Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - JELENÜNK - Köpf László: Művelődési otthonok Heves megyében
JELENÜNK A művelődési otthonok Heves megyében Több mint négy év telt el azóta, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1974 márciusában átfogóan és sokrétűen elemezte közművelődésünk helyzetét és határozatot hozott fejlesztésének feladatairól. Ennyi idő persze történelmi mértékkel mérve nem sok, mégis elég ahhoz, hogy valamiféle összegezést készítsünk az eltelt időszakban elért eredményeikről, változásokról. Ezek a megfontolások vezették a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottságot is, amikor úgy döntött, hogy megvizsgálja és megtárgyalja, milyen tapasztalatok halmozódtak fel a megyében a KB-határozat óta közművelődésünk egyik sokat vitatott tartományában, a művelődési otthonokban. Ahhoz, hogy a változások dinamikáját megítélhessük, természetesen időben jobban vissza kellett nyúljunk, látnunk kellett, mi jellemzete a klubkönyvtárákat, a művelődési házakat és művelődési központokat a határozat előtti időszakban. Ezért a vizsgálat hétéves periódust fogott át, az 1971. január 1. és az 1977. december 31. közötti időszakot. A népi ellenőrök 38 intézményt látogattak meg ez év februárjában. Ez a megyei intézmények közel 40 százaléka. Mivel a művelődési otthonokban folyó munka a megye közművelődésének szerves része, úgy gondoljuk, a Hevesi Szemle olvasói számára is érdekesek lehetnek a vizsgálat során szerzett, leglényegesebb tapasztalatok. TERVEZÉS, IRÁNYÍTÁS, ELLENŐRZÉS Az elmúlt esztendőben lényegében három nagyobb lélegzetű terv készült a megyében a közművelődéssel, s így a művelődési otthonokkal kapcsolatban is. Ezek egyrészt a negyedik, illetve az ötödik ötéves terv feladatait határozták meg, másrészt 1975-ben készült el a megyei közművelődési munka tervezete 1990-ig. E dokumentumok elemzése azt mutatta, hogy a megyei elképzelések homlokterében mindvégig a munkásművelődós, a falusi lakosság művelődése (e kettő egyébként egyre kevésbé elválasztható), valamint a fiatalok és a nők művelődési lehetőségeinek javítása állt. Ennek érdekében kiemelt szerepet szántak a felnőttoktatásnak, az amatőr művészeti munkának és az önművelésnek. Ellenőrzésünk során — az intézményi tervezőmunka színvonala iránt érdeklődve — részletesen elemeztük az 1971-es, az 1973-as és az 1977-es munkaterveket. Mindenekelőtt azt állapítottuk meg, hogy a központi elképzelések szinte minden esetben megfogalmazódtak a helyi dokumentumokban is. Ugyanakkor azonban az is kiderült, hogy a munkatervek nem eléggé konkrétak, s gyakran hiányzik belőlük a mértéktartó realizmus. Hiába tartalmazzák a község legfontosabb statisztikai adatait, a célmegfogalmazások és a feladatrész végül is nem ebből kiindulva fogalmazódik meg. Inkább a népművelő elvárásait tükrözik, mint a lakossági igényeket. Leggyákrabban ebből ered a község lakosságának idézőjelben értendő igénytelensége, érdektelensége. Érdekes észrevételünk volt még a mumkatervekkel kapcsolatban, hogy azok tartalma négy-öt éves vagy még nagyobb távlatban változik jelentősebben. Ennek a jelenségnek az okát keresve jutottunk el ahhoz a magyarázathoz, hogy művelődési életünk tervezésében, mintha túlságosan mereven alkalmaznánk azokat a tervezési periódusokat, amelyeket a közgazdászok a gazdasági élet ritmusa és dinamikája alapján alakoítottak ki. Az egyéves, illetve az ötéves tervezési ciklusok általánosan elfogadott rendszerére gondolunk itt. A nevelésben, művelődésben, a tudati, ideológiai állapotokban .bekövetkező változások dinamizmusa lassúbb, mint amit a gazdaságban tapasztalunk. Ezt egyébként mind a marxista művelődéselmélet, mind a szocialista építés konkrét, gyakorlati tapasztalatai megerősítik. Így lehetséges az, hogy a művelődési élet tervezésénél — természetesen a művelődési otthonoknál is — négy-öt évig vagy még tovább, jóformán ugyanazokkal a feladatokkal kell számolnunk. Mindez persze felveti azt, hogy nem lenne-e célszerűbb a művelődés tervezésekor — legalábbis, ami a tartalmi kérdéséket illeti — jobban elszakadni a köz- gazdasági tervezés periódusaitól, s a terület sajátosságaiból kiindulva meghatározni a tervidőszakokat. Az illetékes tanácsok általában évente egyszer, esetleg kétszer foglalkoznak a művelődési otthonok munkájával. Elfogadják munkaterveiket, megvitatják, értékelik a munkát. Folyamatos az irányítás és az ellenőrzés. Nem egy helyen — főleg a községekben — okoz azonban problémát, hogy a tanácsi vezetők szinte kizárólag a társadalmi ünnepeket, a bálokat és a műsoros rendezvényeket tekintik művelődésnek. A folyamatos, kevésbé látványos nevelőmunkának pedig nincs kellő becsülete. A művelődési otthonok terveinek megfogalmazásában, munkájának irányításában, segítésében nagyon komoly szerepet játszhatnak az intézményvezető tanácsadó testületéként az úgynevezett társadalmi vezetőségek. Amennyiben ezek rendszeresen dolgoznak és összetételük tükrözi az intézményt látogató rétegeket, valamint ha megtalálhatók benne a társadalmi ,és tömegszervezetek képviselete az intézmény ,,hivatalos” vezetésének óriási segítséget nyújthatnak. Ezért sajnálatos az a tapasztalat, hogy az otthonoknak csupán 35 százalékában dolgozik rendszeresen a társadalmi vezetőség. A másik harmadnál csupán papíron létezik, s így sok helyen még papíron sem. AZ ANYAGI ÉS SZEMÉLYI FELTÉTELEK A művelődési otthonok rendelkezésére álló pénzeszközök az 1971 és 1977 közötti időszakban jelentősen növekedtek. A kiadások az 1971 évi 9 millió 800 ezer fo15
