Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hrabecz József: A tudományos előrelátás és a tudatosság szerepe a politikában
TUDOMÁNYOS MŰHELY A tudományos előrelátás és a tudatosság szerepe a politikában Az MSZMP politikájának megvalósításában a tudományos elmélet alkalmazása és az alkotó szervezés elválaszthatatlan egységet alkot. A lenini pártmunka stílusának két egymást feltételező oldala a társadalmi jelenségek tudományos megközelítése és a dolgozók alkotó erőinek sokoldalú kibontakoztatása. Ez azonban saját társadalmi érdekeiknek következetes érvényesítését jelenti. A munkásosztály vezető szerepének érvényesülése nemcsak a társadalomban elfoglalt objektív helyzetéből következik, hanem tudati és szervezeti feltételei is vannak. A pártmunka éppen ezek fejlesztésére és gyakorlati érvényesítésére irányul. A munkásosztály forradalmi szerepe, az új társadalmi viszonyokat megteremtő erőként való érvényesülése tudatosságot, szervezettséget, fegyelmet és akarati egységet követel meg. Mindez nem spontán módon, hanem a párt, a szocialista állam tervszerű vezetésével és irányításával valósul meg. A szocialista társadalom fejlődésének történelmi tapasztalatai bizonyítják Marx és Engels prognózisát, amelyet „A kommunista párt kiáltványáéban fogalmaztak meg, a következőképpen: „A jövendő társadalmának... a fantasztikus rajza — egy olyan időben, amikor a proletariátus még nagyon fejletlen, tehát maga is fantasztikusan fogja fel a saját helyzetét — a társadalom általános átalakítására irányuló első, sejtelem sugallta törekvéseinek felel meg.” Ez azonban távolról sem elégséges a tőkés társadalom elleni következetes harchoz. A munkásmozgalomban a marxizmus megjelenését követő időszakban megfigyelhető, hogy az ösztönösség eluralkodása, a sejtelemnek és a fantasztikus ábrándoknak elterjedése rendszerint minden fajta opportunizmus eszmei alapját képezi, amely akarva-akaratlanul arra irányul, hogy elterelje a munkásosztály tevékenységét a társadalom forradalmi átalakításának teljesítéséről. A sejtelem, az illúzió érvényesülése korunk munkás- mozgalmában is két egymással összefüggő és egymást feltételező hamis elképzeléshez vezet: vagy az olyan állásponthoz, amely „Általános aszkétizmust és durva egyenlősítést hirdet” vagy pedig a nyílt, a leplezetlen opportunista állásponthoz, amely a polgári ideológia közvetlen megnyilvánulási formája a munkásmozgalomban. Ez utóbbi álláspont a 130 évvel ezelőtti szocialistáskodó burzsoák álláspontjához közelít. Ezt az ideológiát Marx és Engels így jellemezték: „A szocialistáskodó burzsoák a modern társadalom életfeltételeit akarják, a belőlük szükségszerűen fakadó harcok és veszedelmek nélkül. A fennálló társadalmat akarják az azt forradalmasító és felbomlasztó elemek híjával. Burzsoáziát akarnak proletariátus nélkül. A burzsoázia azt a világot, amelyben ő uralkodik, természetesen minden világok legjobbikának tartja. A burzsoá szocializmus ezt a vigasztaló elképzelést többé vagy kevésbé teljes rendszerré dolgozza ki.” A mi korunkban az ösztönösségnek, az illúzióknak, a szocialista—kommunista társadalomról kialakított torz képe, fantasztikus jellege nem ártatlan álmodozás, jelentéktelen utópia, alkotás csupán, hanem a nemzetközi munkásosztály és általában a társadalmi haladás érdekeit károsító, veszélyeztető nézetek, magatartási formák összességét jelenti, amely a társadalmi gyakorlatban korunk fő forradalmi erői egységének megbontására, a munkásosztály nemzetközi és távlati érdekeinek, céljainak feladására, általában pedig minden forradalmi mozgalom szétforgácsolásához vezet. Történelmi tapasztalataink igazolják, hogy a munkás- mozgalom és a szocialista világrendszer fejlődését az ösztönösség kisebb vagy nagyobb mértékben gátolja. Éppen ezért a pártmunka alapvető feladatai közé tartozik minden társadalmi jövőre vonatkozó illuzórikus elképzelés és magatartás leküzdése. Ez azonban megköveteli, hogy a társadalmi valóság a közelebbi és a távolabbi jövőben kialakuló. társadalmi folyamatokról, feltételekről, érdekekről és célokról nagy valószínűségi értékkel bíró következtetéseket alkossunk, amelyek konkréttá, pontossá és világossá teszik a munkásosztály és a dolgozó tömegek feladatait és céljait a szocialista társadalom építésében. A párt szervező munkája viszonyaink között elválaszthatatlan a tömegekkel való kapcsolat, bizalom szüntelen és rendszeres fejlesztésétől. A tudományos előrelátás nélkülözhetetlen feltételt jelent ennek teljesítéséhez. A tudományos előrelátás a párt elméleti és gyakorlati munkájának szerves részét képezi, mert enélkül nem lehet kidolgozni és a gyakorlatban megvalósítani a politikát. Ehhez azonban pontosan ismerni kell a társadalmi valóság fejlődési törvényszerűségeit, a politika megvalósításának konkrét sajátosságait. Ebben az értelemben a marxizmus tudományos alapra helyezi a munkás- osztály közelebbi és távolabbi érdekeiért folytatott harcát „... nem abban az értelemben, hogy csak magyarázza a múltat, hanem a jövő megvalósítására irányuló bátor gyakorlati tevékenység értelmében is.” Ez természetesen nemcsak a politika egészére, hanem annak minden részletére és lényeges mozzanatára is ■ lényeges. Lenin arra figyelmeztet, hogy „Az élenjáró osztály taktikája csak akkor lehet helyes, ha objektíve számba veszi az adott 41
