Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakondi Antal: Számítógép a vezetés szolgálatában
értékű” csoportba sorolható, értékük és normaóravonza- tuk viszont nem meghatározó. Így gyártásuk féléves prognózis alapján raktárra történik, viszonylag állandó készletszintet biztosítva a készletérték növekedése nélkül. Ily módon a szerelés, végső soron, tehát a piaci igények jóval gyorsabban kielégíthetők, hiszen az alkatrészek zöméből biztonságos raktárkészlet van, míg a „nagy értékűek” meghatározott ütemidővel, rövid átfutással legyárthatok. Emellett a „nagy értékű” alkatrészek készletének felszámolásával jelentős készletérték-csökkenést is sikerült elérni, a „kis értékű” alkatrészeknél pedig a sorozatok összevonásával a gyártás tömegszerűségét, gazdaságosságát növelni. Vállalatunknál negyedéves termelési terveket készítenek. Ennek hagyományos módszere, hogy a programtárgyalásra az éves terv, az élő rendelések és az árbevételi terv alapján összeállított előzetes programot az illetékes szervek a feltételek —• anyag, kooperáció, létszám, kapacitás, gyártóeszköz, határidők stb. — oldaláról véleményezik, egyeztetik, majd döntenek a vitás kérdésekben. Ezután kerül sor a program véglegesítésére és a gyártási bizonylatok kiadására. A számítógépes termeléstervezés az előzőekben leírt folyamatokhoz igazodik. A feldolgozás a törzsadatállomány aktualizálásával kezdődik. Ezek alkotják a bemenő adatok egyik oldalát. A másik oldal a tervezett készáru- darabszám. Ennek meghatározása részben manuálisan, részben számítógéppel történik. Számítógépen az elmúlt időszakok értékesítési adatai alapján —- lineáris trend- számítással — prognózis készül a gyártmányok iránti várható igényekre vonatkozóan, s ez lesz a tervidőszak ,,k.is értékű” alkatrészprogramjának kiinduló adata. A negyedév várható induló raktárkészlete és a prognózis szerinti alkatrészszükséglet különbsége adja a „kis értékű” alkatrészgyártási programot. Az induló raktárkészlet a tárgynegyedév készáru-kiszállítása és a végleges gyártási és beszerzési program alapján meghatározható. A készletaktualizáláshoz csupán a tervtől való eltéréseket kell külön megadni. A készáruprogramot az árbevételi terv és a kereskedelmi igények határozzák meg. A „nagy értékű” alkatrészekből készlet nincs, illetve csak minimális, így a készáruprogram lebontásával a „nagy értékű” alkatrészszükségletet is megkapjuk. A fentiek szerint meghatározott darabszámokkal anyag-, normaóra-, bér- és kapacitásterv készül. Ezek alapján eldönthető, hogy a feltételek oldaláról a negyedéves terv realizálható-e. A programtárgyaláson elhatározott darabszámokkal újra futtatva a rendszert, megkapjuk a végleges termelési tervet. Összességében a számítógépes programrendszer a következő információkat nyújtja a felhasználó szerveknek: gyártmányértékesítési prognózisértéket — max. és min. darabszámok és a hozzájuk tartozó árbevétel — négy negyedévre előre; a raktári készletek kimutatását meny- nyiségben és értékben; a készárurendelések feldolgozását, alkatrészekre történő lebontásukat és a raktárkészlettel való összehasonlításuk után a szereléshez hiányzó saját gyártású, bel- és külföldi kooperációs és kereskedelmi alkatrészek, illetve anyagféleségek kimutatását; a programozott szerelési és forgácsolási darabszámokat, a gyártás és szerelés anyagszükségletét mennyiségben és forintértékben; a gyártás és a szerelés normaóra- és bérszükségletét üzemenként és ciklusonként, alkatrészenként és gyártmánytípusonként összesítve; a homogén gépcsoportokra számított kapacitásleterhelés ugyancsak üzemenkénti és ciklusonkénti bontásban. A számítógépes eredménytablók hivatalos programdokumentációkként szerepelnek, s egyúttal a GYEK- utalványok alapjául szolgálnak. Emellett tervezési segédletként használatosak; a technológiai alapadatok rendezéséhez, összesítésükhöz, a gyártmányok és a technológiai költségek és ráfordítások elemzéséhez, a munkaügyi és létszámtervek készítéséhez, kapacitásvizsgálatokhoz, szűk keresztmetszetek feloldásához, új gépek beszerzéséhez, új technológiák kidolgozásához stb. Természetesen jelentős kereskedelmi igényváltozás, illetve programmódosítás esetén a futtatás a tervidőszakon belül is megismételhető. A programkészítés elvéből következik azonban —- amit az eddigi gyakorlat is bizonyított —, hogy erre ritkán van szükség, s általában ilyen esetekben sem szükséges a teljes feldolgozás megismétlése. Ugyanis a biztonságos „kis értékű” alkatrész- készlet tág határok között lehetővé teszi a készáruprogram változtatását és újabb igények tárgyidőszaki teljesítésének lehetőségét a kiadott alkatrészprogram módosítása nélkül. A tervezettől eltérő készletfogyás, illetve -növekedés a következő tervidőszak alkatrészgyártási programjában jelentkezik, kiegyenlítése ekkor történik meg. OPERATÍV TERMELÉSIRÁNYÍTÁS A beérkező új rendelések teljesíthetőségét elsősorban a kooperációs alkatrészkészlet, illetve a „nagy értékű” alkatrészek gyárthatósága, átfutási ideje szabja meg. A kérdés eldöntése az operatív termelésirányító szervek egyik lényeges feladata, csakúgy mint a gyártás terv- szerűségének biztosítása. Az operatív termelésirányítás hatékonyságának növelése, információs bázisának javítása érdekében dekádonkénti készletkimutatásokat készítünk mennyiségben és értékben — forint, illetve normaórában — egyaránt. A készletszint-változásokból következtetni lehet a teljesítésekre, az esetleges elmaradások és okaik gyorsan felderíthetők. A készlet és programidőszak hátralevő szerelési alkatrészszükségletének összehasonlításával a szereldei program teljesítését akadályozó alkatrészhiányokat határozzuk meg. Az ún. „Hiánylista” tablók az anyagdiszponálás, a belső termelés- irányítás, a szerelési anyagok előkészítési, komplettíro- zói diszpécsertevékenységek dokumentációivá váltak. Minthogy a feldolgozás a készáru-kiszállítások tervezett prioritási sorrendjének figyelembevételével történnek, a hiányzó alkatrészek beszerzése és gyártása időrendileg ütemezhetők, s ezzel együtt az új rendelések teljesíthetőségére is választ kapunk. A TERMELÉS TERVEZÉSÉHEZ ÉS ELSZÁMOLÁSÁHOZ KAPCSOLÓDÓ PROGRAMOK Az említetteken kívül egyéb számítógépes programok is készültek, amelyek — bár nem tartoznak a szűkebb értelemben vett termeléstervezési programrendszerbe — ugyancsak a termelésirányító szervek munkájához nyújtanak segítséget. Ilyen többek között az „Árbevételi program”, amely egy időszak gyártmánycsaládonkénti és típusonkénti értékesített darabszámát és árbevételét adja meg. A költségelemzések alapjául szolgál a „Gyártmány önköltségszámítási program”, amely egy-egy gyártmánytípus normatív szűkített önköltségét számítja ki. Szorosan kapcsolódik a termelésirányítási program- rendszerhez a kereskedelmi területekre kidolgozott számítógépes rendszer, amely a kereskedelmi igények felöl
