Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Képzőművészet: Tasnádi Attila, Egri Mária, Dömötör János és Chikán Bálint tanulmányai
jobb alkotásai —- köztük a Fodor-szanatórium kertjében álló Szerelmespár, a vajai Talpasok, a kalocsai Földmunkás, a Balatonalmádi főterét díszítő Napernyős nő és legutolsó műve, az esztergomi Vak Bottyán lovasszo- bor — mind hangulati hatásukban, mind plasztikai építményükben remek kiegészítői a köréjük települt városképnek. A látványos gesztust, a patetikus megnyilvánulást politikai szobraiban is sikerült elkerülnie, Auschwitzban felállított Mártíremlékműve éppen visszafogott formálása révén nő az antihumanizmus ellen tiltakozó ember meggyőző ábrázolására. Mint egyik kritikusa találóan megállapítja, a szobor „ellenállást ébreszt a fasizmus és módszerei, az erőszak iránt korunkban, amikor a nácizmus léte még mindig eleven politikai és emberi probléma, de mementóként szolgál majd akkor is, ha már a történelem bűnökkel zsúfolt lomtárába kerül Hitlerék és a neohitlerek hekatombás szelleme.” Martsa István művészetének hitelét és értékét — aligha kétséges — ez a mindig vállalt emberi magatartás minősíti a jövő nemzedékek számára is. A gyász, az emlékezés szavai után tekintsünk előre! Népi iparművészetünk világhírű mestere, Kántor Sándor, a tavaszi évad leglátványosabb kiállításával lepte meg a főváros közönségét, majd a gyöngyösieket a Mátra Múzeumban. A nagyszabású tárlat a motívumok és tárgyak széles skáláján mutatta be az agyagiparosként indult, majd fazekasnak, végül népművésznek titulált karcagi mester fél évszázadoiS életművét, amely a 7
