Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 2. szám - JELENÜNK - Bodnár László: Fiatalkorú bűnözők - "felnőtt" bűnök
JELENÜNK Fiatalkorú bűnözők — „felnőtt” bűnök A második világháború után szerte a világon az érdeklődés homlokterébe kerültek a gyermek- és fiatalkori bűnözés problémái. Szociológusok, pedagógusok, jogászok, közéleti személyiségek vitatkoznak e jelenségek okairól. Hazánkban az 1950-es évek közepétől kezdve merül fel a bűnözés szociológiai tanulmányozásának követelménye, ekkor kezdődnek el az empirikus vizsgálatok. A vállalkozás nagy nemzetközi összehasonlító kutatásba illeszkedett be, amelynek tárgya a fiatal korosztályok (fiatalkorúak és ifjú felnőttek, tehát 14—18 évesek és 18—24 évesek) bűnözése és a társadalmi-gazdasági fejlődés összefüggése volt. A gazdasági növekedés társadalmi követelményeinek megragadására legalkalmasabb a népesség foglalkozási struktúrájának a vizsgálata. A gazdasági növekedés és foglalkozási struktúra változásai közötti összefüggés alkalmas volt arra, hogy megértsük a hazánkban végbemenő gazdasági-társadalmi folyamatokat. A gazdasági növekedés nem pusztán közgazdasági, hanem szociológiai fogalom is, amely általában magában foglalja a népgazdasági ágak irányainak megváltozását, az aktív népesség foglalkozási szerkezetében és ezzel együtt a társadalmi osztályszerkezetében bekövetkezett változásokat, felöleli a népesség átrétegződésé- vel kapcsolatos társadalmi mobilitás folyamatait csakúgy, mint a városiasodás fejlődését és a településszerkezetben bekövetkezett változásokat. A társadalmi mobilitás a fejlődés szükségszerű velejárója és így pozitív jelenség. A gazdasági életben megnyilvánuló egyenlőtlen fejlődés, a képzési, továbbképzési hiányosságok, a pálya- választási nehézségek, a szakmai és a foglalkoztatási struktúra átalakulásában felmerülő egyenlőtlenségek, — az urbanizáció eltérő foka, a művelődési, kulturális lehetőségek különbözősége stb. feszültségeket okoznak a különböző társadalmi rétegek, csoportok között, amelyek a deviáns magatartáshoz vezethetnek. Heves megyében a felszabadulás után jelentős ipari beruházásokra került sor. Az aktív keresők aránya az iparban az 1960. évi 22,8 százalékról 1970-re 34,8 százalékra emelkedett, hasonló jellegű volt a fejlődés üteme az építőiparban és a tercier ágazatokban is. A mezőgazdaságban a foglalkoztatottak száma jelentősen csökkent, az 1960. évi 46,7 százalékról 29,1 százalékra redukálódott 1970-re. A csökkenés tendenciája jelenleg is tart. Az ipari koncentráció, a vándor- mozgalmat szabályozó vonzó bázis nemcsak térbelileg növekedett, hanem — és ez jelentősebb változás intenzitásában is — a mezőgazdaságban, a nagyüzemi gazdálkodásra való áttéréssel jelentős munkaerő szabadult fel. A migráció keretében különböző irányban, különböző okokból, eltérő feltételek között, különböző személyek vándorolnak, így a migráció hatása eltérő mértékben, módon és feltételek között érvényesül. A migráció alapvető iránya a faluról városba irányuló áramlás. Heves megyében 1949—1959. között 2,47 százalékot tett ki a falukról elköltözők aránya, 1960. és 1970. között már ennek a többszöröse is — 10,35 százalék volt. A vándorlás üteme csak az utóbbi években csökkent. A legújabb kutatások foglalkoznak a társadalmi mobilitás hatásával az egyik társadalmi rétegből a másik társadalmi rétegbe átkerült személyre. E kutatások kimutatták, hogy a mobil személyek között gyakoribbak a mentális zavarok, — elmebetegség, neurózis stb. Hazánkban az összbűnözésben számszerűségét tekintve jelentős a fiatalkorú bűnözés aránya, ezen belül speciális helyet foglal el az utánpótlást jelentő gyermekbűnözés. A gyermekkor büntethetőséget kizáró ok. A gyermekkori cselekmény azonban annak ellenére, hogy az alanyi oldalon nem minősül bűntettnek — sok esetben alkalmas lehet a közrend és közbiztonság veszélyeztetésére. A gyakorlatban nemegyszer találkozunk olyan gyermekkorú által elkövetett bűntettel, illetve bűnelkövetési formával, amely megdöbbenést vált ki a felnőttekben. A gyermekkorúak által elkövetett cselekmények aránya 1962. óta hazánkban emelkedő tendenciájú. Nem teljesen pontos adatok szerint a rendőri szervek 1964-ben 4000 gyermekkorú által elkövetett — egyébként bűntettet megvalósító — cselekményt regisztráltak. Tapasztalatok azt is mutatják, hogy a 10 éven aluliak viszonylag ritkán követnek el ilyen cselekményeket. Az ügyészségi vizsgálatok szerint az ismertté vált bűnelkövetők száma 1975. évben országosan 2557 fő volt, míg 1974-ben 1885 fő (35,6 százalékos növekedés). A 10 ezer gyermekre eső elkövetői arány 13,8 és ez 4,1 százalékos növekedést mutat. Ezeknek a cselekményeknek 91,0 százaléka a vagyon elleni bűncselekmények tényállását valósította meg, ezen belül 35,8 százaléka vitt véghez betöréses lopást. Heves megyében 1974-ben 29 gyermekkorú követett el a társadalomra veszélyes bűncselekményt, — ez az összbűnözés 1,5 százalékát adta. 1975-ben 55 fő, tehát emelkedő tendenciájú a gyermekbűnözés. (Az össz- bűnözésen belül a gyermekbűnözés ekkor már 2,2 százalékot tett ki.) 1974-ben a megyék között Heves megyében volt a legalacsonyabb a gyermekbűnözés aránya. 1975-ben Vas megyével a 18—19. helyet foglalja el Heves megye. A gyermekkorú elkövetők többsége személyi és társadalmi tulajdon sérelmére követett el lopásokat, betöréses lopásokat és rongálódásokat. A gyermekkorú elkövetők nagy része rendezetlen, vagy kimondottan veszélyeztetett családi környezetben 26
