Hevesi Szemle 6. (1978)

1978 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakondi Antal: Számítógép a vezetés szolgálatában

gazdálkodásával és irányításával szemben támasztott fo­kozott követelmények a gazdaságosság, termelékenység, munkaerő-megtakarítás, kapacitáskihasználás és egyéb kvalitatív mutatók egyre fontosabbá válásával járnak együtt. És ez ugyancsak a termelés folyamatának és irá­nyításának az eddigi módszereknél nagyobb hatékony­ságát követeli meg. AZ EDDIGIEKNÉL NAGYOBB HATÉKONYSÁGOT A szervezés alapvetően vezetői funkció, amely komplex rendszerszemléletű tevékenységet kíván. A leg­fontosabb szervezési feladatok a következők: — az élő- és holtmunkával kapcsolatos belső tarta­lékok feltárása és kiaknázása, a hatékonyság fokozása: a vállalatok belső mechanizmusának fejlesztése, rend­szerbe foglalásuk és zavartalan működésük biztosítása: a gazdasági funkcióknak, döntési szinteknek megfelelő vállalati szervezeti rendszer kialakítása, ügyrendi szabá­lyozása; az információs rendszer korszerűsítése a kor követelményeinek megfelelő szinten: a vállalati tervezé­si, elszámolási és érdekeltségi rendszer továbbfejlesztése a gazdasági irányítás reformjának megfelelően. Feladat továbbá a piacorientációjú termelési és fej­lesztési tevékenységek folyamatainak, szervezeti feltéte­leinek kialakítása és biztosítása, a termelési tényezők optimalizálása; korunk tudományos eredményeinek, a korszerű technikának rendszeres alkalmazása a termelés folyamatában, a szervezés és vezetés területén egyaránt. E cikk keretében csak a két utóbbi tényezővel kívá­nok részletesebben foglalkozni és egyben számot adni arról a közel hároméves szervezési munkánkról, amely­nek eredményeképpen a Finomszerelvénygyárnál sike­rült a számítástechnikai kultúrát megalapoznunk és a termelés tervezésének, a gyártás közvetlen irányításá­nak jobb információellátását biztosítanunk a vállalat Cellatron kis számítógépének segítségével. Az előzetesen végzett szervezési tevékenységek kö­zül legalapvetőbb volt a gépi adatfeldolgozásokhoz elen­gedhetetlen egységes vállalati kódszámrendszer kialakí­tása és bevezetése. Ez a munka 1974-ben a rajz-, anyag- és gyártási kódok alkalmazásba vételével kezdődött, de a feldolgozások területének növekedésével folyamatosan tovább bővül, így pl. a gazdálkodási, gyártóeszköz- stb. kódok bevezetésével. Az ezzel kapcsolatos bizonylatszer­vezési és információszervezési feladatok elvégzése, vala­mint a darab jegyzékek, anyag- és időnormatívák, s egyéb törzsadatok rendszerezése és gépi adathordozóra — esetünkben lyukszalagra — való rögzítését tették és te­szik lehetővé a tulajdonképpeni számítógépes feldolgozá­sok indítását. A vállalat nem rendelkezett gépi adatfeldolgozási múlttal, komoly feladat volt tehát az adatszolgáltatások rendjének, munkafolyamatának szabályozása a gépi tech­nika követelményeinek megfelelően. A számítógép foga­dására való felkészülés, az előkészítő munkák végrehaj­tása önmagukban is a vállalat szervezettségi szintjének javulását eredményezték. További előrelépést biztosít a gépi adatfeldolgozás fokozatos kiterjesztése, az érintett ügyviteli folyamatok átszervezése, új, korszerű módszerek bevezetése mind a tervezés, mind a végrehajtás szintjén, és ezzel együtt a komplex rendszerszemlélet térhódítása vállalatunknál. A Finomszerei vénygyár gyártási profilját meghatározó ter­mékcsaládok — a nagy sorozatban gyártott motorkomp­resszorok és olaj szabályozók, illetve az egyedi és kis so­rozatgyártású pneumatikagyártmányok — közül első­ként a vállalat termelési értékének felét kitevő pneuma­tikus elemek számítógépes programozását valósítottuk meg. A pneumatikus termékekre a széles gyártmányskála —- több mint 600 típus —, nagyszámú és változó tömeg­szerűséggel gyártandó alkatrészféleség, a jelentős bel- és külföldi kooperációs alkatrészhányad, továbbá a tág ve­vőkör és az erős piaci orientáltság a jellemző. Mindez rugalmas gyártási rendszert követel meg, amely képes az állandóan változó piaci igényeket minimális átfutási időkkel kielégíteni. A vállalatra — így a pneumatikaüzemre is — ko­rábban a nagy sorozatgyártás volt a jellemző. A profil- váltás, a kis sorozatgyártásra való áttérés az üzem komp­lex átszervezését igényelte. Az alkatrészcentrikus terme­lésszervezési elvekből kiindulva első lépésként az alkat­részek geometriai és technológiai jellemzőik szerinti cso­portosítására, majd az ennek megfelelő célszerűbb mű­hely- és gépelrendezések végrehajtására, gyártósorok, ciklusok kialakítására, a csoporttechnológiák bevezetésé­re került sor. Fontos szempont volt az anyagmozgatási utak minimalizálása. A ciklusok kiszolgálására, munka­adagolására, a műveletközi anyagmozgatás gépesítésére szekrényes konvejor szolgál, s ez egyben a gyors átfutást is biztosítja. A támponti minőségellenőrzés kiépítésével az alkatrészek minősítése a megmunkálóhely közelében történik, ezzel a meó tevékenysége is a gyártási folya­mat szerves részévé vált. A pneumatikaüzem komplex átszervezése, a piac orientált gyártási rendszer hatékony működtetése a ter­melésprogramozás addigi gyakorlatának felülvizsgálatát, új módszerek bevezetését tette szükségessé. A termelés irányításához és programozásához nélkülözhetetlen, nagy mennyiségű manuális számolási munkák gépesítésére számítógépes programrendszer szolgál. A számítógépen történő adatfeldolgozás lehetővé teszi a bruttó szükség­letek és a termelés feltételeinek tervezését, időben törté­nő biztosítását, a gyártáselőkészítés, az operatív terme­lésirányítás magasabb szintre emelését. A SZÁMÍTÓGÉPES TERVEZÉSI RENDSZER A számítógépes termelésprogramozás alapja a kész­áruprogram és az alkatrészgyártási program különvá­lasztása, továbbá az alkatrészek „kis értékű” és „nagy értékű” osztályba sorolása, amely egyúttal a helyes kész­letarányok kialakítását és a megfelelő készletgazdálko­dást is szolgálta. Korábban a készáruprogram teljesítése érdekében az üzem biztonságos szereldei raktárkészletre törekedett, ami az alkatrészgyártás „túlprogramozásá- val” járt. Minthogy a készletszintek behatároltak, ez csak az alapanyagkészlet rovására történhetett, ennek következtében a forgácsoló ciklusok anyaghiánnyal küsz­ködtek. Emellett a piaci igényváltozások következtében gyakran kellett egy-egy típus gyártására ráállni, s ez az amúgy is kis darabszámú sorozatok további szétaprózá­sához vezetett. A felmérésből kiderült, hogy a forgácsolt alkatré­szek szűkített önköltségének és normaóraigényének mint­egy 70 százalékát kitevő „nagy értékű” alkatrészekből nem célszerű készletet tartani. Ide tartoznak a löket- hossz, feszültség és egyéb jellemzők alapján változó mé­retű alkatrészek, amelyek a konkrét rendelésadatok alap­ján kerülnek legyártásra. Minthogy alakilag megegyező alkatrészekről van szó, így zárt gyártósorokon, kis átálr lásokkal folyamatos gyártás valósítható meg. A pneumatikus alkatrészek 75—80 százaléka a „kis 60

Next

/
Thumbnails
Contents