Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Krleza és a szocialista forradalmak
művet is alkotott, a Hetedik hónap című regényét, amely mintegy tíz év múlva jelent meg könyvalakban. A Hetedik hónap jórészt már Nagyváradon elkészült. Címe a francia forradalmi naptár hetedik hónapját, a március 21-től április 19-ig terjedő „kikelethónapot” (germinal) idézi. Egy nagyindulatú személyes vallomás ez a félszáz oldalas könyv, amelyben az író — az expresz- szionizmus gyakorlatát követve — nemcsak a bűnt és a jóságot elegyítő jellemvázlatokat teremtett, de sajátos formai egyneműséggel közelített egymáshoz lírát, drámát és epikát. Nyelvi darabossága is avantgarde fogantatású: szavainak dinamikája, szaggatott és befejezetlen mondatai, valamint látomásainak elvont pátosza egyaránt ezt mutatják. A regény hőse Mihalovich Frigyes nagyváradi diák — az író alteregója —, aki nehéz, gyötrelmes éjszakákon számol le múltjával, bérkaszárnyák proletárjai között vitázik a szocializmusról, forradalomról és diktatúráról. Űj világot álmodik, hirdeti a munkások igazát és alkotni, teremteni, cselekedni akar. Mégis tehetetlen, mert társta- lan, és hitvány szerelmek betegségét hordozza magában. Gyűlölködés és szánalom kavarognak benne, s reménytelenül hullik szét a vágyak és kötöttségek bilincsében. Hullásában méltó társa a regény másik szereplője, Szűcs Mihály orvos, akinek alakjában Remenyik a forradalmi gondolattal találkozó polgári értelmiség tragikusan komoly, mégis groteszk céltalanságát rajzolta meg. Az író keveset törődött a regényanyag tér- és időbeli elrendezésével. Rejtetten, szinte észrevétlenül informál arról, hogy hőseivel a proletárdiktatúra idején Nagyváradon találkozik az olvasó. Fontosabbnak tartotta a tudati olyamatok megrajzolását, ezért közlési módként is a saját személyiségét szereplőjében feloldó szcenikus ábrázolást választotta. Mindehhez nagyfokú nyelvi tömörítés és szaggatottság járul, s így a közlési mód és nyelvi megformálás egységében szövegének erős drámai töltést is adott. Ezt a drámaiságot mélyíti el a regény gondolati egysége: a kozmikussá tágított, egyetemes anyagi világban megváltásra vár az elnyomott és kiszolgáltatott ember . .. A Hetedik hónap szociális felelősségtudata és expresszionista kiáltása le is zárta a pályakezdő Remenyik értelemkereső pokoljárását. Ütján messziről indulva érkezett el a forradalmi gondolat vállalásához. Nemzedékének jellegzetes képviselője, az individuális és társadalmi forradalom század eleji konfliktusát, illetőleg a kettő egységesítéséért folytatott küzdelmet fejezi ki pályájának első szakasza. Ugyanakkor különbözik is másoktól, hiszen a dzsentri hagyományok örökségével indult, és így erősebb volt az a kötöttség, amely a régi Magyarországhoz kapcsolta. Társadalmi „kiszakadása” ily módon látványosabb, és ugyanakkor a század első két évtizedének és az első világháborút követő forradalmak történelmi jelentőségét élesebben is példázza. Jelzi azt, hogy a szocializmus eszméje indította el korunk legnagyobb arányú, az osztályviszonyok átrendeződéséhez vezető társadalmi mozgását. E. Nagy Sándor Krleza és a szocialista forradalmak Az a „tíz nap”, amely hatvan év előtt „megrengette a világot”, a Száva-parti város, Zágráb — vagy ahogy akkortájt lakói szívesebben nevezték: Agram — áporo- dott levegőjét is megmozgatta. A Kaptolban ugyan még zúgtak a harangok, a székesegyház, meg a ferences templom hajója megtelt a misére igyekvő hívőkkel, s átellen- ben, a „felső városban”, a bánai palota és a szobor (országgyűlés) termeiben e „szábor” „cilinderes urai” „hasbeszélőként mormolták a politikai cinizmusnak és hazugságnak ... gyászos litániáját” s még mindig a Tisza Ist- ván-i parlamenti csengőszóra figyeltek — készen arra, hogy újabb százezreket küldjenek a vágóhídra, mert hiszen a „krki püspök” is megírta pásztorlevelében, hogy „a világpolitika súlypontja Nyugatról Keletre tolódik át, s itt, mint az összes jelek mutatják, a horvátságnak nagy szerepet szánnak, hasonlót arra, amit ezekkel a szavakkal szoktak jelölni: »antemurale christianitatis".” Az „alsó város” macskaköves utcái azonban már másféle képet mutattak: a frontra masírozó bakák gúnydalokat énekeltek s ilyen rigmusokkal vallották meg a háborúról, a szábor, meg Bécs urairól a lövészárkokban formálódott ítéleteiket: „Erős a paprika, harcoljon az istennyila; Miklós cár parancsba adta, dögölj horvát anya fattya; mama, tata, megöl a nagy gránát, tata, mama, elhozza a fiatalok halálát; Károly császár három hatost adjál, ha nincs, eredj, és kölcsönbe hozzál; a gróf urak tolvajok, minket vernek a golyók.” Aztán, egy idő után, ezek a bakák már nemcsak daloltak „Ferenc Jóska császárságának” „dobraveréséről”, hanem cselekedtek is. Nem akarván szaporítani a végeláthatatlan katonatemetők sírhantjait, hazaszöktek s a szlavón erdők „zöld kádereseiként” vártak a forradalmi cselekvés órájára. Ök már Október eszméit és céljait hozták magukkal... A tizenhetes esztendő e mozgalmas őszi napjainak egyikén két férfi sétált a zágrábi „alsó város” egyik utcáján, a Prilazon. Az egyik: régi „politikus”, a szociáldemokrata párt horvátországi vezetőinek egyike, a másik: fiatalember, mindössze huszonnégy esztendős. Az író és publicista Miroslav Krleza ő, aki a budapesti Ludovika Akadémiának s vele a tiszti karriernek már négy esztendeje hátat fordított s azóta a galíciai harcmezők poklát is megjárta. Partnere a szociáldemokrácia opportunista frakciójának nézeteit harsogta, ő viszont így érvelt: „A nemzetközi politikát... a proletariátus érdekében kell csinálni! Erre tanított bennünket Marx. Erre tanít minket ma Lenin.” Ez a rövidke naplórészlet kettős értékű dokumentum. Egyfelől a horvátországi munkásmozgalom akkori helyzetére vet fényt, másfelől viszont a szocialista irodalom egyik legrangosabb európai képviselőjének, Miroslav Krle- zának akkori szocialista elkötelezettségét példázza. Az akkor a beérkezés küszöbén már rég túllevő író természetesen nem egyik napról a másikra lett a forradalmi eszmék elkötelezettje, ám mégsem hosszú idő után. Az első lépést nyilván akkor tette meg az eddig vezető úton, amikor 1913 nyarán maga mögött hagyta a Ludo- viceum empire folyosóit, épületét, kapuját s a kapu mögött a katonai karrier lehetőségét jelképező „osztrák tiszti kardbojtot”. Maga is megvallotta: Petőfi és 1848 hatása 74
