Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 4. szám - JELENÜNK - Köpf László: Munkaverseny és művelődés

utolsó harmadáig folyamatosan uralomra jut a munka- megosztás. Az ipari forradalom nyomán kialakuló gépi nagyipar — amely forradalmasodást hozott a munkaeszközökben — a munka további széttagolását eredményezte a munkafolyamaton belül és létrehozta a tökéletesített nagyipari részmunkást, aki az egész munkafolyamatnak csak egy-egy mozzanatát végzi. Mindennek következtében egy-egy munkafolyamat — vagy a részmunkafolyamatok is — nem egyetlen munkás, hanem több dolgozó, a munkások csoportjának tevékenységéből tevődik össze. A munkafolyamat egészét részmunkát végző munkások kooperációs tevékenységének együttese adja.

Az ipari munkára ma is az itt leírtak jellemzőek. Ezeken alapvetően csupán a tudományos-technikai forradalom kibontakozása változtat majd. Ilyen szituációban megítélésünk szerint igen helytelen volt a munka- verseny-mozgalom középpontjába egyéni versenyformát állítani. A munkafolyamat sajátosságai, specifikus jegyei következtében ugyanis nem lehet szó kizárólag egyéni teljesítmények értékeléséről. Egyetlen munkás sem érhet el ugyanis — a munka szervezettségének elemzett sajátosságai mellett — kiváló munkaeredményeket anélkül, hogy mások ne teljesítsenek hasonlóan magas szinten, hacsak nem jön létre az egész folyamatnak olyan mesterséges torzítása, ami a sztahanovista mozgalom idején tapasztalható volt. Akkor egyetlen munkás keze alá az előkészítők egész csapata dolgozott. Ugyanis az egyéni munkaversenyformák is végső soron csoportos munkát takartak, a kiemelkedő egyéni eredmények mögött is csoportos teljesítmények húzódtak meg.

Láthatjuk tehát, hogy a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején a „divatos” egyéni versenyformák alapjaikban voltak problematikusak. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az egyéni példaadás szintjén pozitív hatásukról is beszélhetünk. A munkaverseny-mozgalom másik problémája a verseny kampányszerűsége volt. Ez mind a termelőmunkának, mind a mozgalom hitelének ártott. ,,A versenyt kompányszerűség jellemezte, a vállalások rövid időszakra vonatkoztak, melyeket havonta, vagy negyedévenként értékeltek. A kitüntetésre és jutalmazásokra általában nevezetesebb évfordulók — április 4., május 1., augusztus 20., november 7. — alkalmával került sor. A kampányszerűség következtében hullámhegyek és hullámvölgyek követték egymást... a munkaverseny gyakran tartalmatlanná vált” — írja a már említett szerzőhármas.

E kampányjelleg éppen a mozgalom nevelő, emberformáló jellegével volt ellentmondásban. Az emberre való nevelő jellegű változást soha, sehol, így a munkaverseny- mozgalómban sem szabad kampány jellegűen szerveznünk.

További hibaként említhetjük meg a mozgalom túlzott centralizáltságát, s a versenyformák sematikussá válását is.

A mozgalom eddig jelzett problémái is hozzájárultak ahhoz, hogy az ellenforradalom idején, 1956-ban a szocialista munkaverseny-mozgalom is egyike volt az új, éppen csak formálódó szocialista élet azon jellegzetességeinek, amelyeket a legtöbbet támadtak. ,,A hibákat felnagyították, mértéktelenül eltúlozták és különböző rágalmakkal toldották meg ... Elhallgatták mindazokat az eredményeket, amelyek a ... munkaverseny segítségével születtek ...” — olvashatjuk FÁBRIÉKNÁL.

A SZOCIALISTA BRIGÁDMOZGALOM KEZDETEI ÉS FEJLŐDÉSE

Magyarországon a munkaverseny-mozgalomnak az ötvenes évek végére tehát már voltak hagyományai, bár ezek nem voltak egyértelműen jók. Így nem véletlen, hogy az ellenforradalmat követő konszolidáció időszakában a szocialista munkaverseny-mozgalom nem elsősorban ezekből a hagyományokból táplálkozott, hanem a testvéri szocialista országokban kibontakozó új kezdeményezésekre épített.

1962-ben, a szocialista brigádvezetők I. országos tanácskozásán KÁDÁR JÁNOS így beszélt erről az időről: „Majdnem három évvel ezelőtt a mi napilapjaink, újságjaink, folyóirataink hírt adtak arról, hogy a Szovjetunióban különböző dolgozók csoportjai elhatározták, hogy kommunista brigádokat alakítanak. Tanúsíthatom, hogy ... azonkívül, hogy ez az újsághír megjelent, semmiféle szervezeti intézkedés központi szerv részéről nem történt. Ellenben az történt, hogy két vagy három nap múlva elkezdtek érkezni az értesítések a párt Központi Bizottsága részére... a dolgozók ... elhatározták, hogy szocialista brigádokat alakítanak!”

Amit az iménti idézetből feltétlenül szeretnék kiemelni az, hogy a szocialista brigádok mozgalma, „alulról jövő kezdeményezésként” született. Ez pedig óriási jelentőségű, különösen ha arra gondolunk, hogy a korábbi munkaverseny-mozgalmakat éppen a túlzott centralizáltság, a központi akarat kizárólagossága jellemezte. Űj vonása a szocialista brigádmozgalomnak, a korábbi munkaversenyekkel szemben, hogy nem kampányszerű. Ez már a mozgalom kibontakozásában látható volt. De a korábbi értelemben vett kampányszerűség (különböző nemzeti és nemzetközi ünnepekhez kötődés) teljes megszűnését leginkább az bizonyítja, hogy a mozgalom ma már két évtizedes múltra tekint vissza. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a mozgalomban nem érezteti hatását az, hogy egy-egy kiemelkedő évfordulóra, vagy nagy eseményre készül az ország, a nemzetközi munkásmozgalom. Ezek mindig új lendületet adnak a szocialista brigádok munkájának. A mozgalom egészének legnagyobb dicsérete úgy véljük mégis az, hogy fejlődése egészében mégsem ezektől az eseményektől, évfordulóktól függ. A fogalom tartalmi kibővülése, több dimenziójúvá válása — a számunkra ez a legfontosabb — is új dolog. Erről KÁDÁR JÁNOS a következőképpen szólt a mozgalom eredményeinek első nagy összegzésekor: „Ugyancsak új vonása a mozgalomnak; nemcsak termelési verseny, hanem több annál... Sokat tesznek a brigádok tagjai a kulturális színvonal emeléséért is. Ennek formái a színházlátogatás, a könyvolvasás, a hazai és külföldi utazások... közös gonddá vált, hogy az emberek tanuljanak, szórakozzanak, látókörüket, ismereteiket bővítsék.

A szocialista brigádok jelszava: Szocialista módon dolgozni, élni, tanulni!” — az első pillanattól kezdve jelzi a versenynek ezt a kibővülését, pontosabban azt, hogy a verseny centrumában továbbra is a munka áll, azonban a munka hatékonyabbá tételét, intenzitásának fokozását azzal is el akarják érni, hogy életmódjukban, a termelő munkán kívüli tevékenységük minden szférájában előrelépnek, fejlődnek.

A mozgalom nagyon gyorsan vált tömegessé. Nem egészen három évvel a zászlóbontás után már 2000 brigád 67 000 taggal nyerte el a szocialista címet, több mint 22 000 brigád pedig küzdött ezért a címért. 1962-ben a magyarországi munkabrigádoknak mintegy 40 százaléka vett már részt a mozgalomban.

44