni akar, nem szövegelni, hanem szót váltani, ami minőségi különbség is, és természetes következménye annak, hogy ő-doktor- sága mindig igényes lélek volt, áki kényesen sóikat adott a lelki értékekre, bár sohasem tagadta, hogy az élet a realitások sorozata, és amikor az Abba együttes első lemezét feltette, csupán a hangulat kedvéért, majd kitöltötte a félszáraz martinit, természetesen jéggel és egy karika citrommal, ami nélkül istenkáromlás a félszáraz martinit meginni, akkor mindjárt azt is ajánlotta, hogy helyezze teljesen kényelembe magát, vegye úgy, mintha ő ott sem lenne, ha akarja, nagyon szívesen kölcsönadja az egyik fürdőköpenyét, miután néki kettő is van, tehát nem kell aggódnia, ő sem lesz meztelen, és amiatt se fájjon a feje, hogy ő ugyan tud-e kultúrlény módjára diszkrét lenni, mert az természetes, hogy soha, senkinek egy szót sem szól arról, ami kettőjük között történhet, történik, mivel ez magától értetődik, és mert ő jól ismeri az életet, nagyon jól tudja, milyen konfliktusok játszódnak le egy serdülő lány leikéiben, ha az élet realitásai előtérbe tódulnak, és akkor legszerencsésebb egy érett emberhez fordulni, aki megértő barát tud lenni és megértő segítőtárs is, kizárva minden könnyelműséget, ugyanakkor igazán gyöngéden tudja átsegíteni a gátlásokon a tapasztalatok nélküli fiatal lelket, tehát lazítson nyugodtan, adja át magát a lelki békének és ne gondoljon semmi zavaró körülményre, ne legyenek gátlásai mert éreznie kell, milyen jóindulattal és segítő- készséggel közeledik hozzá, csak azért, mert, és akkor eltátotta a száját, a lélegzete is elakadt, amikor mondtam neki, köszönöm, hogy elhozott, ezentúl én is jéggel és citromkarikával iszom majd a félszáraz martinit, de ebben a pillanatban semmi kedvem nincs a gátlásaimtól megszabadulni és tudatlan testemet az ő gyöngéd és megértő és tapintatos felvilágosító hajlandóságára bízni,. mert semmi kedvem lefeküdni, de ha majd lesz ilyen vágyam, megígérem, azonnal szólok neki, nehogy egy modortalan, darabos és tudatlan kamasz tegyen kárt lelki érzékenységiemben, miután meggondolatlanul odaadtam neki magam és nem vártam ki, hogy egy ilyen érett, sokoldalú, nagy tapasz- talatú férfi nyissa ki előttem a minden örömök virágoskertjének rácsos kapuját.

o°x>

— Hogyan jutott altatóhoz?

— Csak be kelett nyúlnom a konyhaszekrény felső részébe értük. Mi ott tartjuk az összes gyógyszert.

— Korábban is foglalkozott már az öngyilkosság gondolatával?

— Soha. Amikor arról hallottam, hogy valaki öngyilkos lett, sajnálni sem tudtam. Megvetettem, gyávának, bolondnak tartottam. Azt mondtam mindig, ilyet józan ésszel nem lehet megcsinálni. Ehhez tudathasadás kell.

— önmagát is így ítéli meg?

— Nem ejtett csapdába. Magamról sincs jobb véleményem. Én is eljutottam az abnormális állapothoz, mert különben nem tudtam volna megtenni.

— Kit akart megijeszteni?

— Azt hiszem, sokan szeretnék végignézni a saját temetésüket. Kíváncsiak arra, ki hogyan viselkedik,

23