Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 4. szám - JELENÜNK - Köpf László: Munkaverseny és művelődés

(munkaszervezés) valamint a társadalmi és csoportnormák (üzemi, brigád) által szabályozott módon, de mindig a kevésbé kellemes tevékenység, a munkatevékenység rovására igyekszik megoldódni.

De igaz-e, hogy napjainkban az iparban realizálódó fizikai munka döntő többsége nem vált életszükségletévé a munka végzőinek?

E kérdés megválaszolása érdekében vizsgáljuk meg, melyek a munka életszükségletté válásának legfőbb feltételei.

A marxi prognózis jól ismert, hogy a kommunizmusban a munka az ember elsőrendű életszükségletévé válik. A marxista munkafilozófia ma már vállalkozik arra, hogy a munka életszükségletté válása folyamatának legfontosabb általános feltételeit tisztázza.

FUKÄSZ György szerint ezek a következők: „A szocialista forradalom, a szocialista termelési viszonyok létrehozása, a szocialista termelési viszonyok között kibontakozó tudományos-technikai forradalom és a szocialista kulturális forradalom” — olvashatjuk „Az ember és a munka” című könyvében.

Kétségtelen, hogy ezek az általános feltételek megvalósulóban vannak. Elég azonban, ha csupán a két utolsó feltétel vonatkozásában idézünk egy-egy adatot, s rögtön bizonyítani tudjuk, hogy még nem teremtődtek meg egészében. A tudományos-technikai forradalom kibontakozásainak alapvető feltétele a félautomatizáció, majd az au- tomatizáció, amely magasan kvalifikált szakmunkát követel. Ugyanakkor hazánkban 1973-ban a fizikai dolgozók között a szakmunkások aránya 37 százalék, a betanított munkásoké 29 százalék, a szakképzetleneké 34 százalék volt. Igaz, hogy ezek a számok a munka társadalmi struktúrájának gyors átalakulását mutatják, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy három évvel korábban a szakmunkások aránya éppen 5 százalékkal volt alacsonyabb, a szakképzetleneké pedig 6 százalékkal magasabb, akkor ez világosan kitűnik.

Számunkra azonban most az az érdekes, hogy a jelenlegi szakképzettségi szintből kiolvashatóan a tudományos-technikai forradalom kapujában, vagy legjobb esetben is csak „előszobájában” vagyunk. A szocialista kulturális forradalom kibontakozása is meggyorsult hazánkban. Az eredmények mellett meglevő problémákat azonban mindennél jobban mutatja, hogy a 15 évnél idősebb lakosság 48 százaléka nem végezte el a 8 általánost, nem rendelkezik a társadalmilag ma már kötelezőnek tekintett alapműveltséggel.

Az említett általános feltételek — amelyek mint látjuk, nálunk még csak részben vannak meg — megterem- tődése eredményezheti aztán a konkrét munka életszükségletté válását. Létrejöhet az a fajta munka, amelyik életszükségletté válhat, az alkotó munka.

A mai technikai színvonal mellett azonban még a szakképzettséget kívánó munkában is csak mozzanatokban figyelhető meg az alkotás, s amint láttuk, a fizikai munkát végzőknek több mint 60 százaléka még ma is olyan tevékenységet végez, amely semmiféle szakképzettséget nem igényel. A megoldás itt is a tudományostechnikai forradalom kibontakozása, a félautomatizáció, illetve az automatizáció hozza majd magával. Az egyszerű munkák ugyanis az automatizáció során eltűnnek. Általánossá teszi viszont „az alkotó tevékenységnek azt a típusát. . ., amely kibontja az ember összes erőit és telve lesz tudományos elemekkel, felfedezéssel, utak nyitásával, az emberi képességek kiművelésével stb., amelyben tehát háttérbe szorul (vagy el is tűnik) a külső szükségesség, ez a munka az ember saját szükségletévé válik, gazdagítja az embert. Az emberi munkának ez az eltolódása az alkotó tevékenység irányában... demonstrálja a műszaki haladás mélységes humanista tartalmát, amely nélkül minden gazdasági forradalom zátonyra futna.” — olvashatjuk a Válaszúton című csehszlovák tanulmány- kötetben. Az eddig a magyar ipar technikai színvonaláról és a foglalkozási struktúráról hozott adatok egyértelműen mutatják, hogy jelenleg a konkrét ipari munka színvonala, minősége akadálya annak, hogy a munka elsőrendű életszükségletté váljon a munkát végzők számára.

Ezen a gondon igyekszik segíteni tulajdonképpen a munkaverseny. A munkához való viszonyt, a munka szükségletté válását, az alkotó mozzanatok felfedezését a munkában ugyanis nem kizárólag a munka konkrét technikai színvonala és a személyiség ez által kialakított vonásai határozzák meg. FUKÄSZ a következőképpen ír erről a kérdésről: „... a tudatosság magasabb szintjén a munka alkotó jellegének alacsonyabb fokai is életszükségletként jelenhetnek meg...

Az ember helyzete, társadalmi viszonyok által való meghatározottsága, egyéni helyzetének és adottságainak sűrített megnyilvánulása, tudatának fejlettsége, ideológiai és pszichológiai állapota stb. belészövődik a munka szükségletté válásának folyamatába.

A tudatosság, a munkakedv..., fontos hozzájárulást adhat a munka szükségletté válásához.”

Az adott konkrét munkához való viszonyt végső soron befolyásoló személyiségjegyek között a konkrét tevékenység színvonalából közvetlenül le nem vezethető összetevők jelentőségéről van itt szó. A termelőerők szubjektív oldalának viszonylagos önállósága ez. A megváltozott szocialista társadalmi viszonyok lehetővé teszik, hogy megfelelő körülmények és inspirációk esetében a termelésben részt vevő ember gondolkodásának színvonala, módja, kisebb-nagyobb mértékben „átlépje” a konkrét termelő tevékenység szabta személyiségkorlátokat, gyorsabb átalakulása induljon meg, s a különböző tevékenységekhez kötődő értékek rendszere s maga a munkaattitűd a termelés konkrét színvonala által indokoltnál magasabb színvonalon valósuljon meg.

Ezt a jelenséget azonban különböző eszközökkel elő kell segítenünk. A munkaverseny szocialista körülmények között fokozott mértékben elősegítheti, hogy a technikailag alacsony színvonalú munka, vagy annak egyes elemei bizonyos mértékig életszükségletként jelentkezzenek.

A marxista szociológia ma már modellezni igyekszik a környezet és a személyiség azon összetevőit, amelyek a munkaattitűd szempontjából döntőek. VARGA Károly hivatkozik V. A. JADOV szovjet kutató alábbi modelljére, amelyet leningrádi üzemek fiatal munkásainak munkaattitűdjeivel kapcsolatos vizsgálataiban használt társaival, V. P. ROZSINNAL és A. G. ZDRAVOMISZLOVVAL. (VARGA: Teljesítménymotiváció és a kutatói fejlesztői munka hatékonysága. Akadémia, 1974.).

JADOVÉK kutatásuk során megállapították, „ ... hogy társadalmunk fejlődésének jelenlegi általános szociális feltételei között a munka tartalma és a munkatevékenység kreatív lehetőségei képezik azokat a vezető specifikus tényezőket, amelyek eldöntik, hogy a munka a dolgozó attitűdjeiben elsősorban mint a személyiség szükséglete, vagy elsősorban mint létfenntartási eszköz jelenik meg”.

A szovjet kutatók tehát szociológiai eszközökkel igazolták, amit mi korábban elméletileg kifejtettünk, a munka minőségétől és a munkában megnyilvánuló alko42