Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - JELENÜNK - Köpf László: Művelődési otthonok Heves megyében
irészeti ágnak semmivel nem pótolható szerepe lenne a színházkultúra megalapozásában. A társadalmi és tömegszervezetek közül a művelődési otthonok főleg a KISZ-szel és a Hazafias Népfronttal dolgoztak együtt. Sok helyein a KISZ mozgalmi munkájának jelentős része is a művelődési otthonokban zajlik (taggyűlések, politikai képzés stb.). De a fiatalok részt vesznek a társadalmi vezetőségek munkájában. Az ifjúsági szövetség mozgósít a (közművelődési rendezvényekre, népszerűsíti a klubokat, művészeti csoportokat. Sajnos, még most is tapasztalható néhány helyen, hogy a KISZ közművelődési szervezetként is tevékenykedik. Az ifjúkommunistáknak külön klubjaik vannak, külön művelődési rendezvényeket szerveznek, holott ez semmi esetre sem javítja tömegbefolyásukat, s nehezíti a művelődési otthon munkáját is. A Hazafias Népfronttal elsősorban a társadalmi ünnepek lebonyolításában, s a különböző politikád céljaink megvalósítását szolgáló rendezvénysorozatokban (például: békehónap) működnek együtt a művelődési otthonok. BELSŐ NEVELŐMUNKA Az MSZMP KB közművelődési határozata fokozottan felhívja a figyelmet az ifjúság és. a nők művelődésére. A művelődési otthonokban ma is — csakúgy, mint korábban — az előbbi réteg a legérintettebb, a leggyakoribb látogató. A kiscsoportok tagjainak 70—80 százaléka 30 éven aluli. Gyarapodott az ezt az életkori réteget foglalkoztató klubok, művészeti csoportok száma. A legnagyobb vonzerejű, legnépszerűbb forma változatlanul az ifjúsági klub. Vezetésük színvonala, pedagógiai, módszertani tudatossága némileg javult, azonban — elsősorban a nagyon erős fluktuáció miatt — még ma sem megnyugtató a helyzet. A Megyei Művelődési Központ által kiképzett klubvezetők jelentős része hamar „eltűnik” a közösségekből, a fiatal pedagógusok pedig nem kellő számban végeznek ilyen munkát. A nők leggyakrabban kézimunkakörökbe, díszítőművészkörökbe jármaik, rendszeresek az ismeretterjesztő előadások, beszélgetések is. Van, ahol klubként, van, ahol előadássorozatként, megint máshol tanfolyamként tartják számon ezeket. A lényeges az, hogy számuk az utóbbi időben emelkedett. Néhány helyen találtunk kezdeményezést a gyermekgondozási segélyen levő kismamák foglalkoztatására is. Nehéz, sokféle feltételt igénylő munka ez. Egyelőre kevés hasznosítható tapasztalat van. A belső nevelőmunka elemzésekor különös gonddal vizsgáltuk, hogy mi történik a munkások művelődése érdekében. Ennek segítése, kiemelt kezelése — mint már említettük — minden átvizsgált munkaterv egyik legfontosabb célkitűzése. A gyakorlatban azonban kevésbé megnyugtató a helyzet. Bár az utóbbi években nagyobb gondot fordítottak a szocialista brigádokra, s a három évvel ezelőtti nagy megyei brigádvetélkedő csaknem minden intézményben éreztette hatását, igazán dicsérni csak a gyöngyösi művelődési központ munkáját és a Megyei Művelődési Központ néhány kezdeményezését lehet. A községékben alig-alig használják ki azokat a lehetőségeket, amelyek a mezőgazdaságban is egyre szaporodó szocialista brigádokban rejlenek. A bejáró munkások művelődése ennek a kérdéskörnek a legproblematikusabb része. A legtöbb helyen egyáltalán nincs kontaktus ezzel a réteggel, kialakulatlanak azok a formák, amelyek alkalmazhatók lennének. Ez minden bizonnyal összefügg azzal, hogy a művelődési otthonoknak szegényes a kapcsolata a körzetükbe tartozó termelőszövetkezetekkel és üzemekkel. Kevés a szakmai műveltséget fejlesztő vagy a munkahelyi társadalmi, politikai élethez kapcsolódó program. A termelő- egységek így nem érzik magukénak az otthonokat. Ez év elején — megyei, központi kezdeményezésre — több művelődési ház és klubkönyvtár fenntartásába kapcsolódtak be hivatalosan és nagyobb összegekkel a környező üzemek. Ennek a folyamatnak az eredményeit még nem elemezhettük, csupán azt állapíthattuk meg, hogy mindkét fél nagy várakozással tekint az új munkaforma elé. Az utóbbi éveikben a művelődési otthonok komoly erőfeszítéseket tettek az öregek művelődésének, kulturális ellátásának javítása érdekében. Elsősorban a nyugdíjasklubok, körök száma nőtt. Ezzel együtt gyarapodtak az ezt a korosztályt érintő ismeretterjesztő előadások, filmvetítések, beszélgetések. A fejlődés azonban közel sem kielégítő. Még sok intézményben nem biztosítanak az öregek részére megfelelő programokat, feladatukat megoldottnak veszik azzal, hogy egy-egy délútánra helyet biztosítanak számukra. 1971-ben a vizsgált 38 intézményben 156 kiscsoport volt, 1977-ben viszont már 325. A tagok száma, is megduplázódott. Feltűnően gyorsan nőtt a gyermekcsoportok száma, s ezek nem egy helyen túlsúlyba kerültek. Ez kétségtelenül a gyors fejlődés egyik árnyoldala, mivel így a többi korosztály, főleg a 30—60 közöttiek, szinte teljesen eltűntek. A műkedvelő művészeti mozgalomban ma a pávakör és a citerazenekar a divat. Más művészeti ágak jelentősen háttérbe szorultak. Ez a mozgalom világosan mutatja, milyen óriási szerepe lehet a televíziónak a hagyományos népművelési formák segítésében, ha szerencsés kézzel nyúl egy-egy területhez. A kiscsoportok többsége rendelkezik vezetőséggel, a tervezés és az egész tevékenység demokratikus formák között zajlik. Ezek a csoportok így nem csupán egy-egy művészeti terület vagy tudományág elmélyült megismerését, vagy a kulturált szórakozást és pihenést teszik lehetővé, hanem a szocialisrba demokratizmus gyakorlásának is fontos fórumai. Valamennyi kisesoporttípusnál megállapítható, hogy a kiemelkedőek mögött — s ezek száma viszonylag kevés — elég nagy az űr. A munka színvonalát és rendszerességét tekintve, jelentősen lemaradva követi ezeket az átlag, a többség. A legtöbb kiscsoportban mind a vezetők, mind a tagok nagyon gyorsan cserélődnek, ami azt bizonyítja, hogy nagy részük nem talál ezekben hosz- szú távon is vonzó programot, elfoglaltságot. A művészeti nevelés területén ma is kevés az egyszerre élményt nyújtó és az annak befogadására nevelő program. Fejlődést elsősorban a zenénél és a filmnél tapasztaltunk. Az intézmények többsége tudatosan törekszik a világnézeti nevelés megvalósítására. Ez egyrészt közvetlenül, politikai tartalmú programok segítségével történik, másrészt közvetetten jelen van minden program nevelési célkitűzései között. A művelődési otthonok egyre nagyobb gondot fordítanak családi és társadalmi ünnepeink tartalmasabb megünneplésére is. Elmondható végül is, hogy a művelődési otthonokban a vizsgált időszakban említésre méltó eredmények születtek. Erősödött a tanácsok és a művelődési központok irányító és ellenőrző tevékenysége. A meglevő eredmények mellett azonban még komoly lemaradás van mind a tárgyi, mind a személyi feltételek területén és ezek következtében a tartalmi munkában is. Köpf László 18
