Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kozári József: A mezőgazdasági érdekképviselet és a koalíció
tüzetes vizsgálatát. A politikai tevékenység ugyanis nagymértékben függ attól is, hogy milyen jellegű és előreláthatóan milyen időtartamú, gyorsabb vagy lassúbb ütemű folyamatok megvalósításáról van szó. Az időtényező összefügg azzal is, hogy a célkitűzések egyszerre tartalmaznak nemzetközi és nemzeti, illetve helyi vagy szakágazati feladatokat. Ezek tartamukat tekintve ugyancsak lehetnek rövid, közép vagy hosszabb távúak. Mindezek bármennyire is változatosak a társadalmi tevékenység folyamatában, mégis egységes rendszert, azonos elveket, dialektikus módszert tételeznek fel. Azt is figyelembe kell venni, hogy az idő elválaszthatatlan a térbeli feltételektől. Ennek figyelembevétele különösen a valóság és a lehetőség konkrét viszonya megértése szempontjából nélkülözhetetlen. Mint ismeretes, a társadalmi haladás tartalma korunkban vitathatatlanul a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, de ennek formái gyakorlatilag kimeríthetetlenül változatosak. A politikában számításba kell venni, hogy a helyi és egyéb más sajátszerűségek az általános törvényszerűségekhez hasonlóan objektív jelleggel bírnak. Figyelembevétele elsősorban nem a vélekedésnek a kérdése, hanem alapvető társadalmi érdekek érvényesítésének feltétele, tehát a politikai tevékenység lényegére vonatkozik. A sajátszerűségek a politikában is elválaszthatatlanok az objektív szükségszerű folyamatoktól. Az utóbbiakkal szerves egységet alkotnak. Ennek figyelembevétele nélkül politikát sem kidolgozni, sem pedig megvalósítani nem lehet. Arra természetesen ügyelni kell, hogy a politikai megismerés és előrelátás számára különösen fontos, hogy a nemzeti és egyéb sajátszerűségek ne homályosítsák el tudatunkban, tevékenységünkben az általános törvényszerűségeket. Persze azzal is számolni kell, hogy csupán az általános törvényszerűségek ismerete önmagában elégtelennek bizonyul a konkrét helyzet konkrét elemzése, a nemzeti és egyéb sajátszerűségek számbavétele nélkül. Egy adott kor marxista-leninista értelmezésénél alapvető kritérium az általános előrehaladás irányának pontos, világos meghatározása. A tudományosan kidolgozott politika és az ezen alapuló határozatok és döntések a társadalmi jelenségek, folyamatok törvényszerűségeinek megbízható, hű ismeretein alapulnak. Ebből a szempontból a politikai előrelátás a már részleteiben is kidolgozott politikától eltérően vázlatosabb, elvontabb és absztraktabb jelleggel bír. Ez érthető is, hiszen itt még meg nem valósult jelenségekről, folyamatokról van szó, amelyek körvonalait azonban a valóság elmélyült vizsgálata során többé-ke- vésbé körvonalait, legáltalánosabb tendenciáit, irányát és jellegét tekintve ábrázolni lehet. Itt tehát olyan jelenségekről van szó, melyek ugyan még nem léteznek, de a társadalmi változások objektív dialektikája következtében megvalósulásuk történelmi szükségszerűség. Ebben az értelemben írta Lenin, hogy „A csodás jelekből való jóslás mese. De a tudományos jövőbe látás tény.” Hrabecz József A mezőgazdasági érdekképviselet és a koalíció (1945-46) Érdekképviselet: Hasonló foglalkozásúak, illetve foglalkozási ágak érdekeinek védelmére alakult testület. Mezőgazdasági, paraszti érdekképviselet; a tanítók és a tanárok érdekképviselete. Jól dolgozik, az érdekképviseletünk. (A Magyar Nyelv Értelmező Szótára II. Akadémiai Kiadó 1966. 410. I). Az érdekképviselet az azonos foglalkozású és így azonos érdekekkel rendelkező csoportok érdekeit igyekszik érvényesíteni. Ilyen alapon jöttek létre a különböző szakszervezetek is. Lényegesen nehezebb azonban az érdekképviselet ügye ott, ahol az azonos foglalkozásúak érdekei merőben ellentétesek és így azoknak egységes képviselete lehetetlen. Ilyen, szinte áthidalhatatlan akadályba ütközött a paraszti érdekképviselet megvalósításának ügye a felszabadulást közvetlen követő időszakban. A parasztság különböző rétegeinek érdekei között ugyanis sok esetben nem is jelentéktelen ellentét feszült, ami az egységes érdekképviselet megvalósítását szinte teljesen kizárttá tette. Mindezek ellenére már 1945-ben történtek kísérletek a mezőgazdasági érdekképviselet megoldására, 1946- ban pedig a pártközi vitákon és a nemzetgyűlés porondján is állandóan visszatérő, kemény harcot kiváltó kérdésként szerepelt. A nemzetgyűlési és a pártközi vitákat megelőzően azonban már létrejött két parasztszervezet. Az egyik a földmunkás szakszervezet, amely megnyitotta kapuit a kisbirtokosok előtt, s felvette a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége nevet. Taglétszáma 1946 nyarán már meghaladta a 330 ezret, s ennek nagy része, talán fele újbirtokos. Azonban még az újgazdáknak is alig negyedrésze, s a régi birtokosoknak sokkal kisebb hányada lépett be a FÉKOSZ-ba, mert húzódoztak a földmunkásokkal közös szervezkedéstől. A másik parasztszervezet a Nagy Ferencék — tehát a Függelten Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt centruma — által újjáélesztett Parasztszövetség. Ebben a vezető szerep a zsírosparasztok kezén volt, de azt hirdette, hogy az egész parasztság érdekvédelmét hivatott ellátni. Az egységes paraszti érdekvédelemre történő hivatkozás lényegében tagadta a parasztság társadalmi rétegződését. A „közös” paraszti bajok védelmezőjeként fellépő Parasztszövetség a szakszervezetekkel azonos jogokat követelt magának és meghirdette a parasztok sztrájkjogát. Elhatározta, „hogy szervezetein keresztül bevezeti a parasztság hatályos gazdasági érdekvédelmét, sztrájkjogát is, amelynek mértékét és formáit később, alkalmas időben határozza meg.” Ez nyílt hadüzenet volt, a város ki- éheztetésével, a teljes gazdasági anarchiájával vaió fe45
