Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - JELENÜNK - Köpf László: Művelődési otthonok Heves megyében
öreg, korszerű közművelődési munkára lényegében alkalmatlan épület. A művelődési otthonokkal kapcsolatban egyre gyakrabban megfogalmazott követelmény, hogy azokat a nyitva tartás ideje alatt minden kötöttség nélkül lehessen látogatni. Mindig legyenek bennük tevékenységi lehetőségek azoknak, akik nem akarnak kötött foglalkozáson részt venni, hanem csak egyszerűen kellemesen pihenni, kikapcsolódni akarnak. A megkérdezett intézményvezetők többsége úgy vélte, hogy erre a funkcióra nála az előterek szolgálnak. De ezekben — s ezt már említettük — néhány színészfotón és fogason kívül egyéb nemigen található. Ráadásul egész télen fűtetlenek. A kikapcsolódást, pihenést így aligha szolgálják. Az intézményvezetők több mint kétharmada számon sem tartja az ezzel kapcsolatos feladatokat teendői között. Ehhez a problémához tartozik, hogy a megvizsgált intézmények háromnegyed részében nincs büfé vagy olyan pult, sarok, ahol egy kávét vagy üdítő italt el lehetne fogyasztani. A vendéglátó vállalatok nem hajlandók ráfizetni az ilyen kis üzletekre. A MŰVELŐDÉS INTÉZMÉNYRENDSZERÉBEN Elsődlegesnek és alapvetőnek tartottuk az iskolák és a művelődési otthonok kapcsolatát, s örömmel tapasztaltuk, hogy kedvező változások mutatkoznak, illetve főleg a KB-határozat óta. Ennek a változásnak kétségtelenül leglényegesebb vonása az úgynevezett nevelési központok, vagy komplex intézmények létrehozása. Ez az intézménytípus persze kifejlett állapotban két szempontból is túlmutat az iskola és a művelődési otthon kapcsolatán. Egyfelől azért, mert nem csupán együttműködésükről, hanem teljes integrációjukról van szó, mely ugrásszerűen megnövelheti a két intézményben felhalmozott lehetőségek kihasználását. Másfelül azért is, mert nem csupán e két intézmény integrációját jelenti, hanem optimális esetben a könyvtárét és az óvodáét, moziét is. Azt tapasztaltuk, hogy a nevelési központok létrehozása viszonylag rövid idő alatt komoly eredményeket hozhat egy-egy község közművelődésében, s egyúttal segítheti az oktatáspolitikai célok hatékonyabb megvalósítását is. Az is kiderült azonban, hogy a megyében már működő nevelési központok még sok gonddal küzdenek, s munkájukban így gyakran tapasztalható a kiegyensúlyozatlanság. Ez utóbbi megállapítást támasztja alá az, hogy a komplexek többségéiben nincs még kellő helyén a felnőttnevelés, ritkák a felnőttéket, öregeket érintő kulturális szolgáltatások, vagy az, hogy nem kielégítő az iskolai helyiségek közművelődési célokra történő igény- bevétele. Hátráltatja a nevelési központok munkáját, hogy gazdálkodásuk, jogi helyzetük kidolgozatlan, rendezetlen. Továbbra is gond a pedagógusokon kívüli értelmiségi rétegek bevonása, s itt különösen nagy igény lenne a népművelő tanárókra, illetve könyvtáros tanárokra. Az iskolák és a művelődési otthonok együttműködése azonban a községekben is megerősödött, ahol nem jöttek létre komplex intézmények. Igen lényeges és jelentős az a munka, amit a művelődési otthonok a felnőttoktatás segítése érdekében végeznek. Általános iskolai és gimnáziumi osztályozóvizsgára előkészítő tanfolyamokat szerveznek már évek óta. A televízió „Mindenki iskolája” sajnos nem hozott újabb lendületet a munkának, legalábbis a művelődési otthonokban nem. Általánossá vált, hogy a művelődési otthonok — ahol ez szükséges — átengedik a testnevelés céljaira nagytermeiket. Így érezhetően javultak a testnevelés feltételei. Ugyanakkor a fokozott — és nem rendeltetésszerű — használat miatt meggyorsult e termek állagának romlása. S a nagytermek bizonyos kulturális rendezvények lebonyolítására kevésbé lettek alkalmasak. Ugyancsak a két intézmény együttműködésének fokozódását jelzi, hogy a közelmúltban ugrásszerűen megnőtt az iskolás korúakat foglalkoztató kiscsoportok száma. Az utóbbi években igen sokat javult, gyarapodott, sokrétűbbé vált a könyvtárak és a művelődési otthonok együttműködése. Ennek leggyakoribb formája az író—olvasó találkozó, de a klubokon, szakkörökön belül is erősödtek, szaporodtak a könyvekhez és a könyvtárakhoz kapcsolódó programok. Jól segíti ezt a folyamatot, hogy a könyvtár igen sok helyen egy épületben található a művelődési otthonnal. Ügy látszik, hogy az élet, a gyakorlat egyre inkább megcáfolja azt a korábbi — művelődéspolitikai szempontból alapvetően téves — elképzelést, amely a községekben is igyekezett elválasztani egymástól ezeket az intézményeket, amely következtében még ma is jó néhány helyen „távol áll” egymástól — s nem csupán földrajzi értelemben — a művelődési ptthon és a könyvtár. A megyei moziüzemi vállalattal csaknem minden megkérdezett intézménynek jó a kapcsolata. Ennek alapja az, hogy az otthonok többségében bérlőként jelen van a vállalat, s egyhangú a népművelők véleménye; igen bőkezű bérlő a mozi. Már szóltunk róla, hogy az utóbbi években megemelkedett a vállalat által kifizetett bérleti díjak összege. Ez ma mór komoly bevételi forrásnak számít. De a nagytermek viszonylag elfogadható bútorzatában vagy abban, hogy fűtésük valamilyen módon mégiscsak megoldott, ugyancsak jelentős szerepe van a vállalatnak. Emellett szívesen vállalkoznak minden olyan községi művelődési rendezvény patronálására, amely kapcsolódik a filmkultúrához. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete a tapasztalatok szerint csaknem minden intézmény munkájában jelentős szerepet játszik. Az utóbbi években létrehozott TIT-csoportok — elsősorban a községekben — a helyi igényekhez inkább igazodó programokat alakítottak ki és ez a művelődési otthonok ismeretterjesztő programjain js észrevehető. A megyei múzeumi hálózat és a kisebb intézmények kapcsolata elsősorban áttételesen, a megyei vagy a járási művelődési központok közbeiktatásával valósul meg, s a vizsgálat tapasztalatai szerint nem is rosszul. Az utóbbi években gyakoribbak lettek a vándoroltatott képzőművészeti kiállítások, javult megvalósításuk színvonala. Összességében a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy múzeumainknak még igen sok tennivalójuk van annak érdekében, hogy közművelődési tevékenységük hatékonysága a művelődésiotthon-hálózat által megsokszorozódjék. Az országos feladatokat ellátó intézmények közül az Országos Rendező Irodával az intézmények fele, a Déryné Színházzal valamivel több mint negyede tartott kapcsolatot. De ennek intenzitása szinte évről évre csökkent. Az ORI-műsorok nagyon megdrágultak, színvonaluk viszont — s erről egyértelmű volt a vélemény — nem javult. A Dédyné Színház örökébe lépett Faluszínház pedig úgy kezdte működését, hogy a korábbi nyolcvan előadás helyett mindössze tizenhatot vállalt a megyében. A Filharmóniának elsősorban a járási intézményekkel van kapcsolata. Erről minden esetben elismerően nyilatkoztak az illetékesek. Az intézmények alig egynegyedében tartott előadásokat a bábszínház, pedig érdeklődő gyerekközönség mindenütt van, s ennek a mű17
