Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Kovács Ákos: A hatvani Grassalkovich kastély és vendégei
annyi idő múltán, s irányomban való annyi kedves figyelem láttán, kicsit elbeszélgetni, s ez nem sikerült.. (Levelek Hatvány L.-hoz, 494. o.) Ennek az 1936-os boldogi látogatásnak azonban nemcsak elszórt cikkekben, személyes visszaemlékezésekben maradt nyoma, hanem — mint azt Módi Antal kitűnő tanulmányából megtudhatjuk (Élmény és mű magyar vonatkozásai a DUKTOR FAUSTUS-ban, It. 1970. 473—494. o.) — Thomas Mann utolsó nagy regényében, a Doktor Faustusban is. A regény főhőse, Adrian Leverkünh egy alkalommal magyarországi kirándulásra szánja el magát és néhány napot tölt a Duna és a Balaton környékén. A regényből megtudjuk, hogy: „.. .Az uradalom óriási búzatáblákon kívül kiterjedt cukorrépaföldekből állt, melyeknek termését ott a birtokon, saját cukorgyárukban, finomítójukban dolgoztak fel; az ódon családi kastélyt a tizennyolcadik században gyönyörűen renoválták...” (Th. Mann: Doktor Faustus, Bp., 1967. 488. o.) „.. .Adrian... tizenkét napot töltött a tizennyolcadik századbeli kastély termeiben, szobáiban, előkelő pompájában, kikocsizott a kisebb fejedelemség nagyságú birtokon, meg a Balaton kies partjaira, élvezte a részben török cselédség alázatos gondoskodását, az ötnyelvű könyvtárat... Utóbb beszámolt róla, hogy a kastélyhoz tartozó falut elképesztő szegénységben, valósággal archaikus forradalom előtti nyomorállapotban lelték. Vezetőjük, a jószágigazgatójuk, maga mondta nekik szánakozó fejcsó- válással, hogy a lakosság csak évente egyszer, karácsonykor eszik húst, és még faggyúgyertyája sincs, amivel világítson, hanem a szó szoros értelmében a tyúkokkal fekszik. Megszokás és tudatlanság valószínűleg érzéketlenné tette az embereket e szégyenletes állapotok, a nyomorúságos viskók és mindennemű higiénia hiánya iránt; mindezeken változtatni valószínűleg forradalmi cselekedet lett volna, amire egyes ember — még kevésbé egy nő — nem lett volna képes.. Irodalomtörténészeink közül többen — és némi joggal — sokáig Martonvásár, majd Fejér megye területén próbálták megkeresni Adrian Leverkünh kirándulásának színhelyét. Mádl Antalt nem tévesztette meg az a körülmény, hogy Adrian a Balaton környékén is megfordult, hanem abból a helyes következtetésből indult ki, hogy az író csakis arról a vidékről szólhat regényében, ahol már maga is járt. A kastélyt és a birtokot nem a Dunántúlon, hanem a Hatvány család birtokán, Hatvanban kereste. A regényben magyar falu természetesen Boldog községre utal (milyen szépen rímel az 1936-os interjú szövegére!) a. „török cselédség” (emlékezzünk az első, 1935-ös nyilatkozatra) a kastélykert szobraira; a cukorgyár és a hatalmas cukorföldek pedig a hatvani benyomásokat elevenítik fel. Könnyen lehet, hogy a regénybeli jószág- igazgató alakját Mann a boldogi plébánosról mintázta, mert a már korábban említett Vörös Sándor szerint, Boldogon ő kalauzolta a híres vendéget, s ketten sokat és hosszan beszélgettek, jól megértették egymást. Ez azonban csak feltételezés. Az azonban nem, hogy a regény gyönyörűen megrajzolt nőalakja, Madame de Tolna, milyen megdöbbentően hasonlít Hatvány Irén tragikusan magányos, különös figurájához! Ji-A *V Jr i.l A ''Ve** í<z*x^ /tAk^ l'K- y ■£» j a*. LA v-vV i. M A /V . c/. / HA harmincas évek végén mind kevesebb vendég keresi fel a hatvani Grassalkovich kastélyt. A Hatvány család valamennyi tagja emigrációba kényszerül. A kastély gazdátlanná válik. A német megszállás alatt a nácik minden értékes műtárgyat elrabolnak. A magyar állam ugyan évekkel ezelőtt megpróbálta visszaszerezni a műtárgyakat, de a nemzetközi jog útvesztőin, úgy tűnik, örökre megakadt minden ilyen jellegű kezdeményezésünk. A felszabadulás után vegyipari technikumot létesítettek a kastélyban. Falakat bontottak, vertek szét — majd helyükre újakat húztak. A bal oldali szárnyat a fel- ismerhetetlenségig megváltoztatták. A kert fáit kidön- tötték. Az úszómedencét betemették, a szobrokat ledön- tötték, földbe ásták. A szökőkútból örökre megszökött a víz. A hatvanas évek elején renoválták a kastélyt. Ez azt jelentette, hogy ha lehet, még több falat, ajtót, ablakot bontották. Rendelőintézet, illetve kórház lett a Grassal- kovioh -kastélyból. Azt, hogy az épület ennek a funkciójának teljesen soha és ma már egyáltalán nem tud megfelelni, azt nemcsak mi állítjuk, hanem az orvosok is, akik itt dolgoznak. Az épület már nem kastély, de kórház soha sem lesz. Ezt ma már nemcsak, hogy egyre többen tudják, de ki is merik mondani. EPILÓGUS Az utóbbi hetekben, akarva, akaratlanul, sokat kellett forgatnom, leltároznom, azonosítanom Bojár Sándor fotóit Azóta már többször megtörtént, hogy éjjel a kastéllyal álmodom. Ilyenkor általában a kertben sétálok, vagy a szökőkút melletti padok egyikén üldögélek. Jól látom, hogy a kastélyba érkező látogatók közül sokan először az Ady Endre Könyvtárat keresik fel. Hozzák, viszik a friss könyveket. Mások a Hatvány Lajos Múzeum kiállításaira kíváncsiak. De a vendégek túlnyomó többsége az első emeleti nagyterem felé tart. Itt most a zeneiskola tanárai adnak hangversenyt, Hatvan várossá nyilvánításának negyvenéves jubileumára. A zenészek már elfoglalták helyeiket. Hangszereiket próbálják Maradjunk hát mi is csendben, s hallgassuk együtt az előadást. .. Kovács Ákos 41
