Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hrabecz József: A tudományos előrelátás és a tudatosság szerepe a politikában
ra, hogy a párt politikájának kidolgozásánál és értelmezésénél tudatosan kell óvakodni az egyoldalúságtól és a formalizmustól. A történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy az egyoldalúság, a formalizmus távolról sem ártatlan eltérés a marxizmus szellemétől és gyakorlatától, hanem súlyos hibák elméleti és módszertani forrását jelenti. A legnagyszerűbb gondolatokat, elveket és módszereket a formalizmus megfosztja értelmétől. A politikában ezek a fogyatékosságok utat nyitnak a fatalizmus, a voluntarizmus és a szubjektivizmus számára. A politikai vezető és szervező munkában sohasem szabad megfeledkeznünk a következő lenini követelményről, amely így szól: „. . . a marxizmus a valóságra építi a politikáját, nem pedig a lehetőségekre.” Ez a követelmény termé- sztesen nem jelenti a lehetőség figyelmen kívül hagyását, csupán arról van szó, hogy a tudományosan megalapozott politika, — amely százmilliók ügye — a valóságon alapszik és nem a „lehetségesen”. A politikában óvakodnunk kell attól, hogy a tények objektív megítéléséről átlépünk a lehetőségek birodalmába. Közismert történelmi tény, hogy J. F. Armand 1916-ban Leninhez írott levelében így fogalmaz: „Németország feldarabolásának lehetősége nincs kizárva az 1914—17-es háborúban sem.” Figyelemre méltó Lenin válasza. Bírálja J. F. Armandot, mégpedig azért, mert „ezzel annak megítélésétől ami van, átlép a lehetőségek birodalmába. Ez nem történeti szemlélet. Ez nem politika. Ami most van az mindkét fél részéről imperialista háború. Ezt ezerszer megmondtuk. Ez a lényeg. Hát a lehetőség”??!! Sok minden „lehetséges”. Nevetséges tagadni az imperialista háború nemzeti háborúvá változásának „lehetőségét” ... Mi minden lehetséges a világon! Ám de egyelőre még nem vált azzá”. A politikában a jövőt, a célt nem a lehetőség, hanem a valóság objektív elemzése alapján tárjuk fel. Ez azonban azt is jelenti, hogy a marxizmusban a politika szükségszerűen tartalmazza a tudományos előrelátás mozzanatát, amelynek legfőbb elméleti és módszertani alapja a materialista dialektika alkotó, sokoldalú alkalmazása. Ez nemcsak a múlt, a jelen megértését, hanem a jövőben szükségszerűen bekövetkező társadalmi változások számbavételére, figyelembevételére irányul. A tudományos előrelátás érvényesülésénél óvakodnunk kell a szubjektivizmus minden formájától, mert ez nem a vélekedés kérdése. Nem egyszerű feltevés, hipotézis, hanem a valóságban feltárt törvényszerűségek alapján alkotott tudományos következtetés, amely a későbbi folyamatokat jelentős mértékben befolyásoló feltételek legáltalánosabb törvényszerűségeire és tendenciáira vonatkozik. A tudományos előrelátás funkciója a politikában az erőviszonyok alakulásának megítélése, a célok kitűzése, a rendelkezésünkre álló erők felhasználása és az ennek megfelelő szervezési formák kialakítása. Mindez nélkülözhetetlen, mert a politikában a társadalmi érdekeink érvényesítése szempontjából, a feladatok pontos ismeretétől is függ tevékenységünk eredményessége vagy kudarca. Az előrelátásban mindent meg kell tenni azért, hogy a következtetésekben, a jövő előrejelzésében az objektív igazság tartalma domináljon, ne pedig a hipotetikus jelleg. A tudományos előrelátásban tapasztalataink szerint reális veszélyt jelent, hogy a fantázia, a képzelet „elrepülhet”, elszakadhat a valóságtól, az élettől és a gyakorlattól. Igen lényeges szabály a társadalmi jelenségek megismerésében, hogy ne a lehetőségek alapján következtessünk a valóságra, hanem fordítva. Ez azért bír jelentőséggel, mert korlátozhatjuk következtetéseinkben az illúziók szerepét. Ezért is mondta Lenin egyik munkatársának: ,,A valóságról beszéljen nekem, ne a lehetőségekről!”. A pártmunkások és az államvezetők számára axiómát jelent az a lenini követelmény, hogy minden lényeges társadalmi, politikai kérdést egzakt ismeretek alapján dialektikusán, a történelmi helyzet és a konkrét körülmények figyelembevétele alapján kell megítélni, mert csak így vagyunk képesek hűen, pontosan, tehát illúzióktól mentesen értékelni a valóságot és ennek alapján a történelmi távlatokat is. Ez teszi lehetővé, hogy számításba vegyük tevékenységünk objektív és szubjektív feltételeit, valamint tetteink következményeit. „A marxizmus egész szelleme, egész rendszere — írta Lenin — azt követeli, hogy minden tételt csak (a) Történelmileg; ( ß) csak más tételekkel öszefüggésben; (7) csak a konkrét történelmi tapasztalatokkal kapcsolatban vizsgáljuk”. Ezeknek a követelményeknek a figyelembevétele azért is szükséges, mert ez teszi lehetővé a megvalósítható feladatok kitűzését, megoldása módszereinek kiválasztását és a döntő láncszem megragadását. Ez a feltétele annak is, hogy „ .. . átgondoljuk a munka egész rendszerét”. A politikában és általában a társadalmi tevékenységben a történelmi helyzet, az időbeli fejlődés sajátszerűségének figyelembevétele alapvető tudományos követelmény. Az idő sajátszerűsége felismerését azonban nem helyes csupán a múlt történelmi tapasztalatainak általánosítására korlátozni. Ez természetesen a jelen és a jövő megismerésére is vonatkozik. Erre a fontos követelményre igen nagy figyelmet fordít B. Grigorjan szovjet filozófus „Az ember — a jövő — határán cselekszik. A múlt történelme adja neki a kiindulási állásokat, vagyis az anyagi és szellemi előfeltételeket, amelyek jelentős mértékben meghatározzák vágyait és törekvéseit, valamint a jövőre vonatkozó elképzeléseit — eszményeit. A társadalomban ható erők bonyolultsága és ellentmondásossága folytán a társadalmi törvények többnyire a történelmi mozgás meghatározott tendenicái formájában érvényesülnek. A társadalmi fejlődés minden egyes szakaszán, tehát különböző objektív tendenciák és lehetőségek vannak jelen, és az embernek állást kell fogalalnia velük szemben, választania kell. Az ember létének konkrét társadalmi meghatározottsága nem zárja ki szabad, céltudatos tevékenységét. Mivel az ember képes megismerni a természet és a társadalom törvényeit, s mivel öntudattal rendelkezik, képet a reális lehetőségek figyelembevételével és eszményi céljaiból kiindulva cselekedni. Cselekedni annyit jelent, mint választani különböző lehetőségek között, mint alkotni, mint megteremteni az új társadami feltételeket és értékeket, az új lehetőségeket. A választás ténye maga feltételezi, hogy fel kell használni a reális történelmi folyamat különféle erőit és tendenciáit, meg lehet különböztetni a célokat, az eszményeket, megvalósításuk eszközeit és útjait, meg lehet határozni mi elfogadható és mi elvetendő, mit kell helyeselni, vagy tagadni.” A politikai folyamatok előrejelzésében alapvető követelmény, hogy ez a tevékenység is a múlt és a jövő határán megy végbe, amely objektív jelleggel bír, de mindig viszonylagos. Ennek következtében nemcsak a közvetlen társadalmi érdekeket, hanem a távolabbi érdekeket is a jelen állandó folyamatában kell érvényre juttatni. Figyelembe kel venni, hogy nemcsak a közvetlen jelent, hanem a jövőt is különböző mértékben és módon a múlt determinálja. A társadalmi folyamatok politikai elemzése nem kerülheti meg az idő tényezőjének 44
