Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Gyurkó Géza: A feleségem férje
A feleségem férje MOTTÓ: Az Alma: És Uram, mivel büntetéd a balga árulót, ki nem volt rest egy asszony- állat ösztönzésére bár, belém- harapni? Az Úr: Három kínnal sújtottam őt. A fogfájás kínjával, a borotválkozás gyötrelmeivel és a házassággal. Az Alma: Ó Uram, be rettenetes a Te haragod. (Részlet M. Dách: A férfi tragédiája című tanulságos művéből). MOTTÓ: „Itt az ideje, hogy kijelentsük; a férfi, ha férj, akkor is ember!” (Részlet a Férjek Első Világ- konferenciájának kiáltványából). MOTTÓ: „A humorista az Olymposz utcaseprője”. (ZEUSZ) Részlet egy házasság titkaiból VALLOMÁSTÉTEL ELŐTT Elgondolkodva a világ és a magam értelmén, csendesen baktattam az életnek nevezett kanyargós kis mesgyén. Rezignáltan, a filozófia szürke pöttyös gondolat-labdáival zsonglőrködtem: feldobtam egy gondolatot, s ha nem kaptam el, ott egye a fene, baktattam tovább. Mert mi célja az én életemnek? — tettem fel a kérdést magamnak és rögtön meg is válaszoltam: „Semmi barátom, igazán semmi.. „Mész az úton, mész, de hová és minek és miért? Nem is látod, hogy a következő kanyarban mi vár rád, betegség-e, vagy halál, bánat-e vagy szomorúság? Elindultál öregem születésed pillanatában, ezt dátumra is tudod, ez az egyetlen fix pont az életedben, amibe megkapaszkodhatsz, de lám, még az sem adatott meg a számodra, hogy az utolsó dátumod tudjad, mire és meddig viszed . . . Igen. És ezt nevezik életnek .. . Kétségbeejtő — sóhajtottam fel és a világból kiábrándultán, véglegesen megcsömörlötten vonszoltam magam tovább az élet ösvényén, amely egyenesen a Jó utca 4/b alá kanyargóit, ahol be kell számolnom feleségemnek, miért nem kaptam prémiumot, amikor pedig kaptam. Nem, egyáltalán nem érdemes élni. MITŐL BOLDOG EGY ASSZONY? — De jó kedved van — mondja a feleségem és gyanakodva néz rám. — Miért muci virág, nekem nem lehet jókedvem annak ellenére, hogy a feleségem vagy? — kérdem vissza széles vigyorral. — ízléstelen a humorod — villan rám a szeme, aztán ismét és gyanakvón összehúzódik. — Mitől van olyan jókedved? Lehelj csak rám! — Kikérem magamnak, hogy a feleségem, mint valami közlekedési rendőr, leheltessen. Vedd tudomásul, hogy fél liter örömet és még két deci derűt ittam meg, egy slukkra ■— mondom most már mérgesen, s ebben a pillanatban hirtelen eszembe jut: tényleg, mitől van nekem jó kedvem? Néhány pillanatnyi tűnődés, s rájövök, hogy az égvilágon semmi okom sincs a különösebb jókedvre. Sőt, ha jobban belegondolok, inkább komornak kellene lennem, mert... És elkomorodom, eszembe jutnak a napi zűrök, a holnapi tennivalók, eszembe jut a nemzetközi helyzet, még jobban elkomorodom, egy múlt évi bosszúság, minden eszembe jut. Teljesen elkomorodom. Feleségem arca felderül. Látja, hogy már nem vigyorgok, ismét megfontolt és kimért férj és férfi vagyok. Most boldog, mert már nem idegesíti a gondolat, hogy az ő tudta és közreműködése nélkül én egyáltalán vidám lehetek . .. Ó, asszonyok, hát ti is voltatok leányok? — Hamisan énekelsz... — Mentél volna feleségül Sal- japinhoz — mordulok vissza és csak azért is kor- nyítom tovább az operaáriát...-— Borzalmas — nyög fel nejem és befogja a fülét. — A mindenségit neki... A hangom nem tetszik, az állam mindig borostás, neked én egy rendetlen fráter vagyok, sőt megbízhatatlan is .. . A mennykőbe is, akkor mi a nyavalyának élsz velem? — Mert szeretlek — közli velem a tényt nejem olyan szenvtelen és tárgyilagos hangon, hogy egy szerelmes film rendezője idegrohamot kapna tőle. Pedig a rendezőnek fogalma sincs az életről. Megnyugodva borotválkozom tovább és — nem énekelek. Valóban, kibírhatatlan hangom van — állapítom meg egyetértőén. Meggyőzött. Megint! A GALLÉROS PÁVIÁN — Hogy áll a ruhám? — kérdi a nő. — Most mit mondjak Szívem, az igazat, vagy ami neked lenne jó? . . . — óvatoskodik a férj. — Természetesen, csakis az igazat. Kiben bízhatna egy nő, ha nem a férjében. Fő az őszinteség. Szóval nem tetszik. . . Vacak mi? — néz könyörgő szemmel az igazságra szomjazva a nő. — Ugyan, azt nem mondtam, sőt nagyon kedves, ízléses, csak mintha... — Mintha .. . mintha ... Miért kerülgeted az igazságot? .. . Ronda. Nem tetszik. Ordenáré . .. Kész rö- hej . . . Ügy áll rajtam, mint tehénen a mini szoknya. . . Ismerem a szótáradat, nagyon jól ismerem ... Örülsz, ha rosszat mondhatsz a feleségedről, boldog vagy, ha fájdalmat okozhatsz ... És amellett annyi ízlésed sincs, mint egy galléros páviánnak — és sírva fakad a nő. Az én nőm, kinek a férje lettem. Esküszöm, nem vagyok normális. Most ugrottam be kétszázötvenedszer ennek a buta trükknek, hogy legyek őszinte. Ügy kell nekem. Csak azt tudnám, hogy honnan szedte ezt a galléros páviánt? ÉNEKELEK 23
